– Jó, most találd ki a legkegyetlenebb, legdurvább dolgot, amit egy ember elkövethet egy ember ellen!
– Megvan.
– Nem hiszem. Ne csak olyan sima kegyetlenkedés legyen. Durva. Olyan, hogy ha a neten néznéd, akkor is elfordulnál.
– A netről nem fordulok el.
– Tudom, de most olyat találj ki, ahonnan még te is elfordulnál, ha látnád!
– Most mire gondolsz? Kínzásra?
– Persze. Népírtás is jó, fajírtás is, állatok megölése, gyötrése. A lényeg, hogy durva legyen.
– De most… jaj, én nem… ez nem tetszik.
– Figyelj! Te akartál ezzel foglalkozni vagy én?
– Jól van már! Én akartam.
– Na, akkor ne szűzlénykedj itt. Tessék kitalálni durva dolgokat.
– De minek?
– Hogy megismerd őket. Csak akkor tudsz majd foglalkozni velük. Az soha nem fog jól pingpongozni, aki nem gyakorol előtte a pingpongütőjével. Na, gyerünk! Kínzások. Kivégzések. Kísérletek. Zabálás, nyersen evés, főve evés, sülve evés, élve evés. Ugyanez égetéssel. Nehogy már én találjam ki! A lényeg, hogy sok kínnal járjon, és legyen kegyetlen. Könyörtelen. Érzelemmentes. Olyan, amitől galaxis szerte mindenkinek felfordul a gyomra.
– Jól van. Ne sürgess!
– Várok. Jó munkához idő kell, és persze aki nem szokott ilyen dolgokkal foglalkozni…
– Hát én nem szoktam.
– Ja, és még te akarsz ezekre felügyelni.
– Nem lehetne a szeretet, meg cuki kiskutyák, meg együttérzés?
– Majd holnap. Egyébként, ha a cuki kiskutyát valahogy keményen kicsinálod, akkor persze lehet benne. Meg szeretet is, csak arra figyelj, hogy kegyetlen legyen. Na, kész van már?
– Várj már! …. Na. Mondjuk egy ilyen?
– Muti! … Aha… Aha… basszus te egészen tehetséges vagy ebben. És még te sírtál itt nekem…. huh, ez nagyon durva…. az is… hát… barátom… gratulálok: felfordult a gyomrom. De frankón rosszul vagyok.
– Sok?
– Nem! Dehogy! Nagyon jó anyag. Most kicsit félek tőled, de nagyon jó anyag.
– Csak az a baj, hogy…
– Nincs baj. Ügyes vagy.
– De van. Mert ez… tudod, te bíztattál… de szerintem ez baromság. Ennek a felét sem végeznék el. Nézd ezt! Ezt nem is lehet megcsinálni szerintem. Vagy ezt! Ez szerintem tök hülyeség. Csak képzelődtem.
– De kegyetlen.
– Az, de akkor sem csinálná meg senki. Az kizárt.
– Biztos?
– Tuti.
– Akkor a következő feladat, hogy holnap leviszed ezt a kis jegyzetet és mind egy szálig elvégezteted velük.
– Ne hülyéskedj! Az képtelenség.
– Mind egy szálig. Addig ne gyere vissza, míg nincs kész. Vedd fel filmre és tedd fel a netre, onnan ellenőrzöm.
– Ugyan már! Nem figyeltél. Ezt meg sem lehet csinálni. Ezt sem.
– Menj le és ne gyere vissza, míg kész nincs! Maximum estig van időd.
– Estig?
– Süket vagy?
– Én nem…
– Gyerünk! Nincs vita.
– De hogyan?
– Tünés!
– De hogyan?
– Na figyelj! Egy dolgot tudnod kell róluk, és ezzel nagyon sokat segítek. Bármilyen tettre találsz jelentkezőt! Bármilyen tettre. Érted? Semmi más nem kell hozzá csak egy gondolat, egy ok. Hívhatod ideológiának is. Ember lesz hozzá, ne aggódj! Délutánra végzel, itt egyem meg a billentyűzetet, ha nem. Gyerünk!
