Oldal kiválasztása

A házasságtörő terem

jan 21, 2019 | Novellák

1.
A házasságtörő teremről szinte soha senki nem beszélt, pedig mióta átvette a hivatal helyét, igen sikeres intézmény hírében állt, már persze azok körében, akiknek egy házasság megkötése után az élet furcsa szeszélyének köszönhetően a házasság megtörésére is igényük támadt. Szép számmal akadtak ilyen párok. Ők aztán elsétáltak a házasságtörő terembe, ahol egy anyakönyv-kivezető segítségével elvégezték ezt az egyszerű procedúrát. És éppen itt ásta be magát valami különös rejtély a szolgáltatás szövetébe. Az eljárásról ugyanis soha nem beszélt senki, mintha valami titoktartási záradékot írtak volna alá a résztvevők, holott erről a dokumentált eljárásrendben egyetlen szó sem esett. Amikor még a bíróságon intézték a válásokat, mindenki tisztában volt a dolgok kínos menetével, de a házasságtörő terem bevezetésével mindez megváltozott.

2.
X már egy órája várt a terem előtt, de Xné még csak nem is telefonált, hogy késni fog. Ez Xet nem lepte meg. Mucust (így hívta Xnét, míg az képes volt mucusként megnyilvánulni) egyáltalán nem érdekelte, hogy várnak rá, ha közben valami fontos dolga adódott, márpedig Mucusnak mindig akadt valami dolga. Mucus csak akkor maradt nyugton, ha esténként mellé ájult az ágyba. X ezért türelmesen várt, mert tudta, hogy Mucusnak valami dolga akadt, és akkor is késni fog, ha ő a feje tetejére áll. Vannak az életben megváltoztatható dolgok, ez nem közéjük tartozott.

3.
Xné már egy órája a szemközti kávéház teraszán ült. Éppen jól látta onnan Xet, akit Mackónak hívott valaha, amikor még jó volt hozzábújni és hallgatni dörmögő, megnyugtató hangját. Mostanában inkább döglött medveként gondolt rá. Mackó (nevéhez híven) egy órája mozdulatlanul várt rá az épület előtt. Meg kell hagyni, Mackó mindig is tudott várni. A probléma éppen az volt, hogy mostanában már csak ez ment neki, mozogni sajnos elfelejtett. Xné az órájára pillantott. Még tíz percig váratja. Nem akart csalódást okozni X számára. Mackó szeretett várni, és Xné tudta, hogy a férfi milyen boldogan bocsát majd meg neki a késésért, mert Mackó megbocsátani is nagyon szeretett. Miért venné el tőle utoljára ezt a kis boldogságot?

