Minden tiszteletem a pedagógusoké, olyan sokat ismerek, hogy már szinte én is az vagyok. (E.-nek és E.-nek)
***
– Kedves kollegák! Aki nem ismer, István vagyok, az iskola rendszergazdája. A figyelmeteket kérem! Tudom, hogy vírus és fertőzés meg minden, de megkérném, hogy legyetek egy kicsit csendben. Jó. Gyorsan végzünk, megígérem. Ha minden igaz, elhoztátok otthonról a laptopjaitokat.
„István, nem tudok beírni hiányzást a programba. Le van tiltva valamiért.”
„Azért, mert rosszul nyitottad meg a naplót.”
„Nekem Apple van. Az jó?”
„Akkor holnaptól nem jövünk?”
– Béla bá, tudom, hogy neked nincs saját géped, ezért van előtted egy számítógép, amit mostantól használhatsz. Az a szürke téglatest az. Tehát, ha mindenki lenyugodott… csend legyen, kedves kollégák… ez egy iskola… tanárok vagytok… ugye? Köszönöm! Tehát az első feladat, hogy bekapcsoljuk a gépet. Jó…
„Hol a gomb?”
„Ha azt kérdezi, hogy hova telepítse, akkor a Cé jó?”
„Itt egy csomó gomb van.”
„István, nem lehetne ezt telefonon? Ubul a fülembe szuszog. Meg fogok fertőződni.”
„István, hogy kell kilépni?”
– Ez hosszú lesz, kollégák, de nem baj, mi kitartunk. Át fogunk állni, ha addig élünk is. Mindenki keresse meg a BEKAPCSOLÓ gombot….
„Az escape jó?”
– Senki ne nyomogassa az escape-t. Mondom, ne nyomd meg!
„Én megnyomtam! Az baj?”
„Én is.”
„Én nem, meddig várjak?”
„István, gyere már ide! Melyik ikonra kell?”
– Jó, másképpen csináljuk. Aki látott már számítógépet, és nem csak a gyerek előtt, az kapcsolja be a gépét, aki nem, az meg várja ki, hogy odaérjek, és megkérem a kollegákat, hogy segítsenek egymásnak. …. Megyek Irénke! … Oda is megyek! … Oda is! Kollégák, egyszerre sok felé nem tudok menni…. Igen, ha világít a képernyő, akkor jó gombot nyomtál meg. Jegyezzük meg, hogy melyik gomb volt az…
„Ez angol nyelvű. Péter, mi van ide írva?”
„Jó, de hogy adjak jegyet a házira a Dezsőkének?”
„Villog a képernyő, István.”
– Villog? Mi villog? A képernyő, vagy valami a képernyőn?… Nem! Állj!
„Ezen nincs wifi. István, telepítesz nekem Wifit?
„Hol van ezen a pasziánsz?”
– Ezt nem is hallottam meg. Kollegák. Rá fogok csapni annak a kezére, aki a géphez nyúlkál…. Mondtam, hogy ne telepítsen senki…. Na. Nyissuk meg a böngészőt! Rajta. Bátran…Két kattintás.
„Azt írja, hogy „új ikon létrehozása”. „Milyen ikon?”
„Ortodox, Lilike.”
„Mi az a böngésző…”
– Kollegák, a böngésző az, amin bejön az internet. Az csinálja az internetet e gépeteken … Chrome. Az jó. Az egy böngésző. Firefox? Igen, az is jó. Explorer, Edge, ez mind jó.
„A word jó?”
„Én kettőt kattintok, de semmi. Hogy kell kattintani?
– Katt, Géza.
„Katt? Az egy.”
– Katt-katt. Egymás után kettő, mintha ideges lennél.
„Benyomódott a billentyű, és nem jön ki. István, légy szíves!”
„Mi az az edge? Azt kell telepíteni?”
– Hagyjuk az edge-t! Nem kell telepíteni. Ha mindenkinek be van kapcsolva a böngésző… igen, a Chrome az böngésző, a Firefox is az…, megőrülök, akkor most lediktálok egy linket… Ne, Olgi, ne papírra írd, kérlek! Gizi, te miért az Indexen vagy? Állj! Kérlek, haladjuk együtt. Az index nem jó.
„Meg lett a pasziánsz. Figyeld, Feri, alul rákattintasz, hogy…”
„Jézusom, már hatan meghaltak!”
– Az egyik én vagyok.
„Jaj, István, ne viccelj ezzel!”
„Hogy kell új játékot indítani?”
„Mi az a link?”
