– Utálom a hétfőt.
– Ezért jött? Mondjuk érthető: hétfő van.
– Meg tudja oldani vagy sem?
– Mivel a reklámban azt ígértük, hogy bármelyik utálatától megszabadítjuk, hát akkor igen. Persze a megoldásnak számtalan módja lehetséges, és nem mindegyik tetszene magának.
– Például?
– Például megöljük. Úgy sem a hétfőt, sem a hét többi napját nem fogja többé utálni. Sőt, egyáltalán nem fog utálni semmit és senkit. Tökéletes megoldás, de szinte soha nem választja senki.
– Hát azt azért megértem.
– Na, látja! Egy megoldás máris kilőve, pedig ez a legolcsóbb szolgáltatásunk. Befizeti szolgáltatás díját, én felkísérem a tetőre és zsupsz!
– Zsupsz!
– Az. Pontosabban: zsupsz és placcs! És kész, mindenki elégedett. Én is, és persze ön is, csak arról már nem tud.
– Meg lehetne oldani, hogy életben maradjak?
– Na, tessék! Innen kezd bonyolulttá válni a dolog, és persze drágul is. Mert hirtelen kiderült, hogy annyira nem is utálja a hétfőt, hogy végleg megszabaduljon tőle.
– Azért jó lenne még a keddet is egy kicsit utálni holnap.
– Értem én! Pedig milyen elegáns megoldás, de hát maga tudja. Szóval. Ha utálja a hétfőt, akkor ki kell derítenünk, hogy mit is utál tulajdonképpen. Mert attól tartok, hogy nem a hétfő itt a ludas, hanem valami más.
– Derítsük ki!
– A következő megoldásunk, ha kimosom az agyát. Mert a hétfőutáló klienseim többsége nem a hétfőt utálja valójában, hanem a teljes életét, csak általában erre hétfő reggelente ébred rá. Felkel, várja a munka, otthon csak a baj, a hétvégének vége, ami annak ellenére sajnálatos, hogy elég sz… na szóval nem volt jó, minek ez az egész? Bumm: utálom a hétfőt. Pedig nem. Az egészet utálom. Ezeknél a klienseknél javasolom a teljes mosást. Beül abba a gépbe és zutty, volt élete nincs élete.
– Zutty?
– Pontosabban: zutty és „hátezmegmiaf…ranc”. Szinte mindenki ezt mondja.
– Nem akarok zombi lenni.
– Nem lesz. A lényegi adatok megmaradnak, lakcím, nemi identitás, házastársa neve, stb. Csak az érzéseket seperjük ki. Például nem fog emlékezni arra, hogy szerette-e a tökfőzeléket, vagy sem, vagy a kölykét, vagy a horrorfilmeket. Szembe találkozik egy kollegával és nem tudja majd, hogy leöntse-e kávéval, vagy elhívja vacsorázni. Csak az ilyen érzelmi hülyeségektől szabadul meg. Az adatok megmaradnak. Egy kis érzelmi hypozás. Nem árt.
– De én tudni akarom, hogy hogyan állok a feleségemmel, meg a gyerekeimmel, akiket egyébként szeretek.
– Na, ez az! Látja, nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Rendben. Akkor van egy olyan csomagunk, ahol kitöröljük önből az időt.
– Mi?
– Beül abba a gépbe és kitt-katt, nincs idő. Nincs múlt, nincs jövő.
– Kitt-katt?
– Pontosabban: kitt-katt, „vau-vau”.
– Vau-vau?
– Ja, én így hívom őket. Mert a csomag lényege, hogy egyszerűen nem foglalkozik többé a jövővel és a múlttal. Mint például a kutyák. Nem gondol rá. Persze nem felejti el, hogy mit vegyen a közértben, vagy hogy mi volt tavaly a nyaraláson, de azzal, hogy mit fog szólni a főnöke, ha késik, vagy, hogy de jó lesz mozizni a hétvégén, na az már nem fog az eszébe jutni. Kis szűrő lesz a gondolatokon, és a jövőn, múlton egyszerűen nem fog merengeni.
– Ez meg miért jó?