– Megvan.
– Nem hiszem. Ne csak olyan sima kegyetlenkedés legyen. Durva. Olyan, hogy ha a neten néznéd, akkor is elfordulnál.
– A netről nem fordulok el.
– Tudom, de most olyat találj ki, ahonnan még te is elfordulnál, ha látnád!
– Most mire gondolsz? Kínzásra?
– Persze. Népírtás is jó, fajírtás is, állatok megölése, gyötrése. A lényeg, hogy durva legyen.
– De most… jaj, én nem… ez nem tetszik.
– Figyelj! Te akartál ezzel foglalkozni vagy én?
– Jól van már! Én akartam.
– Na, akkor ne szűzlénykedj itt. Tessék kitalálni durva dolgokat.
– De minek?
– Hogy megismerd őket. Csak akkor tudsz majd foglalkozni velük. Az soha nem fog jól pingpongozni, aki nem gyakorol előtte a pingpongütőjével. Na, gyerünk! Kínzások. Kivégzések. Kísérletek. Zabálás, nyersen evés, főve evés, sülve evés, élve evés. Ugyanez égetéssel. Nehogy már én találjam ki! A lényeg, hogy sok kínnal járjon, és legyen kegyetlen. Könyörtelen. Érzelemmentes. Olyan, amitől galaxis szerte mindenkinek felfordul a gyomra.
– Jól van. Ne sürgess!
– Várok. Jó munkához idő kell, és persze aki nem szokott ilyen dolgokkal foglalkozni…
– Hát én nem szoktam.
– Ja, és még te akarsz ezekre felügyelni.
– Nem lehetne a szeretet, meg cuki kiskutyák, meg együttérzés?
– Majd holnap. Egyébként, ha a cuki kiskutyát valahogy keményen kicsinálod, akkor persze lehet benne. Meg szeretet is, csak arra figyelj, hogy kegyetlen legyen. Na, kész van már?
– Várj már! …. Na. Mondjuk egy ilyen?
– Muti! … Aha… Aha… basszus te egészen tehetséges vagy ebben. És még te sírtál itt nekem…. huh, ez nagyon durva…. az is… hát… barátom… gratulálok: felfordult a gyomrom. De frankón rosszul vagyok.
– Sok?
– Nem! Dehogy! Nagyon jó anyag. Most kicsit félek tőled, de nagyon jó anyag.
– Csak az a baj, hogy…
– Nincs baj. Ügyes vagy.
– De van. Mert ez… tudod, te bíztattál… de szerintem ez baromság. Ennek a felét sem végeznék el. Nézd ezt! Ezt nem is lehet megcsinálni szerintem. Vagy ezt! Ez szerintem tök hülyeség. Csak képzelődtem.
– De kegyetlen.
– Az, de akkor sem csinálná meg senki. Az kizárt.
– Biztos?
– Tuti.
– Akkor a következő feladat, hogy holnap leviszed ezt a kis jegyzetet és mind egy szálig elvégezteted velük.
– Ne hülyéskedj! Az képtelenség.
– Mind egy szálig. Addig ne gyere vissza, míg nincs kész. Vedd fel filmre és tedd fel a netre, onnan ellenőrzöm.
– Ugyan már! Nem figyeltél. Ezt meg sem lehet csinálni. Ezt sem.
– Menj le és ne gyere vissza, míg kész nincs! Maximum estig van időd.
– Estig?
– Süket vagy?
– Én nem…
– Gyerünk! Nincs vita.
– De hogyan?
– Tünés!
– De hogyan?
– Na figyelj! Egy dolgot tudnod kell róluk, és ezzel nagyon sokat segítek. Bármilyen tettre találsz jelentkezőt! Bármilyen tettre. Érted? Semmi más nem kell hozzá csak egy gondolat, egy ok. Hívhatod ideológiának is. Ember lesz hozzá, ne aggódj! Délutánra végzel, itt egyem meg a billentyűzetet, ha nem. Gyerünk!
