Maxi werbung Kft.

Írta vlorant

Dátum: 2019-11-07
"

TovábB Olvasok!

– Hát nem is tudom, hogy… szóval van ez az ötletünk, de nem tudjuk, hogy…
– Ha már van ötletük, akkor olyan nagy baj nem lehet. Mit szeretnének eladni?
– Na, ez az! Mi kitaláltuk, de nem tudjuk, hogy egyáltalán működik-e a dolog.
– Na, ne szégyenlősködjenek! Elő a farbával. Mi az áru? Ha nem tudjuk, hogy miről van szó, akkor reklámozni is nehezebb. Persze nem lehetetlen, de sokkal jobb eredményt érünk el, ha legalább sejtjük, hogy mosógépről, vagy csokoládéról van szó.
– Na, jó. Az ötlet onnan jött, hogy olyasmi kell, amit könnyen és napi rendszerességgel elő tudunk állítani, és elég alacsony az előállítási költség.
– Igen. Remek.
– És elég kevés ilyesmit találtunk, de azért volt egy.
– Igen, és mi az?
– Hát tudja, na.
– Hát nem tudom.
– De. Maga is csinál ilyesmit.
– Én? Kíváncsivá tett.
– Na, már! Tudja. Amit reggelente, vagy persze máskor is lehet…
– …
– Tudja, csoki, de nem a jó szagú.
– … aha… Ja! Az! Hú!
– Na, az.
– Hát ez… de most komolyan. El akarják adni a… kaktuszt?
– Igen-igen. Kaktusz. Nagy üzlet, nem?
– Hát attól függ.
– Mitől?
– Tőlünk.
– Na ezért jöttünk.
– Helyes. Szóval… de tényleg… ez honnan jött?
– Szóval egy kicsit felöntöttünk a garatra, aztán csak úgy jött. Először a másik jutott eszünkbe.
– A pipitér?
– Az, de aztán a… kaktusz jobbnak tűnt.
– A pipitér is eladható. Majd megoldjuk. Árukapcsolással jó eredményeket lehet elérni.
– Tényleg?
– Tényleg. Szóval akkor elsőként lássuk az árut. Nem is rossz termék és az utánpótlás tényleg kiapadhatatlan.
– Ugye? Fura, hogy ez eddig nem jutott másnak eszébe.
– Azt azért ne gondolja. Szóval a kaktusz jó, de egy kis módosítást kell rajta elvégezni. Mégpedig a szagán. Az problémát jelenthet.
– De a reklám…
– Igen a reklám megoldja, de a termék lehet, hogy nem lesz sikeres, csak ameddig a reklám fut. Szóval én azt javaslom, hogy vonják ki belőle a nedvességet. Ha száraz, akkor már a szaga is inkább egzotikus, az pedig nekünk nagyon jó. Az eljárás nem bonyolult, majd összehozom valakivel.
– Ez rendes magától.
– Ugyan már, egy igazi üzletet megérez a reklám embere. Szóval, ha ezzel megvagyunk, akkor már minden rendben lesz. Elsőként arra van szükség, hogy szép csomagolásba tegyük, de az függ attól, hogy mit is akarnak kezdeni vele.
– Hát eladni!
– Jó, nyilván, de mit a cél, hogy a vevők mit tegyenek vele?
– Ja az! Hát azon nem nagyon gondolkodtunk.
– Sebaj! Gondolkodjunk együtt. Például lehet kozmetikum. Az már csak azért is jó, mert ott jóval több idegen szót lehet használni.
– Az kell?
– Az nagyon kell. Ettől veszik. Na, mit szól hozzá? Lehet kozmetikum? Felépítünk rá egy termékcsaládot.
– Jó, felőlem mehet.
– Akkor gyerünk! Elsőnek kitaláljuk a származását.
– Azt tudjuk. Én és a nejem meg pár barátom…
– Nem-nem. Ez Norvég lesz. Vagy eszkimó. Az eszkimó még jobb. Legyen mondjuk norvég sarki moha.
– Az mi?
– Mostantól a maga kaktusza.
– De az nem növény.
– Ön eszik növényt?
– Persze.
– Hát akkor az. Figyeljen ide, mert nem érti a lényeget! Mi most széppé tesszük azt, ami nem szép. Ezért veszik meg a bábuk.
– Bábu?
