Oldal kiválasztása

Hétfő avagy Ouspensky kutyái….

nov 21, 2018 | Boldogság ügyek, Az élet dolgai

Éppen az élet értelmén gondolkoztam. Úgy voltam vele, hogy mivel úgy sem jövök rá, nyugodtan tűnődhetek rajta anélkül, hogy hibáznék. Helytelen kijelentéseket csak az tehet, aki a sok lehetséges válasz közül megjelöl egyet helyesként. Ilyen teher nem nyomja a vállam. Úgy célzok az íjjal, hogy nekem minden célpont megfelel, amibe végül belefúródik a vessző. Így biztos találok, és mindig a közepébe. Szóval éppen az élet értelmén tűnődtem, mivel a ma reggel látszólag egyáltalán nem bírt értelemmel. A kutyák az ajtóban vártak, hogy végre észre vegyem magam. Hát igen. Az ő életük értelme most a séta témakörében mozog. Aztán jön a reggeli, aztán a játék, aztán az alvás, aztán az esti séta, és így tovább. Lehajoltam hozzájuk, hogy rájuk adjam a pórázt. Az öregebb szemében öröm csillant, a fiatalabb szemében pazar boldogság, szóval ki-ki saját tempójában lelkesedett.
– Na, mi az élet értelme? – kérdeztem tőlük.
Nem válaszoltak. Pedig éltek. Megtorpantam. Fura, hogy eddig nem tűnt fel nekem a tény, hogy a kutyáim élnek. Ez valahogy egyértelműnek tűnt eddig. Márpedig ha élnek, akkor rájuk is vonatkozik a kérdés.
Mi az élet értelme (beleértve a kutyák életének értelmét)? Sőt, ne álljunk meg itt! Mi az ajtó mellett küszködő leander életének értelme? És a ceruzában lévő grafit értelme, ne is beszéljünk a vécékagyló pereme alatt élő állítólag halálos baktériumok lakótelepeiről? És a por a könyveken, annak mi az értelme?
A kutyák nem válaszoltak, pedig megint feltettem a kérdést. Márpedig, ha élnek, léteznek, akkor éppúgy értelmük kell legyen, mint nekem, aki azt hiszi, hogy megfejtheti ezt a találóskérdést. Nem lehet az én életemnek nagyobb értelme, mint a kutyák életének. Más lehet, de nagyobb??? Pedig ők csak a pisi-evés-alvás-játék tengelyben képesek gondolkodni.
Ouspensky szépen válaszol a kérdésre. Kikerüli azt, vagyis átvágja, mint egy gordiuszi csomót. Hát legyen. Regel van, esik, a kutyák türelmetlenek, szóval ideális a helyzet. Ouspensky tanácsa egyszerű: ne feledd, hogy létezel. Paff! Ennyi! Amint feltűnik, hogy élsz, az is feltűnik, hogy van élet, és van hely és idő, ahol mindez történik.
Még mindig a kutyák előtt álldogáltam. „Létezem”, mondtam magamban, ez már tuti. És most? Aztán eszembe jutott, hogy a párom most éppen tanít, és ha feltenné a kérdést, rövid időn belül ennyit mondana csak: És most? Így tenne az éppen hegyet mászó hegymászó, az emberi testben túrkáló sebész (vagyis jobb, ha nem ilyen kérdésekkel foglalkozik műtét közben), a vasutas, a katona és a vadakat terelő juhász (bár soha sem értettem, hogy egy juhász miért terel vadakat háziállatok helyett).
És most? Még valami?
Ahogy az én kutyáim, úgy valószínűleg Ouspensky kutyái is ezt a kérdést tennék fel, ha tudnának beszélni: És most? Ezen felül?
Úgy vélem, két lehetséges megoldás létezik. Vagy a világ hülye, és a válasz olyan helyen van, ahová mi, a teremtés csúnyán összetákolt koronái sem érhetünk fel. Vagy olyan egyszerű, hogy a kutyák, baktériumok és porszemcsék is megértenék a választ, ha meg tudnák azt kérdezni. Mivel nem tudják, nem is igénylik a választ. Mi is csak azért, mert képesek vagyunk mellé trafálni és olyan megoldásokat eszkábálni, melyek akár hibásak is lehetnek. Meg vagyunk áldva a hibázás és beletalálás lehetőségeivel.
Kifejezetten jó kedvem lett.
Hétfő van és létezem.
És most? Még valami?
Semmi. Hétfő van és létezem, és a kutyák is léteznek. Ennél többet nem tudok mondani, de ez elég ahhoz, hogy ez a gondolat átrugdosson engem a keddbe, amikor újra feltehetem a kérdést.
A kutyáknak könnyű, nekik a válasz kézenfekvőbb: Pisilnem kell.

———————-
Egy zen történet:
Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
– Jártál már itt? – kérdezte az egyiket.
– Igen.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
– Jártál már itt?
– Még nem.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
– Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
– Felügyelő! – szólt Csao-csou.
– Tessék.
– Gyere, igyál egy csésze teát!

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!