Oldal kiválasztása

Nyugdíj 2048

jún 24, 2019Írások, Novellák

– Akkor tisztázzuk a helyzetet – vágott közbe az öreg. – Arról lenne szó, hogy kapok egy bizonyos összeget, és ennek fejébe hagyjam békén az emberiséget.
– Az emberiség kissé nagy szó – rázta meg fejét az asztal mögött ülő fiatal nő. – Elég, ha nem avatkozik bele a dolgok menetébe.
– Ez vajon mit jelent? Maradjak csöndben örökre?
– Olyasmi. Ha nem hallunk önről, akkor havonta kapja a járadékot.
– Mármint a nyugdíjat.
– Azt. Benne is van a nevében: díj, amiért nyugton marad.
– Kisasszony, régen ezt úgy magyarázták, hogy díj, miből pihenhet az ember.
– Na, pont erre kérjük. Írja alá a dokumentumot és pihenjen szépen!
– És többé ne zavarjam a vizet, mert még a végén felidegesítem magukat.
– Én nem vagyok ideges.
– Majd lesz. Ebben, mi öregek, menők vagyunk.
– Ne mászkáljon sehova! Épp ez a lényeg. Maradjon nyugton.
– Meg tudná mondani, hogy mi az, amit nem szabad a szerződés szerint megtennem?
– Hogyne! – derült fel a kisasszony arca. Kezének egy mozdulatával egy dokumentumot varázsolt maga elé.
– Persze. Szóval. Tartózkodjon a véleménynyilvánítástól, a politikai eseményektől, egyéb fórumoktól, csak a nyugdíjasoknak meghirdetett programokon vegyen részt. A közlekedési eszközökön az erre kijelölt helyeket foglalja el… Ilyesmi. Nem nagy ügy. Megkapja a részletes listát e-mailen.
– Meghalni szabad?
– Persze, az nincs életkorhoz kötve.
– Kész szerencse! Kisasszony, ne is folytassa, ez nekem nem fog menni.
– Nem? Miért?
– Mert én képtelen vagyok csöndben maradni. Tudja, van egy olyan mondás, hogy „jó az öreg a háznál”.
– Tudom, de szerintem nem minden esetben igaz.
– Mert van amikor nem az?
– Van.
– …
– …
– Kisasszony, ön nem nagyon szereti az öregeket, ugye?
– Mi köze ennek hozzám? Nem én találtam ki ezt a rendszert.
– De egyetért vele?
– Nem tudom.
– Nem tudja, hogy egyetért-e valamivel, amit képvisel?
– Nem azért kapom a fizetésem.
– Valóban nem. Gondolom belépéskor ön is aláírt, egy „ne ugrálj, ne kérdezz” papírt.
– Nem írtam alá. Ez alapkövetelmény.
– Sejtettem. De azért csak van valami magánvéleménye.
– Van.
– Le az öregekkel, mi?
– Ezt nem mondtam.
– Hajrá öregek?
– Ezt sem mondtam.
– Akkor most szereti az öregeket, vagy sem?
– Van olyan, akit szeretek. De van olyan, akit nem.
– Minő meglepő fordulat. És mit nem szeret az öregekben, ha megkérdezhetem.
– Nem kérdezheti meg.
– De én mégis megkérdezem. Figyeljen! Aláírom ezt a „feküdj bele a sírba” kötelezvényt, ha őszintén válaszol a kérdéseimre. Na, áll az alku?
– …
– Na, gyerünk! Az öregek nem esznek fiatalokat, bármit is hallott róluk. Na? Na?
– Jó.
– Rendben. Szóval mit nem szeret az öregekben?
– Hogy állandóan okoskodnak.
– De hát okosak.
– Nem mindegyik. – A kisasszony a képernyő felé nézett és pár másodpercig matatott valamit a kijelzőkön. – Szóval a statisztika azt mondja, hogy az idősek között pont annyi az okos, mint amennyi a buta.
– Aha.
– Aha bizony. De ők mind azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak.
– Pedig nem?
– Pedig nem.
– Én nem hiszem, hogy mindent jobban tudok.
– Az jó. Magát talán szeretném is.
– És mi van még a bűnlajstromunkon?
– Például, hogy kikövetelik a tiszteletet maguknak.
– Hűha! A gazemberek. És nem jár nekik?
– Jár?
– Miért, nem jár?
– Miért járna?
– Talán azért, mert öregek.
– Azt hiszem, túl fiatal vagyok, de nem értem, hogy miért erény az, hogy valaki sok évet élt. Ez önmagában még nem teljesítmény. Szerintem ez egyszerűen megtörténik mindenkivel, akkor is, ha gonosz az ember vagy buta. Vagy ön szerint megérdemli a tiszteletet egy százéves gonosz ember, csak mert száz éves? Maga tiszteli az öregeket?
– Én már eleve az vagyok, ha nem tűnt fel eddig, minek tiszteljem?
– Ha maga sem, akkor tőlem miért várja?
– Tudja, kisasszony, az a helyzet, hogy még egy gonosz száz éves is tud valamit adni a fiataloknak, amit más nem.
– Miért?
– Mert aki öreg, az tapasztalt egy s mást.
– Tehát okos? Az előbb néztem meg a statisztikát, az öregek nem okosabbak, mint a fiatalok és a középkorúak. Sőt, orvosilag igazolt, hogy veszítenek értelmi képességeikből.
– Most halványan lehülyézett, ugye tudja?
– Én nem magára gondoltam, hanem az átlagra. Szóval, miért?
– Mert tapasztalatot csak felhalmozott évekkel lehet megszerezni.