– Vevő, más néven. A lényeg, hogy kelljen neki. Mindegy mi az, ha kell neki, megveszi. Ezért aztán olyan dolgokat mondunk róla, hogy kelljen neki.
– De ez hazugság.
– Dehogy. Figyeljen! A feladat az, hogy holnaptól mohát is kell ennie.
– Azt minek?
– Mert akkor nem hazudunk. Moha is lesz a kaktuszban.
– Áhá!
– Na, érti? Naná, hogy érti. Szóval, ennek a norvég sarki mohának ki kell találni néhány jó tulajdonságot.
– Hogy megvegyék?
– Hogy boldogok legyenek, amikor megveszik. Ez az egész a boldogsáról szól. Mi boldogságot árulunk, nem kaktuszokat. A kaktusz csak az eszköz, az áru valójában a bábuk öröme.
– Ezt kicsit nem értem.
– Pedig egyszerű. Ha valaki megnézi a maga kaktuszát a tv-ben és közben az jut eszébe, hogy ettől neki jobb lesz, akkor nyertünk. Mert, ha valamitől jobb lesz az ember élete, akkor az az ember boldogabb is lesz egyben. Ezért élünk barátom, már bocsánat, hogy letegeztem.
– Nem baj.
– Tehát. A feladat az, hogy a maga kaktusza boldogságot sugározzon.
– Azt meg hogy kell?
– Ó, ez a lehető legegyszerűbb dolog a világon. Nem kell mást tennünk, mint elmondani, hogy ha magára keni, megeszi, használja, beleül, megissza és a többi, akkor attól jobban érzi magát, mint most. Ennyi. Ez semmiség. Ez a mi szakmánk. Ha ez sikerül, akkor nyertünk, viszik majd a kaktuszát, mint a cukrot.
– Akkor is ha… kaktusz?
– Akkor is. Mert a bábuknak nem az számít, hogy mit vesznek meg, hanem, hogy mit hisznek el róla.
– De ha nem hat?
– Hát ezért csináljuk majd meg úgy a kampányt, hogy ezt az egyet ne lehessen kideríteni. Mert ugye ki az a zseni, aki megmondaná, hogy hány darab bélflórája van és az mennyivel nőtt a táp után?
– Táp?
– Termék.
– Melyik?
– Akármelyik. Senki, mert nyilván senki sem túr bele saját belébe, hogy baktériumokat számlálgasson. És azt ember nem tudja megmérni, hogy erősebb lett-e a körme. Feltéve, hogy nem azzal kertészkedik kapa helyett. Mi állítunk, ők meg elhiszik. Édesek. Én szeretem a bábukat. Ezért kell, hogy ne legyen büdös a kaktusz.
– Miért?
– Mert a bábuk többsége gondolkodó ösztönlény. Vagyis ösztönből gondolkodik. Tetszik neki valami, mert az boldogságot ígér, ez az ösztön rész, és a boltban eszébe jut, hogy azt meg kell venni, ez a gondolkodó rész. Ennyi. Persze van pár százalék, akinek feltűnik, hogy eszébe jutott valami. Na, azok veszélyesek. Őket kell leszerelni, ezért eszik majd moszatot holnaptól. Ők azok, akik miután megtetszett nekik valami és ezt az eszükbe vésik, képesek feltenni a kérdést, hogy de miért? Utálom ezt a kérdést! Rontja az üzletet.
– A miért?
– Aha. Mert, ha dupla hatóanyagot reklámozok, akkor nekem ne kérdezze meg senki, hogy miért! Miért dupla? És eddig miért nem volt az? És miért működött eddig, és miért lesz jobb, ha dupla annyi van benne, ha közben eddig is jó volt? Azért mert csak! Kuss legyen! Utálom a gondolkodókat. Hát mit nem lehet érteni azon, hogy most jobb lett, mert több benne a bifidus?
– Az mi?
– Nem mindegy? Több van benne. Egyébként baktérium, mindegyik joghurtban van, és számold csak meg, hogy tényleg több van-e benne! Ahelyett, hogy örülnél, hogy másfélszer is több és hogy növeli az akti-maxidat…. Bocs, kissé elkapott a hév. Szóval a gondolkodókra alig számíthatunk. Azok nem vesznek továbbfejlesztett afrikai mókusbozótkivonatot, mert felteszik a kérdést, hogy „De hát az minek nekem?”, hogy szakadnának meg.
