A felhőoszlató

Írta vlorant

Dátum: 2019-11-07
"

TovábB Olvasok!

– Én tudok felhőt oszlatni.
– Ne már! Hogy?
– Voltan tanfolyamon.
– Csúcs! És milyen volt?
– Oltári. Oszlattunk felhőt.
– Ez elképesztő. És akkor most… szóval…
– Hát ja. Igen. Mondjuk nem könnyű.
– Nagy vagy! Akkor nálad soha nem esik. Vagyis csak akkor, amikor akarod.
– Nem egészen. Felhőgyűjtést nem tanultunk. Az másik kurzus és sokkal drágább. Én csak oszlatni tudok.
– Oh. Akkor csak nem esik soha, ha nem akarod. Az is tök jó.
– Hát azért néha esik.
– Tényleg?
– Persze. Ha nagy a felhő, meg túl sűrű.
– Olyan sötét féle?
– Aha, amiből esni szokott. Az nem megy. Oda már komolyabb tudás kell.
– Gondolom.
– De lehet oszlatni azt is, csak az nem hétvégi tanfolyam, mint az enyém. Az két hetes, bentlakásos. All inclusive, meg minden. Annyi pénzem nincs.
– Nyilván. Enni is kell.
– Szóval marad a kis felhő.
– És akkor az hogy megy? Felnézel és…?
– Felnézel és mentálisan koncentrálsz.
– Lehet nem mentálisan is?
– Nem tudom. Talán. Szóval koncentrálsz, és nézed a felhőt és elképzeled, hogy oszlik.
– Hűha, már ez is nehéznek tűnik.
– Képzeld úgy, mintha jégkocka lenne a limonádéban.
– Ok, az megy.
– Na és most mindez felhővel.
– Aha.
– És oszlik?
– Ja. Hihetetlen. Persze várni kell.
– Tényleg? Mennyit?
– Néha sokat. Az azért van, mert vagy erős a felhő, vagy te nem koncentrálsz eléggé. Mondjuk, eszedbe jut, hogy este mi lesz vacsorára, és már annyi is, a felhő nem oszlik.
– Sőt, talán nő is kicsit.
– Hát olyan is volt.
– A szemét.
– Az.
– És amikor eloszlott, akkor mi van?
– Hát semmi. Nincs ott. Vagy ott van, de kisebb, vagy nem kisebb, de más lett a formája.
– Ne már!
– De. Felhőszobrászat is van.
– Kész vagyok.
– Hát ja. Az feláras, de ha kifogod akciósan, akkor benne van a csomagban. Elképesztő formákat lehet létrehozni a felhőkkel. Egy gomolyag eltűnik, egy másik meg előjön a mentális képedtől függően.
– Elképesztő. Csak gondolsz valamire, mondjuk egy tál borsólevesre és paff, a felhő meg átalakul?
– Hát nem teljesen. Néha a tudatalatti vetül ki.
– Hú! Az még jobb is. Lehet, hogy lecsó lesz belőle.
– Lehet. Az ember soha nem tudhatja, hogy mi jön ki a tudatalattijából.
– Nem, mi? De te felnézel az égre, és tessék, már ott is van.
– Hát ez az! Elképesztő volt ez a tanfolyam.
– És mennyit oszlattál?
– Felhőt? Nem sokat, a hétvégén nem volt rossz idő. De azért akadt egy-két bárányfelhő. Azt oszlattuk. Bár én inkább formáztam, az jobban ment. A tanfolyamvezető meg is dicsért.
– Azt nem csodálom, iszonyatos kreatív vagy, és fantáziád meg a tudatalattid egy kincsesbánya. Irigyellek.
– Nem kell. Mindenkinek van tudatalattija. A lényeg, hogy felküld a felhőbe. Az meg semmi. Két nap és megtanulod.
– Én inkább oszlatni akarok.
– Az nehezebb. Jó felhő kell hozzá.
– Nem esős.
– Nem. Az nem jó. Olyan kell, ami kicsi. És persze türelem sem árt. Meg koncentráció. De megéri.
– Nyilván. Kinek kell azon a szép kék égen egy hülye kis bárányfelhő?
– Ja, senkinek.
– De te? Eloszlatod!
– El ám!
– Mert egy isten vagy.
– Hát ja, kösz! De sajnos nem igaz. Az istenképző hat hónapos, Hawaii, és annyi pénzem aztán tényleg nincs.
Share This