„Képzeld el, hogy tegnap a játszótéren…”
– Kedves kollegák! Írjuk be a címsorba, hogy www… igen dupla w, távoktatásszoftver.hu
„Hány W?”
– Három w. tavoktatássszoftver.hu, de ékezetek nélkül… azért, mert nem kell ékezet. Csak, Jolika, csak! Most aki beírta, hogy „haromvétavoktatasszoftver.hu” azzal nem tudok mit kezdeni.
„A piacon nincs már darálthús.”
– Na, ha eljutottunk oda, akkor kattintsunk a „Belépés”-re.
„Megvan az aknakereső is.”
„Itt nincs is ikon.”
„Ki kér kávét?”
„Én igen. Otthon nincs kapszulás.”
„Én nem szeretem a kapszulást. Környezetszennyező.”
„Azt kérdezi, hogy „Ok”. Megnyomjam?”
– Bélus, te eddig a telefonoddal csináltad? Könyörgöm, miért?
„Melyik gombot kell megnyomni, hogy bekapcsoljon?”
– Olgi elhullott látom, de azt hiszem, nem érdekel. Aki tud, az lépjen be! Írja be a sulis e-mail címét és a jelszavát.
„Hova?”
„Az otthoni e-mail jó?”
„Nekem nincs jelszavam, adsz, István?”
„Én nem tudok kattintani.”
„Nekem nincs e-mail címem!”
– De van, Károly. Van. Én adtam neked egyet két éve.
„Mikor?”
„Akkor a Chrome nem jó?”
„Figyi, ha feltelepítettem, akkor csináljam meg a csoportokat vagy egyenként kell a diákokat felvinni?”
„Milyen diákokat?”
„Az index azt írja, hogy meghaltam!”
– Én haltam meg kollegák! Könyörgöm mindenre, ami szent. Lépjenek be az oldalra, hogy letölthessük azt a nyomorult a keretprogramot.
„Az új tanterv?”
– Mi?
„Én nem fogom követni az biztos”.
„Én sem. Tök hülyeség.”
„Itt azt írja, hogy ha el akarom távolítani, akkor nyomjam meg a „Delete” gombot. Megnyomjam?
– Mi? Ne nyomd meg, Hugó.
„De azt kéri, hogy a telepítéshez nyomjam meg az Ok-t.”
– Az más, Irén. Azt meg lehet nyomni.
„A telefontról is be tudtam lépni. Nincs igazad. Tök jól megy.”
„A Jenőnek nincs számítógépe.”
– Ki az, aki belépett?
„Nekem ment és a bankkártyaszámomat kéri. Megadhatom?”
„Itt azt írja, hogy ha le akarom zárni a tanévet, akkor külön le kell egyenként a tantárgyakat is. Ezt most akkor hogy? Rövidített tanév lesz?”
„Micsoda? És a fizu? Én nem megyek fizetésnélkülire…”
„A törlés után újraindítottam, ahogy kérte és most nem jön be a vitorlás háttér az ikonokkal.”.
„István, te sápadt vagy.”
– Ki az, aki belépett?
„Mi az a link?”
„A link egy angol szó…”
„Hogy lehet nehézre állítani az aknakeresőt?”
„Jó, én beléptem, de nem az én nevem van kiírva.”
„Akkor ez most az excel?”
„Az index azt írta, hogy tankok lesznek az utcán… vagy nem… ez Kínában van… ja, nem, volt.”
„Ha Margit e-mail címét írom be az enyém helyett, az elég?”
„István, mégsem jó a telefon, nem tudom letölteni azt a linket”.
„Te figyi, István, hogy kell közzétenni egy dolgozatot?”
„Ez nem enged be… azt írja, hogy rossz országban vagyok. Mondjuk az tuti, de honnan tudja?”
„István, te miért sírsz?”
„István, ne üvölts, nem vagyunk mi gyerekek. Figyelünk! Megy ez, csak ne idegeskedj!”
– Kollegák. Én most kimegyek sírni. Aztán visszajövök, és megbeszéljük, hogy hogy lehet letöltei a programot, amivel a videókat fel lehet venni. Ha én nem jönnék vissza, akkor se keseredjetek, minden rendben lesz, elég, ha – vírus ide vagy oda – összedugjátok a fejeteket és szépen kitaláljátok magatoktól, hogy mi merre. A lényeg, hogy már mindenki digitális. Látom rajtatok. Nagyon jól megy. Nagyon jól… Menni fog ez! Menni fog.
„Itt a kávé!”
„István, melyik az a böngésző ikon… a „My computer” jó?”
