H. Thoreau Waldenjét olvasom. Kezemben a könyv, egy erdőbe képzelem magam, pedig a buszmegállóban állok. Mellém lép egy öreg, és mielőtt menekülhetnék, megszólal:
Ha nem adsz egy pofont, akkor adok egy pofont.
Hát akkor most hogyan vonuljak ki a társadalomból?
Thoreau fura figura volt. Állítólag ő találta ki a “polgári engedetlenség” fogalmát. 1845-től két évre kiszakította magát a civilizációból, és egy saját maga által épített kunyhóban élt. Gyűjtögetett, halászott és főként elmélkedett a Walden tó partján. Remek könyv. Hát nem egy thriller, de akit valaha is érdekelt a világtól való eltávolodás, a természet és az ember viszonya, annak igencsak ajánlom.
Persze Thoreau nem kockáztatott. A két évig tartó remeteéletet 2.5 kilométerre élte le családi házától. Okos ember. Úgy volt vele, hogy ha esetleg balta áll a lábába, maximum hazasántikál. Egyre jobban tisztelem azokat, akik használják az agyukat, és eközben nem akarnak megszabadulni önmaguktól.