– Értem. Tehát aki öreg az tapasztalt, és aki tapasztalt, azt tisztelni kell.
– Hát ez nem is rossz megközelítés.
– Rendben. Akkor írja alá! Mi tiszteljük a tapasztalatot, és ha kíváncsiak vagyunk rá, meg is fogjuk kérdezni az öregeket.
– Azt kötve hiszem. Éppen most fogják be a szám.
– Senki nem fogja be. Nekünk elég, ha önként nem avatkozik bele a fiatalok dolgába. Elég, ha csendben van.
– Rendben. És, csak a kíváncsiság kedvéért, mi van akkor, ha nem írom alá?
– Akkor nem utaljuk ki önnek a nyugdíjat és nem kapja meg a nyugdíjas kedvezményeket.
– De miből élek meg? Vagy szeretné, hogy levessem magam a Taigetoszról?
– Az mi?
– Látja, látja, a tapasztalat.
– Nem. Ez nem tapasztalat, hanem tudás. Közben megnéztem, mi az a Taigetosz, pedig nem vagyok olyan tapasztalat, mint ön. Egyébként nem, nem akarom, hogy megölje magát.
– De hogy látom el magam?
– Akinek fontos az önálló véleménye, annak legyen ereje ahhoz is, hogy megéljen.
– És akkor mi van, ha gazdag vagyok?
– Az más. Akkor nem lenne itt. A gazdagok nem foglalkoznak ilyesmivel, amíg élnek, lesz véleményük és azt tesznek vele, amit akarnak.
– A gazdag, de gonosz öregek beszélhetnek bármit?
– Azok is, meg a gazdag kedvesek is. Akinek pénze vagy hatalma van, annak lehet véleménye, ott a kor nem számít, de a többiekre szabályokat hozunk. Na, aláírja? Nem hiszem, hogy olyan sokat számítana magának, hogy beleszólhat a világ dolgaiba.
– Hát pedig számít.
– Miért? Mit ér el vele?
– Nem tudom. Talán meghallanak valami fontosat, amit más eddig nem mondott el.
– Talán igen. De ehhez az kell, hogy valami tényleg fontosat mondjon el nekünk.
– Maguknak, felnőtteknek?
– Nekünk, aktívaknak. Egyébként mit mondana?
– …
– Írja alá!
– Nem. Azt mondanám, hogy ha nem tiszteli az öregeket, akik felnevelték, akkor ne várja, hogy tisztelni fogja magát valaki, ha megöregszik.
– Én meg azt mondanám, hogy ha nem tiszteli a fiatalokat, akiket létrehozott, akkor ne várja, hogy azok tisztelni fogják magát öregként. Egy-egy.
– Nem én hoztam létre magát.
– Nem pont maga, de maguk.
– …
– Aláírja?
– Nem.
– Ennyire fontos magának a véleménye?
– Ennyire fontos nekem, hogy fontos lehessek.
– Miért?
– Mert aki fontos valamiért, annak érdemes élni.
– Akkor legyen fontos! Én nem akadályozom meg.
– Hogyan legyek fontos?
– Ezt nem tudom. Ön a tapasztalt, nem én. Az aktív társadalmat csupán az érdekli, ha bele akar avatkozni valamibe, ami már nem a maga dolga. Tudja, maguk már nem értik ezt a világot, ami most van. Csak kárt tennének benne. Ezért van ez az egész. Nem nagy ár egy kis nyugdíjért. A magánjellegű közlés egyébként nem szabályellenes. Mondja el a véleményét olyannak, aki meg akarja hallgatni. Akkor fontosnak is érzi majd magát, de közben kapja a nyugdíjat is. Kész lottó ötös.
– De kinek mondjam el?
– Nincs, aki meghallgatná a tapasztalt véleményét? Nincs olyan, aki felnézne magára, akinek számít, hogy mit mond?
– …
– …
– …
– …
– Kisasszony!
– Tessék?
– Hol írjam alá?
– Elég egy bólintás, a rendszer már regisztrálja is.
– …
– Kisasszony!
– Tessék!
– Maga még fiatal. Elfogad egy nem túl okos, de tapasztalt öregtől egy gondolatot?
– Persze. Szívesen hallgatom meg az öregeket. Én vagyok az egyetlen itt a nyugdíjfolyósító-hivatalban, aki ennyit beszélget az ügyfelekkel. A többiek 30 másodperc alatt végeznek általában. Szóval, mi az a gondolat?
– Váljon fontossá most! Sokak számára váljon fontossá! Valaki számára váljon fontossá! Váljon fontossá! Most! Magácskának még nem késő!
– Értem.
– Nem hiszem, hogy érti, de talán eljut ez a gondolat, beássa magát és egyszer fényt gyújt az agyában. Talán időben. Ígérje meg! Ugye, megígéri?
– …
– Ugye megígéri nekem?
– Ez most ennyire fontos magának?
– Az! Ígérje meg és bólintok.
– Jó, megígérem!
– Látja, megérte beszélni.
– Úgy gondolja?
– Nem godnolom, tudom. A tapasztalat, kisasszony, a tapasztalat, azt nem adják csak évekért. Gyönyörű érzés, hogy volt értelme, csak ki kellett várni – mosolyodott el az öreg, majd határozottan bólintott egyet.
A rendszer átutalta az első havi nyugdíjat.

————-
Ha “osztod”, olvassák, ha olvassák, megéri írni.
Ha “követed” a facebook oldalt, van egy kis esély, hogy megtaláljon a következő írás és számomra ez nagy köszönet.

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!