Kilépett az ajtón. Vírusszél fújt, de valahogy ez nem érte el az udvart. Ezt az udvart biztos nem. A szomszéd kakasa beszólt hozzájuk és a tyúkól visszafeleselt. A budi hideg volt. Még kell egy hónap, hogy ne fázzon reggelente, amikor könnyít magán. A Gáspár azt mesélte, hogy vannak fűtött ülőkéjű budik. Hülyeség. Míg a hidegben ült, kint újra nekiveselkedett a szél. Vissza kéne menni, de persze van elég dolog itt kint is.
Megetette a tyúkokat. Ezek is vírus-tyúkok. Ki nem dugnák az orrukat az ólból. Az egyiket elnevezte Koronának. Korona termékeny volt. Naponta adott tojást. Ő meg a nagyinak adta.
A nagyi. Hátra ment hozzá. Persze már fent volt. A Nagyi mindig előbb ébredt nála. Ez már csak szabály. Amikor kérdezte, hogy hogy van ez, Nagyi azt mondta, hogy ez titok, amit csak az öregek tudnak, de olyan titok, amire egy öreg sem büszke, és persze azt is mondta, hogy egyszer majd nem kel fel korábban, de akkor majd soha többet nem kel fel.
És az úgy lesz jó, mert meghalni is meg kell.
Persze ő már veszélyeztetett. Bármikor lecsaphat rá a vírus, ha nem vigyáz. Nem lehetne csak úgy bemenni hozzá, de ő bemegy. Hugi is bemegy. Csak a bátyus nem megy, meg az apa. Persze, mert ők vírushordozók voltak, míg volt hova elmenni, hogy hazahozzák a vírust. Mondjuk most már nincs hová… és nincs mit. De azért nem mennek be, mert ezt mondta a Tv. Márpedig a Tv az tudja. Az okosok tudják. Az okosok és a gazdagok. Az okosok és a gazdagok és a hatalmasok. Hogy enné meg őket a fene. Fűtött budiülőke, mi? Mindegy. Ő bemegy akkor is a Nagyihoz. Nagyi a konyhaasztalnál ült. Krumplit hámozott. Hogy minek kezd el főzni reggel hatkor, az örök talány marad.
– Bemehetek? – kérdezte csak úgy udvariasságból.
– Tyúkok? – kérdezte Nagyi.
– Ezt Korona küldi – tette le a tojást az asztalra. – Hogy vagy, Nagyi?
– Jól, hála ég, vagy nem is tudom. Nincs bajom, hogy a fene egye meg. Ebédre lesz valami csipetkével. Szólj anyádnak!
Bólintott. Szólni fog. Majd később. Majd, ha apa már elment. Le, egészen a pincébe. Mert apa elmegy. Apa mindig elmegy. Vagy vírusért vagy borért, vagy egy kis haragért. Mint tegnap este is. Persze ő nem volt itthon. Mert karantén ide vagy oda, de átment a Pandúrhoz filmezni. Mert Pandúrnak van egy laptopja. Net nincs, de van egy csomó filmje DVD-n, amit lejátszik a gépe. Hogy honnan, hát az talány és persze nem is érdekes, de van. Éjfélig filmeztek, aztán hazaindult. Remélte, hogy nem vírussal, mert állítólag az cseppekben megy ide oda. Mondjuk akkor se csókolódzna Pandúrral, ha Pandúr nő lenne, ő meg szélütött, de attól még együtt nézték az laptopot, és csipsz is volt egy zacskóból. Nem sok, de volt. Pandúr szerezte. Áldassék a neve!
Aztán mikor hazajött, apa már fent volt a pincéből és úgy verte öcsit, mint a répát. Öcsit könnyen meg lehet találni. Karanténban meg pláne könnyen. Hát igen, karantén idején vigyáznia kell az embernek. Főleg öcsinek, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg Huginak, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg neki, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg anyunak… hát anyu nem tud vigyázni. Ő dacol. Mert zárt térben sokkal durvább pusztítást tud végezni egy szél, mint a pusztán, és kell egy szélfogó. Márpedig a karantén az karantén. Be kell zárkózni, hogy megóvjuk a népet. A többieket. Mindenki mást. Öcsit, Hugit, anyát, meg őt kivéve.