– Ó, hát nem gondolkodott el még a hétfőgyűlöletén? Magának, mint a kilensek többségének, nem a hétfővel van baja, hanem azzal, hogy elgondolkodik a hétfőn. Mi lesz, hogy lesz? Aztán eszébe jut a kedd, vagy az egész hét, vagy egy hónap, ami magára vár, aztán eszébe jut a tegnap és a múlt hét, aztán méricskél, összehasonlít, kesereg, nosztalgiázik, nincs értelme az életének, csak a robot, ilyesmi. A végén meg kideríti, hogy a hétfő a ludas, holott nem, a jövővel meg a múlttal van baj. Mert tegyük fel, hogy ma van a születésnapja és ma este egy elképesztő hatalmas vágyva vágyott ajándék vár magára, persze vacsorával, meg még ki tudja, mivel. Na, így utálná a hétfőt?
– Nyilván nem.
– Nyilván. De mivel ez nem vár magára, csak egy vacak hét minden ajándék nélkül, hát utálni kezdi az egészet. Mi pedig ezt megoldjuk. Kitt-katt, vau-vau! Kutyus. Aki nem gondol a jövőre, az nem is aggódik rajta. Persze a szépséghiba, hogy a hétvégét sem várja többé. Semmit sem vár többé. De a hétfőt nem utálja majd, az tuti, mert nem lesz miért utálnia.
– Figyeljen, nincs valami olyan megoldás, amivel nem turkálja szét az agyam?
– Például mit szólna hozzá, ha a csak hétfő fogalmát törölnénk ki magából? Ez egy új módszer, még nem tesztelt. Beül, pitty és nincs hétfő, mondjuk innentől Zsibizsibinek hívja majd.
– Zsibizsibi?
– Jó szó mi? Én találtam ki. Zsibizsibivel kezdi a hetet, aztán már jön a kedd.
– Nekem nem a névvel van a baj.
– Hanem mivel? A munkájával? Mert ha igen, akkor rossz helyre jött, a munkahelyváltás üzlet kettővel lejjebb van.
– Nem. Azt tulajdonképpen bírom.
– Akkor a kollegákkal?
– Nem, azok rendben vannak.
– Akkor fázik?
– Mi?
– Nekem rossz kedvem lesz, ha fázom.
– Nem fázom, van bent fűtés.
– Akkor már csak egy dolog lehet: magának nincs semmi baja.
– És ez baj?
– Persze. Az ember, ha nincs semmi baja, akkor természeténél fogva idővel elégedetlen lesz. Úgy érzi, hogy mivel nincs baj, így semmi sincs, és mivel az ember nem szereti a semmit, hát jó esetben is rossz kedve lesz tőle. Na, erre két csomagunk is van.
– Kezdek félni.
– Á, nem veszélyesek. Az első csomag, hogy beteszünk valami félelmetest a fejébe. Mondjuk azt, hogy hamarosan kirúgják, vagy hogy valamelyik családtagja halálos beteg, esetleg, hogy maga rákos. Ilyesmi. Ezek a gondolatok azonnal semmisé teszik a hétfőt. Fel sem fog tűnni magának, hogy hétfő van. A szombatja pont olyan nyomorult lesz, mint a hétfője és kész, meg is van oldva a probléma. És ez nem is kerül olyan sokba.
– Lehetne, hogy ezt inkább ne próbáljuk ki?
– Persze, maga az ügyfél. Bár nem értem magát, ez a csomag mindig működik.
– Akkor sem akarok rákos lenni, még fejben sem.
– Jól van, én csak ismertetem a lehetőségeket, de sajnos akkor a másik csomag sem jön szóba.
– Mert? Mit tervez az agyammal?
– Hát ugyanezt csak a múltban. Beültetünk egy emléket a fejébe, hogy rákos volt, de meggyógyult. Vagy a házastársa, gyereke volt halálos beteg, de most már jól van. Úgy fog örülni minden hétfőnek, mint a ponty?
– Ponty?
– Ja, nem pinty. Keverem őket. Aki valami nagy vésztől menekül meg, az sokáig, még a legkisebb szir-szarnak is örül, már megbocsásson! Minden hétfője örömünnep lesz egy ideig, aztán, ha már halványul a kép, majd bejön és mi újra feltöltjük valami rémséggel a múltját. A szolgáltatásra örök-garancia van, ezért olyan drága.
– Na, elég! Értse meg, én nem akarom, hogy módosítgassák a fejem.