– Szóval akkor a kaktuszunk…
– Ja, igen. Kell egy jó csomagolás. Az nagyon fontos. Professzionális lesz. Adagolócsőrrel, hogy könnyebben fel lehessen vinni.
– Hova?
– Nem mindegy? Legyen mondjuk a kéz. Például legyen mindenki ekcémás, csak a norvégok nem.
– Azok nem ekcémások?
– Maga látott már norvéget?
– Nem.
– Akkor? A norvégek nem ekcémások és kész. Meg aztán tessék csak elmenni az okoskodóknak és megszámolni, hogy hány norvég ekcémás. Sok sikert! Mohát kennek magukra. A maga kaktusz moháját. Ezért aztán kell némi szöveg hozzá, hogy tudományos legyen.
– Az jó?
– Az a legjobb. Azok a termékek mennek igazán, ahol a reklámokból egyetlen szót sem ért a néző. Az tuti! Jön egy jó nő, leül a tengerpartra, mi majd egy fjordra ültetjük, és nézi a hullámokat, és mi elmondjuk, hogy ez a cucc maxi-slim-natural, a natural szó mindenképpen kell valahova, szóval maxi-slim-natural-proskin termék, ami dúskál nitrogénben, foszforban, káliumban és szénben.
– Tényleg?
– A kaktusz tele van szénnel. Ez jó is. Legyen doube-carbon-nitrogen hatóanyagú szer.
– De szilárd. Hogy keni magára?
– Majd összekeverjük valami kenőccsel. A végén még tényleg jó lesz ekcémára. Később meg jöhet a pipitér, mint lotion. Na tehát. Akkor már csak a nevét kell kitalálni. Legyen mondjuk boldogság kenőcs. Persze norvégül. Várjon, beírom a fordítóba. Na, meg is van! Lykke Lim. Jól hangzik, nem?
– Aha.
– Na, akkor a Lykke Lim double-carbon active ointment el is készült.
– Ebből egy szót sem értek.
– Ez a cél! A bábuk számára az, amit nem ismernek, az vagy félelmetes, vagy kívánatos. Mivel a tv-ben mutatjuk, így kívánatos lesz. Ha nem érted, kell, mert tuti valami nagyon kitalált, nagyon okos, nagyon hasznos dolog. Ki a fene venne meg egy flakon vizet, ha vehet helyette egy mineral content natural drinket? A hülyének is az kell, nem? Meg aztán nálunk ott lesz a nő a fjordon, talán lesz egy halászó pasi is a háttérben, kötött sapkában, szakállal. Meg néhány sirály. Talán egy-két pingvin. A pingvin is jó az ekcémára.
– Tényleg?
– Nem, de a pingvinek nem ekcémások, szóval látványilag remek lesz. Meg fújni fog a szél. És hosszú szőke haja lesz a nőnek és hófehér makulátlan bőre, mondjuk a karbon miatt.
– Az nem a szén? A szén az fekete.
– Norvégiában nem, vagyis a bábuknak jó lesz. Ne legyen már maga is okoska!
– Bocsánat!
– Na így. Most már csak az árban kell megegyeznünk és termelheti a kaktuszt a barátaival.
– Köszönöm!
– Ugyan már! Ez a munkánk, és persze ne feledje, jó célt szolgálunk. Mi vagyunk a boldogság gyár. Nekünk is boldogság, ha megy az üzlet, csak kicsit máshogy. A vevőnek is az, amikor hazaviszi majd a Lykke Lim-et, maguknak is az, hiszen mi mindent lehet venni a bevételből! Csak nézni kell a reklámokat és válogatni a sok jó dolog között.
– Hát igen. Már alig várom!
– Ugye? Hogy a fenébe lennénk boldogok reklámok nélkül? Hát ki tudná nélkülük megmondani, hogy mi is a jó, mitől lesz teljes az életünk? Igen, a mi munkánk szükséges, maxi-szuper-advertisement-mission. Mi a boldogság szószólói vagyunk. Persze dupla hatóanyagúak. Mi hintjük az igét és vetjük el a boldogság termékmagjait. Ez az igazi valami! Sőt, aktív és maxi…. Na tessék, már megint belelkesedtem! Szakmai ártalom. Holnap hozzon be egy mintát a kaktuszból és átbeszéljük az egészet részletesen.
– …
– Na, gyerünk! Termelésre fel! És ne feledjen mohát enni!
Share This