Tegnap megnéztük. Remek volt, pedig szinte nem szólt semmiről. Legalábbis semmi újról.
Hát igen, gondolataink határoznak meg minket, másokat, az éltünket és mások életét. A film története (nem lelőve a poént, mely aprócska, előre látható, viszont ízig-vérig megfelelő) egyszerű. Valakinek “beakad” egy gondolat, melyet ki is mond, amitől a másiknak is “beakad” egy gondolat, amit kinyílvánít, és ezek már egymást táplálják, függetlenednek a valóságtól, a realitástól, az eddig őrzött értékektől, a semmiből táplálkozik, mégis olyan erős, hogy akár a végletekig képes elrugdosni gazdáját. A gondolat az ember leghatalmasabb fegyvere, eszköze, áldása, átka és parazitája.
Remek film volt. Mindenkinek ajnálom, akit érdekel, hogy miképpen éldegélünk saját gondolati várainkban.
Ui. Amikor a filmre gondolok, egy dolog jut eszembe: hányszor, de hányszor meg lehetett volna állni, ha csak egyszer kiemelték volna fejüket a gondolatok sűrejéből.
