… így esett csapdába, ahonnan már nincs kiút

Írta vlorant

Dátum: 2018-09-30
"

TovábB Olvasok!

Már bele is sétált, de még nem vette észre. Persze ettől csapda egy jó csapda: láthatatlan. Az áldozat olvas, és ez remek. Ez volt a terv. Minden szó, minden betű egyre mélyebbre húzza a láthatatlan hálóba, mely éppen itt, ebben a jegyzetben született meg néhány napja. Eddig 49 szó és körülbelül 30 másodperc. Gyönyörű eredmény ahhoz képest, hogy bizonyos helyeken egy perc akár milliókat is érhet. Most azonban rendkívüli óvatosságra van szükség, mert ahogy minden csapdából, úgy innen is simán ki lehet sétálni. Persze mindig vannak külső tényezők. Jön a főnök, egy busz, vagy lemerült az aksi, és az áldozatot úgy szakítja ki ebből az áttetsző kis burokból, ahogy atyai kéz állítja talpra éppen járni tanuló gyerekét: állni fog és kész, ha akar, ha nem. Ez ellen nincs mit tenni. De tegyük fel, hogy nem ez a helyzet. Itt mutathatja meg igazán, hogy mit tud egy jól megszerkesztett csapda. Horogra akadt áldozatát úgy kell hálójának egyre mélyebb és mélyebb rétegeibe édesgetnie, hogy az már csak akkor ocsúdjon fel (ha egyáltalán magához tér), amikor a szabadulás álom csupán, bohó vágy a gúzsba kötött valóságban. Minden csapdaállító tudja ezt. (Még mindig olvas: 186 szó, kb. 80 másodperc, és ez tényleg kiváló eredmény). Persze kell egy csali. Nem azért dolgozik, tervez, vesződik a vadász, hogy aztán a puszta véletlenre bízza vacsoráját. Aki így tesz, az nem is éhes igazán. Ha egy vadász valóban enni akar, olyan csapdát állít, melybe kötelező belesétálni, sőt, olyan csapdát, hogy maga az áldozat szisszenjen fel sajnálkozva, ha véletlenül elkerüli azt. Egy vérbeli csapda előtt tolongás van. Ehhez pedig kell egy csali. Ragadós, szaftos, illatos tápláék, melyet nemhogy szabad, de kötelező elfogyasztani. Egy jól látható helyre kitett ínyencség, melynek megpillantásakor önműködően indulnak meg a gyomornedvek és születik meg a leküzdhetetlen vágy, hogy igen, ez kell nekem. Ez a mostani is

így esett csapdába, ahonnan már nincs kiút.

Besétált a csaliig. (315 szó, 120 másodperc, gyönyörű). Most jön a csapda lényege, szíve, ékessége. Ez a csodálatos, hajszálvékony varázslat teszi tökéletessé a szerkezetet. A mestercsapda ugyanis képes elérni azt, hogy foglyul ejtett áldozata újra és újra be akarjon sétálni puha, erős, védelmezően simogató, borzongató mégis izgalmas szálai közé. Igazi mesterfogás, mint egy egyszerűnek tűnő, de mégis zseniálisan megfogalmazott feladvány, melyhez megszállottan újra és újra visszatér az ember. Elmondom Neked a titkot, hátha egyszer Te is csapdák állítására adod a fejed: Adj neki valamit! Ennyi. Etesd meg az áldozatot, hogy jól lakjon! Ennél nem kell több, mert a zseniális csapdák lényege nem az, hogy a besétáló bogárka elpusztuljon, hanem az, hogy megszerezd tőle, ami neked kell. Kapjon érte valami finomat. (435 szó, 180 másodperc, ez már tényleg nagyon jó). A lényeg, hogy jól érezze magát. Kinyújtott kezébe kerüljön valami, mely köré boldogan simulhatnak éhes ujjai. Mert aki éppen eszik, az figyelmetlenné válik. Most pedig elárulom Neked a legbelsőbb titkot, a mestercsapdák kvintesszenciáját: Soha ne akard elvenni azt, amit áldozatod is értékesnek tart! Ahhoz ragaszkodni fog, és az egész csak ádáz küzdelembe torkollik. Kinek kell az? Olyanra pályázz, amiről nem is tudja, hogy a zsebében van. Ha ezt megtaláltad, akkor nyertél. Áldozatod besétál, enni kap és holnap is visszatér – hiszen az ingyen kaja mindenkinek kell –, mert nem veszi észre, hogy valami eltűnt tőle. Hát nem csodálatos? A végén már csak egy dolgod van: Hagyd elmenni! Legyen szabad, csináljon azt, amit akar. Ne aggódj (egy mestervadász egyébként soha nem aggódik), újra megjelenik majd! Az áldozat még mindig olvas, de most már nincs gond. Addig lesz itt, amíg a csapda akarja (persze ésszerű keretek között). Talán még néhány csepp belefér, de aztán elereszti, hiszen holnap is van nap. (613 szó, 260 másodperc, ez tényleg fantasztikus termés, soha ne legyen rosszabb).

Mehetsz!

Share This