– Nem, de nem baj. A lényeg, hogy átálltok, sőt, már át is álltatok.
***
– Kedves kollegák! Aki nem ismer, István vagyok, az iskola rendszergazdája. A figyelmeteket kérem! Tudom, hogy vírus és fertőzés meg minden, de megkérném, hogy legyetek egy kicsit csendben. Jó. Gyorsan végzünk, megígérem. Ha minden igaz, elhoztátok otthonról a laptopjaitokat.
„István, nem tudok beírni hiányzást a programba. Le van tiltva valamiért.”
„Azért, mert rosszul nyitottad meg a naplót.”
„Nekem Apple van. Az jó?”
„Akkor holnaptól nem jövünk?”
– Béla bá, tudom, hogy neked nincs saját géped, ezért van előtted egy számítógép, amit mostantól használhatsz. Az a szürke téglatest az. Tehát, ha mindenki lenyugodott… csend legyen, kedves kollégák… ez egy iskola… tanárok vagytok… ugye? Köszönöm! Tehát az első feladat, hogy bekapcsoljuk a gépet. Jó…
„Hol a gomb?”
„Ha azt kérdezi, hogy hova telepítse, akkor a Cé jó?”
„Itt egy csomó gomb van.”
„István, nem lehetne ezt telefonon? Ubul a fülembe szuszog. Meg fogok fertőződni.”
„István, hogy kell kilépni?”
– Ez hosszú lesz, kollégák, de nem baj, mi kitartunk. Át fogunk állni, ha addig élünk is. Mindenki keresse meg a BEKAPCSOLÓ gombot….
„Az escape jó?”
– Senki ne nyomogassa az escape-t. Mondom, ne nyomd meg!
„Én megnyomtam! Az baj?”
„Én is.”
„Én nem, meddig várjak?”
„István, gyere már ide! Melyik ikonra kell?”
– Jó, másképpen csináljuk. Aki látott már számítógépet, és nem csak a gyerek előtt, az kapcsolja be a gépét, aki nem, az meg várja ki, hogy odaérjek, és megkérem a kollegákat, hogy segítsenek egymásnak. …. Megyek Irénke! … Oda is megyek! … Oda is! Kollégák, egyszerre sok felé nem tudok menni…. Igen, ha világít a képernyő, akkor jó gombot nyomtál meg. Jegyezzük meg, hogy melyik gomb volt az…
„Ez angol nyelvű. Péter, mi van ide írva?”
„Jó, de hogy adjak jegyet a házira a Dezsőkének?”
„Villog a képernyő, István.”
– Villog? Mi villog? A képernyő, vagy valami a képernyőn?… Nem! Állj!
„Ezen nincs wifi. István, telepítesz nekem Wifit?
„Hol van ezen a pasziánsz?”
– Ezt nem is hallottam meg. Kollegák. Rá fogok csapni annak a kezére, aki a géphez nyúlkál…. Mondtam, hogy ne telepítsen senki…. Na. Nyissuk meg a böngészőt! Rajta. Bátran…Két kattintás.
„Azt írja, hogy „új ikon létrehozása”. „Milyen ikon?”
„Ortodox, Lilike.”
„Mi az a böngésző…”
– Kollegák, a böngésző az, amin bejön az internet. Az csinálja az internetet e gépeteken … Chrome. Az jó. Az egy böngésző. Firefox? Igen, az is jó. Explorer, Edge, ez mind jó.
„A word jó?”
„Én kettőt kattintok, de semmi. Hogy kell kattintani?
– Katt, Géza.
„Katt? Az egy.”
– Katt-katt. Egymás után kettő, mintha ideges lennél.
„Benyomódott a billentyű, és nem jön ki. István, légy szíves!”
„Mi az az edge? Azt kell telepíteni?”
– Hagyjuk az edge-t! Nem kell telepíteni. Ha mindenkinek be van kapcsolva a böngésző… igen, a Chrome az böngésző, a Firefox is az…, megőrülök, akkor most lediktálok egy linket… Ne, Olgi, ne papírra írd, kérlek! Gizi, te miért az Indexen vagy? Állj! Kérlek, haladjuk együtt. Az index nem jó.
„Meg lett a pasziánsz. Figyeld, Feri, alul rákattintasz, hogy…”
„Jézusom, már hatan meghaltak!”
– Az egyik én vagyok.
„Jaj, István, ne viccelj ezzel!”
„Hogy kell új játékot indítani?”
„Mi az a link?”
„Képzeld el, hogy tegnap a játszótéren…”
– Kedves kollegák! Írjuk be a címsorba, hogy www… igen dupla w, távoktatásszoftver.hu
„Hány W?”