4.
– Az itt megjelent X és Xné kijelentik, hogy fel kívánják bontani egymással kötött házasságukat? – kérdezte az anyakönyv-kivezető. Idős, rókaarcú asszony volt, akiről lerítt, hogy nem lehet csak úgy átverni néhány igennel és perszével. Úgy hunyorgott, mint aki minden egyes szóban hazugságot vél felfedezni.
X és Xné kinyilvánították akaratukat és úgy sejtették, hogy ezzel túl is vannak a nehezén.
– Rendben, akkor lássuk – mondta a néni és korát meghazudtoló gyorsasággal kerülte meg köztük terpeszkedő asztalt. – Ezt tegyék a fülükbe – nyújtott át két apró bogárhoz hasonlatos fekete, gombszerű készüléket Xnek és Xnének.
– Ez minek? – kérdezte X.
Xné kérdezés nélkül fülébe nyomta a bogarat
– Kötelező – vigyorodott el a néni, ettől rókaarca még ijesztőbbé vált. – Manapság nem elég egy bólintás, hogy aztán két hét múlva megint egy házasságkötő teremben díszelegjenek. Biztosra kell mennünk. Ez a törvény. Ha már válni akarnak, váljanak rendesen.
– Most miről beszél? – nézett fel ijedten Xné is, aki eddig magabiztosnak tűnt, legalábbis határozottabbnak, mint X.
– Csillagom, el akarnak válni, vagy sem?
– Igen – bólintott halványan Xné, és egyáltalán nem érezte magát csillagomnak.
– Nos, pont ezt a tétovaságot szeretnénk most a helyére billenteni. Vagy folytatjuk, vagy hazamennek továbbra is házasként. Az illetéket már befizették, én pedig megkapom a fizetésem akkor is, ha most szépen lelépnek innen.
X némi szorongással helyezte fülébe a fekete gombocskát. Az anyakönyv-kivezető visszasietett az asztal mögé. Határozott kézmozdulatára egy kezelőpanel jelent meg előtte, melyen néhány villámgyors beállítást végzett el.
– Akkor kezdhetjük. X úr, kérem, mondja el, hogy mi mostani és remélhetőleg hamarosan ex – a rókaarc kaján vigyorra húzódott – feleségének legidegesítőbb tulajdonsága. Bármi lehet, engedje nyugodtan el magát. Egyetlen szó sem szivárog ki innen, az megígérhetem. Olyan vagyok, mint egy fekete lyuk. Tehát? Mi megy az idegeire Xnében?
– Ez most mi? Miért kérdez ilyen hülyeségeket tőlem? – horkant fel X.
– Hülyeség – hökkent meg látványosan a rókaarcú, bár szemében jól látszott, hogy nem először teszik fel neki ezt a kérdést.
– Totális hülyeség. Mi köze van annak, hogy el akarok válni, ahhoz, hogy a feleségemben mit utálok a legjobban?
– Nincs hozzá köze? Akkor miért akarnak elválni?
– Ezer dolog miatt el lehet válni. Nem kell hozzá feltétlenül utálni a másikat.
– Ó, ezt nem tudtam.
– Hát akkor most tudja.
– Így van. Akkor ennyi volt – állt fel az anyakönyv-kivezető.
– Ezt hogy érti, asszonyom – kérdezte Xné.
– Sajnos nem választhatom szét önöket. Nincs ok, amiért megtehetném.
– Nincs ok? Mi az, hogy nincs ok? Azért válunk el, mert el akarunk válni. Nem hiszem, hogy meg kéne osztanom önnel az okokat. Ha úgy tetszik, éppen azért, mert nincs rá okunk, hogy tovább folytassuk együtt. Nehogy már maga döntse el, hogy mikor és miért akarunk elválni. – Xné már kiabált.
– Figyeljen – bólintott az anyakönyv-kivezető meglepően nyugodtan. Xhez intézte szavait, mert benne több értelmet látott. – Nekem kell egy ok. Nem én találtam ki a dolgot. Ez a törvény. Nincs ok, nincs válás. Azért kérdeztem, hogy mi idegesíti a feleségében, mert általában az emberek ilyen okok miatt válnak el egymástól, de nekem az is megfelel, ha éppen azért mennének szét, mert olthatatlanul szeretik egymást. Szükségem van egy indokra. Vagy mond egyet, vagy mehetnek haza.
– Ez őrület – nézett X a felségére.
– Mackó, nyugi – bólintott felé Xné.
– Tehát? – kérdezte az anyakönyv-kivezető. Nyugodt volt. Úgy tűnt, eddig minden rendben zajlik az eljárásban.
– Jó – erőltetett nyugalmat magára Xné. – Indok kell. Rendben. Lássuk csak. Azért akarunk elválni, mert nincs mit adnunk egymásnak. Ennyi elég?
– Ühüm. Tehát a felesége unalmas önnek.
Xné felkuncogott.
– Ne nevess, Mucus – horkant fel X. – Maga pedig ne adjon ilyen szavakat a számba. A feleségem nem unalmas. Kettőnk közül inkább én vagyok az.
– Ez is jó – bólintott az öregasszony és Xnéhez fordult: – Tehát a férje unalmas, ezért akar elválni tőle.
– Nem tudom – rázta meg fejét Xné. Nem bírt leállni a nevetéssel. – Lehet, hogy az.
– Biztos, Mucus, biztos. A múltkor úgy fogalmaztál, hogy egy pohár állott víz is izgalmasabb nálam.
– Na, haladunk – bólintott a rókaarc, és valamit állított a panelen.
– Azért az túlzás. Elragadtattam magam. Csak kicsit vagy unalmas – vigyorgott Xné.
– Mint egy csendélet, ezt is mondtad.
– Tényleg. De szép csendélet, Mackó. Olyan szépen vártál most is az épület előtt. Mint egy szobor.
– Te most szórakozol velem.
– Veled? Bárcsak tehetném.