– De hát muszáj. Valamit tenni kell, hogy ne utálja a hétfőt, és mi kívülről csak ilyen módszerekkel tudunk…
– Nem akarom!
– De hát a hétfő!
– Nem érdekel a hétfő, nekem úgy kell az agyam, ahogy van.
– A hétfővel? De milyen élete lesz így? Minden hétfőt ki nem állhat. Az az életének egyhetede.
– Majd kibírom valahogy.
– Nem! Ezt nem engedhetem. Tessék beülni abba a gépbe!
– Nem ülök.
– De! Megoldjuk a hétfőjét. Ez most már személyes kihívás. Kiirtom magából a hétfőt. Szeretni fogja, azt garantálom.
– De nem akarom. Higgye el, nincs is olyan nagy bajom a hétfővel.
– Csak azt ne mondja, hogy szereti.
– Nem szeretem, de…
– Látja!? Kicsinálom a hétfőjét és boldog lesz. Az biztos. Innen nem ment el ügyfél elégedetlenül. Tessék leülni!
– Nem!
– A hétfője nevében parancsolom, üljön le!
– Nem!
– Akkor kényszerítem.
– Próbálja meg!
– Jó!… Ja, várjon, hívok erősítést!
– Maga megőrült.
– Én? Én megoldom a problémáját!
– Ne közelítsen!
– Csak nyugi! Most szépen leülünk abba a székbe, és soha többé nem utáljuk majd a hétfőt.
– Ne érjen hozzám! Nekem kellenek a hétfőim.
– Azt csak úgy mondja, hiszen azért jött, mert utálja őket.
– Nem. Én szeretem a hétfőket. Annyira rosszak, hogy szeretem. Nekem így kellenek. Szeretem utálni őket. Az enyémek!
…
– Uram, itt ne felejtse a táskáját!
– Dobja ide! … Kösz!
– És ha a hét bármelyik másik napjával gondja van, nyitvatartási időben szeretettel látjuk.
– Nem hiszem, hogy jönnék még.
– A számláját már megterheltük, innentől bármikor ingyenes a szolgáltatás.
– De…!
– Köszönjük a vásárlást! A viszont látásra!
– Ezért jött? Mondjuk érthető: hétfő van.
– Meg tudja oldani vagy sem?
– Mivel a reklámban azt ígértük, hogy bármelyik utálatától megszabadítjuk, hát akkor igen. Persze a megoldásnak számtalan módja lehetséges, és nem mindegyik tetszene magának.
– Például?
– Például megöljük. Úgy sem a hétfőt, sem a hét többi napját nem fogja többé utálni. Sőt, egyáltalán nem fog utálni semmit és senkit. Tökéletes megoldás, de szinte soha nem választja senki.
– Hát azt azért megértem.
– Na, látja! Egy megoldás máris kilőve, pedig ez a legolcsóbb szolgáltatásunk. Befizeti szolgáltatás díját, én felkísérem a tetőre és zsupsz!
– Zsupsz!
– Az. Pontosabban: zsupsz és placcs! És kész, mindenki elégedett. Én is, és persze ön is, csak arról már nem tud.
– Meg lehetne oldani, hogy életben maradjak?
– Na, tessék! Innen kezd bonyolulttá válni a dolog, és persze drágul is. Mert hirtelen kiderült, hogy annyira nem is utálja a hétfőt, hogy végleg megszabaduljon tőle.
– Azért jó lenne még a keddet is egy kicsit utálni holnap.
– Értem én! Pedig milyen elegáns megoldás, de hát maga tudja. Szóval. Ha utálja a hétfőt, akkor ki kell derítenünk, hogy mit is utál tulajdonképpen. Mert attól tartok, hogy nem a hétfő itt a ludas, hanem valami más.
– Derítsük ki!
– A következő megoldásunk, ha kimosom az agyát. Mert a hétfőutáló klienseim többsége nem a hétfőt utálja valójában, hanem a teljes életét, csak általában erre hétfő reggelente ébred rá. Felkel, várja a munka, otthon csak a baj, a hétvégének vége, ami annak ellenére sajnálatos, hogy elég sz… na szóval nem volt jó, minek ez az egész? Bumm: utálom a hétfőt. Pedig nem. Az egészet utálom. Ezeknél a klienseknél javasolom a teljes mosást. Beül abba a gépbe és zutty, volt élete nincs élete.
