– Uram én nem kívánok kapszulákat szedni mielőtt… tudja… na, érti…
– Persze, de asszonyom, ez innentől nem igazán választás kérdése. Ha gyereket kíván nemzeni, akkor ezt a tablettát be kell szednie.
– És miért pont én? Már megint a nők. Miért nem a férfiak? Nekem ne mondja, hogy ez nem diszkrimináció!
– Nem mondom.
– Jó.
– Nos, ha ezen túl tudunk lendülni, akkor megemlíteném, hogy a kapszula a kedves párjára is kifejti a hatását. Olyan ez, mint, már elnézést, mint a szellentés: egy ember csinálja, de mindenki szagolja. Egyébként a kedves párja is beveheti, és akkor ön kapja meg tőle. Nekem mindegy.
– Ön meglehetősen nyersen fogalmaz.
– Mert meleg van és én tíz órája mondom el ugyanezt a szöveget. Az ember kilazul a végére, ha akarja, ha nem. Bocsásson meg!
– Na jó, nekem is melegem van. Szóval beveszem a kapszulát, és akkor mi is lesz velem? Mármint velünk? Mit kell csinálni, hogy működjön?
– Abba nem mennék bele, hogy mit kell csinálni, asszonyom, mert nekem úgy tűnik, hogy nagyjából tisztában vele, hogy hogyan készül a kisbaba, feltéve, hogy nem a gólyában hisz.
– Már megint bántó.
– Nem, dehogy. Ültek már itt olyanok, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogyan mennek a dolgok. Nekem kellett elmagyaráznom, hogy mit hova, jön a bibe, fut a porzó. Kínos volt, de hát mit lehet tenni, jegyzeteltek szegénykék. Az ember azt hinné, hogy az, ami megy a pockoknak, az simán megy az embernek, és tessék, mégsem. Szóval, ha szüksége van rá, akkor úgy kezdődik a dolog, hogy ön és kedves párja megszabadul a ruháitól, legalábbis részben…
– Hagyja abba! Ez a rész menni fog. A tablettával mi a helyzet?
– Hát babagyártás előtt fél órával bekapja, mint egy cukrot.
– Mint a legyet, mi?
– Na tessék, ön is viccelődik.
– Ha önnek szabad…
– Helyes. Szóval cukor be, és irány a hím.
– Remek. És aztán?
– Aztán tegyék a dolgukat. A tablettának két feladata van. Első feladata, hogy lejelenti nekünk a hálózaton a használatát. Pár éven belül minden ivarérett állampolgárnak a földön be kell vennie ezt a kis pirulát, szóval nem nagy ügy, mindenki átesik rajta. És innentől kezdődik a móka. Úgy tűnik, hogy az intim részeket nem kell elmagyaráznom. Azonban a légyott egy pillanatában, éppen amikor a fogantatás történik, a tabletta működni kezd.
– Hűha, ez rosszul hangzik.
– Hát csak kicsit rossz. Vagyis, ki tudja, furák az emberek, lehet, hogy valaki élvezi is. Szóval a tabletta bekapcsol és képeket küld az önök agyába a fogantatás pillanata előtt.
– Képeket? Mintha nem szórakoznánk eléggé éppen akkor.
– Nem olyan képeket. Azokat a tablettákat máshol lehet beszerezni. Ezek a képek, hát hogy is mondjam, eléggé kellemetlenek lehetnek. Ennyi. Aztán a tabletta feltesz majd egy kérdést önöknek, mely során jogukban áll választani, hogy a fogantatás fusson-e a tovább a dolgok természetes rendje szerint, vagy álljon le. Szóval ez a kapszula amolyan techno-óvszerként működik, ha élhetek ezzel a képzavarral.
– Élhet.
– Köszönöm!
– Most már csak egyet nem tudok. Minek a kép? El tudom én dönteni képek nélkül is, hogy akarom-e a gyerekem vagy nem.
– Ez egy igen lényegbevágó kérdés. A helyzet az, hogy nem tudja eldönteni. Ezért jó ez a kis eszköz.
– De el tudom!
– De nem tudja. Sajna a világtörténelem azt mutatja, hogy ebben a kérdésben az ember nem több a pockoknál.
– És a tabletta?
– Hát az nagyban változtat a helyzeten. A képek sokat segítenek.
– Elárulná, hogy milyen képekről van szó?
– Nem szabadna.
– De én szeretném.
– …
– Na!
– Na jó, de nem tőlem hallotta. Szóval a képek az ön gyermekéről szólnak majd. Azt mutatják meg, hogy mit kell átélnie felnőttként. Tudja: fulladás, hőhalál, szomjhalál, éhezés, erőszakos halál, kiszáradás, szmog, nélkülözés, ilyesmi. Átérzi majd az agóniát, a félelmet, az egyéb lelki és testi kínokat, melyekben gyermekének része lesz felnőttként. Durva kis csomag, de hatásos.
– Istenem, ez borzalmas!
– Hát nem mondom, van némi negatív hatása a hangulatra, de ez van. Még mindig jobb, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy kis csemetéje harmincévesen mondjuk szomjan hal.
– Miért halna szomjan? Nekem nem mondja, hogy a globális felmelegedés, meg az ilyen hülyeségek miatt. Nem! Nem, nem, nem, ez becsapás!
– Nem az. Sajnos.
– Én akkor is megszülöm a gyerekem!
– Hogyne. Senki nem akadályozza meg ebben, sőt, kap majd támogatást is. A lényeg, hogy legalább megtudja, mi vár rá. Ha így is megfelel önnek, akkor hajrá, durr bele! Csupán kap egy kis gondolkodni valót az ösztön mellé, és ha a világnak szerencséje van, akkor ön egy istennő, vagy szuperhős, aki gyorsan előkapja a tudományát és elintézi, hogy a kapszulának ne legyen igaza. Nem istennő esetleg?
– Nem.
– Szuperhős?
– Nem.
– Legalább valami természetfeletti képesség?
– Nincs.
– De kár! Na, mindegy. Ha megszüli majd a trónörököst, vagy nevezzük inkább romörökösnek, legalább törődik majd a problémával. Tudja, az emberek csak akkor tesznek valamit, ha az érdekükben áll. Hát önben lesz érdek, temérdek, bár bocsánat a hülye szóviccért!
– Én… ezt nem veszem be. Ez borzalmas. Ez… erőszak.
– Az ember erőszakos és következetlen, ezzel nem mondott újat.
– Ez akkor is embertelen.
– Ha embertelen tudatosítani azt, hogy mi lesz pár év múlva ezzel a kis sárgolyóval, hát akkor az. Egyébként az lesz igazán csak az embertelen. Jó, hogy nem érem meg.
– Maga bevette már?
– Nézzem már rám, ön szerint miattam népesedik túl a föld?
– Azt soha nem lehet tudni. Bevette vagy nem?
– …
– Vegye be!
– …
– Ha nem veszi, akkor én sem fogom. Vegye be!
– …
————-
Ha “osztod”, olvassák, ha olvassák, megéri írni.
Ha “követed” az oldalt, van egy kis esély, hogy megtaláljon a következő írás.
Facebook: Naplorant