– Állj! – csattant fel rókaarc egy nénihez képest meglepően erős hangon. – Megfogalmazhatjuk úgy, hogy a felesége túl sokat vár el öntől? – Xre nézett.
– Mondhatni – bólintott X miközben a még mindig kuncogó feleségét nézte. – Azt várja, hogy ott legyek mellette a legképtelenebb elfoglaltságokban, de ez nekem nem megy.
– Szuper! – bólintott a néni és újra gépelni kezdett.
– Mi az, hogy nem megy. Csak heti egyszer kéne megerőltetned magad, Mackó. Nem azt kívánom, hogy napi huszonnégy órában legyél velem, hanem azt, hogy heti egyszer. Az nagy különbség.
– Figyelj ide, Mucus!
– Mindketten figyeljenek ide! – dördült fel egy puskalövésszerű hang az asztal mögül. – Ezt itt nem házassági tanácsadó. Elmondom, mi lesz. Maguk a B típusba tartoznak, ezért így fogunk eljárni.
– Miért nem az A-ba? – kérdezte Xné.
– Egyáltalán, mi az A? – nézett Xnére X.
– Nem tudom, de én az A-ba akarok tartozni.
– Én biztos nem. Szerintem miattam vagyunk a B-nem – vont vállat X.
– Mindkettejük miatt. Két eljárás létezik, amivel elő tudjuk idézni a hiteles házasságtörést. Ehhez érdemes megérteniük egy igen lényeges dolgot.
– Nagyon figyelünk – nézett a rókaarc szemébe X.
– Remélem is. A lényeg valahogy így hangzik: Csak akkor tudnak sikeresen lemondani valamiről, jelen esetben valakiről, ha a lemondás nagyobb hasznot ígér, mint az, ha megtartják. Ezt értik, ugye?
– Hogyne. Eddig megy, bár szerintem oltári nagy marhaság – bólintott X.
– Azt majd meglátjuk. Na mármost. Itt jön A és B. Az A esetben az egymásról való lemondás, tehát a válás, azért következik be, mert már egy, vagy mindkét félnek létezik egy jobb lehetőség a láthatáron. Érthető voltam?
– Mondjuk egy szerető? – kérdezte X.
– Látja, nem is olyan lassú – vigyorodott el Xné.
– Igen, egy szerető például. Azonban. Ahogy magukra nézek, nem hiszem, hogy erről lenne szó. Vagy esetleg van valamelyiküknek házasságon kívüli kapcsolata?
– Különösen neki nincs – biccentett Xné a férje felé.
– Sejtettem. Ekkor jön a B eset. Ők azok, akik menekülni akarnak a jelenlegi kapcsolatból, és inkább vállalják az ismeretlent, mint azt, ami van. Szerintem maguk ilyenek. De csak félig. Ezt orvosoljuk mindjárt. Felkészültek?
– Mire? – kérdezte X. Feszengeni kezdett a székén.
– A válásra.
– Ezt hogy érti?
– Ahogy mondom. Elválasztjuk magukat.
– De hogyan? – X közel állt hozzá, hogy megemelje a hangját.
– Ráteszünk egy lapáttal arra, ami már eleve ott van – nézett fel a pult mögül a anyakönyv-kivezető elégedetten, aki most már egyértelműen nem volt néni, inkább látszott rókának, mint embernek. – Az a kis kütyü a fülükben rádob némi szenet a parázsra.
– Kifejtené kicsit bővebben is nekünk? – dőlt előre Xné is.
– Egyszerű a dolog. Eddig idegesítette a férje tunyasága? – A róka a konzolhoz hajolt. – Pontosan kilenc és fél másodperc múlva egyenesen gyűlölni fogja érte. Mindent megtesz, hogy elszabaduljon ettől az unalmas, tunya embertől. Ön pedig – nézett Xre – kilenc és fél másodperc múlva a legszívesebben a pokolba kívánja majd mostani Mucikáját, ha az még egyszer megmozdul és arra kényszeríti, hogy megint valami értelmetlen hacacáréban vegyen részt. Úgy sétálnak ki innen, körülbelül öt perc múlva, hogy áldani fogják a napot, amikor aláírták a válási papírokat. Régen erre nem volt lehetőség. Akik utálták egymást, minden segítség nélkül tették azt. Aztán persze meggondolták magukat. Kész káosz. De manapság már rásegíthetünk erre. Életük végéig boldogan gondolnak majd arra, hogy jól döntöttek. Remek érzés azt hinni, hogy a döntéseink helyesek. Szerintem ez bármit megér. Jó kis törvény ez. Ha gondolsz valamit, gondold komolyan. Képzeljék úgy ezt a kis eljárást, mint valami hajfixálót. Soha nem tépázza meg többé magukat a kétség szele.
X és Xné némán bámultak a rókaarcra.
– Én nem használok hajfixálót – bökte ki X egészen halkan.
– Az most teljesen lényegtelen. Na, akkor kezdjük is el – a róka babrált valamit a kezelőpanelen, ahol különböző adatok és ábrák ugrottak elő a semmiből.
– De voltak jók is – kiáltott X torka szakadtából. Xné még soha nem hallotta kiabálni Mackót.
– Hogyan kérem? – nézett rá a róka. Szemöldöke a homlokáig szaladt.
– Voltak jó dolgok is. Amikor jó volt együtt. Azokkal mi lesz?
– Jóval halványabbak lesznek. De hát kit érdekel, ha végre megszabadadul ettől az izgága sajtkukactól, nem? Higgye el, pár percre van csak a megkönnyebbülés. Szabadnak érzi majd magát. Jobb ez, mint a mostani langyos víz, ahol csak elviselik egymást. Bízzon bennem, én tudom. És ön, kedves asszonyom, örülne további húsz évnek, amikor arra sem tudja rávenni ezt a tunya pacát, hogy a sarki közértig elkísérje? Jobb lesz. Na, gyerünk! – megpöccintett valamit az ujjával.