– Zutty?
– Pontosabban: zutty és „hátezmegmiaf…ranc”. Szinte mindenki ezt mondja.
– Nem akarok zombi lenni.
– Nem lesz. A lényegi adatok megmaradnak, lakcím, nemi identitás, házastársa neve, stb. Csak az érzéseket seperjük ki. Például nem fog emlékezni arra, hogy szerette-e a tökfőzeléket, vagy sem, vagy a kölykét, vagy a horrorfilmeket. Szembe találkozik egy kollegával és nem tudja majd, hogy leöntse-e kávéval, vagy elhívja vacsorázni. Csak az ilyen érzelmi hülyeségektől szabadul meg. Az adatok megmaradnak. Egy kis érzelmi hypozás. Nem árt.
– De én tudni akarom, hogy hogyan állok a feleségemmel, meg a gyerekeimmel, akiket egyébként szeretek.
– Na, ez az! Látja, nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Rendben. Akkor van egy olyan csomagunk, ahol kitöröljük önből az időt.
– Mi?
– Beül abba a gépbe és kitt-katt, nincs idő. Nincs múlt, nincs jövő.
– Kitt-katt?
– Pontosabban: kitt-katt, „vau-vau”.
– Vau-vau?
– Ja, én így hívom őket. Mert a csomag lényege, hogy egyszerűen nem foglalkozik többé a jövővel és a múlttal. Mint például a kutyák. Nem gondol rá. Persze nem felejti el, hogy mit vegyen a közértben, vagy hogy mi volt tavaly a nyaraláson, de azzal, hogy mit fog szólni a főnöke, ha késik, vagy, hogy de jó lesz mozizni a hétvégén, na az már nem fog az eszébe jutni. Kis szűrő lesz a gondolatokon, és a jövőn, múlton egyszerűen nem fog merengeni.
– Ez meg miért jó?
– Ó, hát nem gondolkodott el még a hétfőgyűlöletén? Magának, mint a kilensek többségének, nem a hétfővel van baja, hanem azzal, hogy elgondolkodik a hétfőn. Mi lesz, hogy lesz? Aztán eszébe jut a kedd, vagy az egész hét, vagy egy hónap, ami magára vár, aztán eszébe jut a tegnap és a múlt hét, aztán méricskél, összehasonlít, kesereg, nosztalgiázik, nincs értelme az életének, csak a robot, ilyesmi. A végén meg kideríti, hogy a hétfő a ludas, holott nem, a jövővel meg a múlttal van baj. Mert tegyük fel, hogy ma van a születésnapja és ma este egy elképesztő hatalmas vágyva vágyott ajándék vár magára, persze vacsorával, meg még ki tudja, mivel. Na, így utálná a hétfőt?
– Nyilván nem.
– Nyilván. De mivel ez nem vár magára, csak egy vacak hét minden ajándék nélkül, hát utálni kezdi az egészet. Mi pedig ezt megoldjuk. Kitt-katt, vau-vau! Kutyus. Aki nem gondol a jövőre, az nem is aggódik rajta. Persze a szépséghiba, hogy a hétvégét sem várja többé. Semmit sem vár többé. De a hétfőt nem utálja majd, az tuti, mert nem lesz miért utálnia.
– Figyeljen, nincs valami olyan megoldás, amivel nem turkálja szét az agyam?
– Például mit szólna hozzá, ha a csak hétfő fogalmát törölnénk ki magából? Ez egy új módszer, még nem tesztelt. Beül, pitty és nincs hétfő, mondjuk innentől Zsibizsibinek hívja majd.
– Zsibizsibi?
– Jó szó mi? Én találtam ki. Zsibizsibivel kezdi a hetet, aztán már jön a kedd.
– Nekem nem a névvel van a baj.
– Hanem mivel? A munkájával? Mert ha igen, akkor rossz helyre jött, a munkahelyváltás üzlet kettővel lejjebb van.
– Nem. Azt tulajdonképpen bírom.
– Akkor a kollegákkal?
– Nem, azok rendben vannak.
– Akkor fázik?
– Mi?
– Nekem rossz kedvem lesz, ha fázom.
– Nem fázom, van bent fűtés.