– Három w. tavoktatássszoftver.hu, de ékezetek nélkül… azért, mert nem kell ékezet. Csak, Jolika, csak! Most aki beírta, hogy „haromvétavoktatasszoftver.hu” azzal nem tudok mit kezdeni.
„A piacon nincs már darálthús.”
– Na, ha eljutottunk oda, akkor kattintsunk a „Belépés”-re.
„Megvan az aknakereső is.”
„Itt nincs is ikon.”
„Ki kér kávét?”
„Én igen. Otthon nincs kapszulás.”
„Én nem szeretem a kapszulást. Környezetszennyező.”
„Azt kérdezi, hogy „Ok”. Megnyomjam?”
– Bélus, te eddig a telefonoddal csináltad? Könyörgöm, miért?
„Melyik gombot kell megnyomni, hogy bekapcsoljon?”
– Olgi elhullott látom, de azt hiszem, nem érdekel. Aki tud, az lépjen be! Írja be a sulis e-mail címét és a jelszavát.
„Hova?”
„Az otthoni e-mail jó?”
„Nekem nincs jelszavam, adsz, István?”
„Én nem tudok kattintani.”
„Nekem nincs e-mail címem!”
– De van, Károly. Van. Én adtam neked egyet két éve.
„Mikor?”
„Akkor a Chrome nem jó?”
„Figyi, ha feltelepítettem, akkor csináljam meg a csoportokat vagy egyenként kell a diákokat felvinni?”
„Milyen diákokat?”
„Az index azt írja, hogy meghaltam!”
– Én haltam meg kollegák! Könyörgöm mindenre, ami szent. Lépjenek be az oldalra, hogy letölthessük azt a nyomorult a keretprogramot.
„Az új tanterv?”
– Mi?
„Én nem fogom követni az biztos”.
„Én sem. Tök hülyeség.”
„Itt azt írja, hogy ha el akarom távolítani, akkor nyomjam meg a „Delete” gombot. Megnyomjam?
– Mi? Ne nyomd meg, Hugó.
„De azt kéri, hogy a telepítéshez nyomjam meg az Ok-t.”
– Az más, Irén. Azt meg lehet nyomni.
„A telefontról is be tudtam lépni. Nincs igazad. Tök jól megy.”
„A Jenőnek nincs számítógépe.”
– Ki az, aki belépett?
„Nekem ment és a bankkártyaszámomat kéri. Megadhatom?”
„Itt azt írja, hogy ha le akarom zárni a tanévet, akkor külön le kell egyenként a tantárgyakat is. Ezt most akkor hogy? Rövidített tanév lesz?”
„Micsoda? És a fizu? Én nem megyek fizetésnélkülire…”
„A törlés után újraindítottam, ahogy kérte és most nem jön be a vitorlás háttér az ikonokkal.”.
„István, te sápadt vagy.”
– Ki az, aki belépett?
„Mi az a link?”
„A link egy angol szó…”
„Hogy lehet nehézre állítani az aknakeresőt?”
„Jó, én beléptem, de nem az én nevem van kiírva.”
„Akkor ez most az excel?”
„Az index azt írta, hogy tankok lesznek az utcán… vagy nem… ez Kínában van… ja, nem, volt.”
„Ha Margit e-mail címét írom be az enyém helyett, az elég?”
„István, mégsem jó a telefon, nem tudom letölteni azt a linket”.
„Te figyi, István, hogy kell közzétenni egy dolgozatot?”
„Ez nem enged be… azt írja, hogy rossz országban vagyok. Mondjuk az tuti, de honnan tudja?”
„István, te miért sírsz?”
„István, ne üvölts, nem vagyunk mi gyerekek. Figyelünk! Megy ez, csak ne idegeskedj!”
– Kollegák. Én most kimegyek sírni. Aztán visszajövök, és megbeszéljük, hogy hogy lehet letöltei a programot, amivel a videókat fel lehet venni. Ha én nem jönnék vissza, akkor se keseredjetek, minden rendben lesz, elég, ha – vírus ide vagy oda – összedugjátok a fejeteket és szépen kitaláljátok magatoktól, hogy mi merre. A lényeg, hogy már mindenki digitális. Látom rajtatok. Nagyon jól megy. Nagyon jól… Menni fog ez! Menni fog.
„Itt a kávé!”
„István, melyik az a böngésző ikon… a „My computer” jó?”
– Nem, de nem baj. A lényeg, hogy átálltok, sőt, már át is álltatok.