X kétségbeesetten nézett Mucusra, aki hirtelen izgágának és elviselhetetlenül erőszakosnak tűnt. Arcára valódi rémület ült ki. Üvölteni kezdett. Látta Mucust, aki felállt mellőle, idegesítő gyorsasággal lépett oda hozzá, a szája járt, hiszen beszélt hozzá, már megint beszélt, folyton beszél, soha nem áll le az a száj, majd egy gyors és erőszakos mozdulattal kitépi a füléből a bogarat.
– Na, ezt nem – mondta Xné a rókának, és a két bogarat az asztalra hajította.
– Ahogy gondolja – vont vállat az anyakönyv-kivezető. – Az illeték be van fizetve, nem igényelhető vissza.
– Nem igénylünk semmit vissza, és nem vagyok sajtkukac, a férjem pedig nem tunya paca. Maga viszont egy gonosz némber.
– Mit várt egy anyakönyv-kivezetőtől – vigyorodott el a róka.
– Gyere, Mackó, megyünk! – lépett X mögé Xné. X tétován állt fel.
– Nagyon idegesítőnek tűntél – motyogta zavartan.
– Nem baj, Mackó, te meg halálosan unalmasnak, és ebben semmi meglepő nem volt. Gyere, hazamegyünk.
Az ajtóban Xné visszafordult: – Elnézést a gonosz némberért. Elragadtattam magam.
– Semmi baj – legyintett a róka, aki most megint néninek tűnt. – Ez csak természetes. Mindenkitől megkapom, akik visszalépnek. Aztán jövőhéten küldenek majd köszönő képeslapokat, de előre szólok, hogy feleslegesen, nem olvasom el őket.
– Miért, ilyen sokan visszalépnek?
– Nyolcvan százalékuk. Az ember nem szívesen mond le az emlékeiről, a nyomorultakról sem, hát még a jókról.
– És a maradék húsz százalék, náluk működik?
A néni felnevetett. – Drága csillagom, ők azok, akik tudják, hogy miért jöttek, akik tényleg válni akarnak, még az emlékeik árán is. Azt a kapcsolatot nem érdemes megmenteni, de az önöké még jól tartja magát. Egy kis őszinteség és megoldódna az összes gondjuk.
– Őszinteség! – bólintott Xné. – A legnehezebbet kéri.
A néni újra nevetett, majd arca komollyá vált, mintha egy kicsit meg is fiatalodott volna.
– Ha van még egy kis türelmük és visszafáradnak a helyükre, vagy egy másik programom is. – Az asztalra dobott két bogár felé mutatott. – Ha visszateszik a fülükbe, garantálom, hogy öt percig nem lesznek képesek hazudni egymásnak.
X és Xné az asztalra meredtek, hosszú másodpercekig semmi nem mozdult. Végül X szólalt meg. Hangja nyugodt volt, de határozott: – Na, húzzunk innen a francba, Mucus!

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!