– Akkor már csak egy dolog lehet: magának nincs semmi baja.
– És ez baj?
– Persze. Az ember, ha nincs semmi baja, akkor természeténél fogva idővel elégedetlen lesz. Úgy érzi, hogy mivel nincs baj, így semmi sincs, és mivel az ember nem szereti a semmit, hát jó esetben is rossz kedve lesz tőle. Na, erre két csomagunk is van.
– Kezdek félni.
– Á, nem veszélyesek. Az első csomag, hogy beteszünk valami félelmetest a fejébe. Mondjuk azt, hogy hamarosan kirúgják, vagy hogy valamelyik családtagja halálos beteg, esetleg, hogy maga rákos. Ilyesmi. Ezek a gondolatok azonnal semmisé teszik a hétfőt. Fel sem fog tűnni magának, hogy hétfő van. A szombatja pont olyan nyomorult lesz, mint a hétfője és kész, meg is van oldva a probléma. És ez nem is kerül olyan sokba.
– Lehetne, hogy ezt inkább ne próbáljuk ki?
– Persze, maga az ügyfél. Bár nem értem magát, ez a csomag mindig működik.
– Akkor sem akarok rákos lenni, még fejben sem.
– Jól van, én csak ismertetem a lehetőségeket, de sajnos akkor a másik csomag sem jön szóba.
– Mert? Mit tervez az agyammal?
– Hát ugyanezt csak a múltban. Beültetünk egy emléket a fejébe, hogy rákos volt, de meggyógyult. Vagy a házastársa, gyereke volt halálos beteg, de most már jól van. Úgy fog örülni minden hétfőnek, mint a ponty?
– Ponty?
– Ja, nem pinty. Keverem őket. Aki valami nagy vésztől menekül meg, az sokáig, még a legkisebb szir-szarnak is örül, már megbocsásson! Minden hétfője örömünnep lesz egy ideig, aztán, ha már halványul a kép, majd bejön és mi újra feltöltjük valami rémséggel a múltját. A szolgáltatásra örök-garancia van, ezért olyan drága.
– Na, elég! Értse meg, én nem akarom, hogy módosítgassák a fejem.
– De hát muszáj. Valamit tenni kell, hogy ne utálja a hétfőt, és mi kívülről csak ilyen módszerekkel tudunk…
– Nem akarom!
– De hát a hétfő!
– Nem érdekel a hétfő, nekem úgy kell az agyam, ahogy van.
– A hétfővel? De milyen élete lesz így? Minden hétfőt ki nem állhat. Az az életének egyhetede.
– Majd kibírom valahogy.
– Nem! Ezt nem engedhetem. Tessék beülni abba a gépbe!
– Nem ülök.
– De! Megoldjuk a hétfőjét. Ez most már személyes kihívás. Kiirtom magából a hétfőt. Szeretni fogja, azt garantálom.
– De nem akarom. Higgye el, nincs is olyan nagy bajom a hétfővel.
– Csak azt ne mondja, hogy szereti.
– Nem szeretem, de…
– Látja!? Kicsinálom a hétfőjét és boldog lesz. Az biztos. Innen nem ment el ügyfél elégedetlenül. Tessék leülni!
– Nem!
– A hétfője nevében parancsolom, üljön le!
– Nem!
– Akkor kényszerítem.
– Próbálja meg!
– Jó!… Ja, várjon, hívok erősítést!
– Maga megőrült.
– Én? Én megoldom a problémáját!
– Ne közelítsen!
– Csak nyugi! Most szépen leülünk abba a székbe, és soha többé nem utáljuk majd a hétfőt.
– Ne érjen hozzám! Nekem kellenek a hétfőim.
– Azt csak úgy mondja, hiszen azért jött, mert utálja őket.
– Nem. Én szeretem a hétfőket. Annyira rosszak, hogy szeretem. Nekem így kellenek. Szeretem utálni őket. Az enyémek!
…
– Uram, itt ne felejtse a táskáját!
– Dobja ide! … Kösz!
– És ha a hét bármelyik másik napjával gondja van, nyitvatartási időben szeretettel látjuk.
– Nem hiszem, hogy jönnék még.
– A számláját már megterheltük, innentől bármikor ingyenes a szolgáltatás.
– De…!
– Köszönjük a vásárlást! A viszont látásra!