Szerda. Kivonszolta a kukát az utcára.
Ma óra van. Ja. Nyolctól matek.
Belépett a házba. Hugi már a gép előtt ült. Hugi négy évvel volt idősebb nála. Persze attól még Hugi volt, mert így hívta mindenki. Ő is. Hugi idegesen dobolt ujjaival a konyhaasztalon. A gép nem akart életre kelni.
– Mi van ezzel? – nézett rá Hugi, mintha ő valami istenverte Bill Gates lenne.
– Nem tudom. Te kapcsoltad ki tegnap – vont vállat, de azért kicsit ő is ideges volt. A képernyőn öklömnyi ikonok vánszorogtak elő a semmiből.
– Mi van ezzel? – kérdezte újra Hugi.
Vírusnapok ezek Huginál is. Az este Apa miatt, most meg ez a hülye gép.
– Indítsd újra – mondta végül Huginak magabiztos hangon. Végül is ő itthon a Bill Gates. Kicsit azért remegett belül, amíg arra vártak, hogy felbukkanjon a logó, meg hogy WINDOWS XP/Professional. Professional ám a te jó édes…
De végül beindult. Hugi megkönnyebbülve sóhajtott egyet.
– Ma be kell adnom egy dolgozatot.
Öcsi álmosan támolygott ki a szobából. Úgy nézett ki, mint akit megvertek. Valószínűleg úgy is érezte magát.
Reggeli kéne. Legalább neki.
– Játszhatok? – kérdezte Hugit, aki egy mordulással hessegette el az asztaltól.
Hugi okos lesz. Már most is az.
Öcsi is irányba vette a budit, de aztán megelégedett az eperfával.
Fura módon volt net. Szóval az öreg Átok bácsi – így hívta apa a szomszédot: Átok – bár bekapcsolta a gépét. Hála néked wifi. Amíg ki nem kapcsolja, lesz itt minden, mint a búcsúban.
Hugi ujjongani kezdett: – Nem kell átmenni Marishoz.
Ő is örült. Ha Hugi örült, akkor ő is. Egyszerű ez. Öcsi visszaporoszkált a konyhába. Már hárman voltak. Hugi, öcsi és ő. Anya nincs itthon. Ő még dolgozik. Karantén ide vagy oda. Anya bátor. Hugi okos. Nagyi öreg. Öcsi? Öcsi kicsi és hülye, szóval nem számít. Még nem. Ő meg a Bill Gates, csak elveszett a lova. Egy ideig csendben áll Hugi mögött, aki az e-mailjeit nézte át. Anyagokat töltött le. Egy videót is elindított, de az inkább képregény lett, mint előadás. Átok bácsi netje nem volt valami fickós. Csak a farka ért el a konyha sarkáig. Azért volt ott gép.
– Órám lesz – mondta végül Huginak.
– Mikor? – kérdezte Hugi, de nem vette le szemét a képernyőről.
– Nyolckor.
– Felejtsd el – rázta meg a fejét Hugi. – Kell a gép.
– Matek! – A matekot kivételesen szerette.
– Számolj fejben!
Bólintott. Persze lelökhette volna Hugit a székről. Négy év mínusszal is erősebb volt nála, de hát nem ő érettségizik mindjárt.
– Fázok – ült fel a konyhaszékre Öcsi.
– Képzeld, vagy olyan budi, aminek fűtik az ülőkéjét – vigyorgott a kócosra.
– Neba…
– De.
– Nem hiszem.
– Pedig de.
– Éhes vagy?
Öcsi bólintott és ő besietett a szobába a ruháiért. Apa horkolt. Addig jó. Felöltözött.
– Várjál! – kócolta meg öcsi búbját és kisietett az udvarra.
Irány Pandúr. Pandúrnál mindig van valami ennivaló. Csipsz pedig hétszentség. Pandúrnak laptopja van. És nincs tesója. Pandúr burzsuj. Pandúr a haverja. Csór tőle valamit öcsinek és aztán délelőtt filmeznek egyet. A matek mára ugrott. Ma Hugi tanul digitálisan. Mindegy. Jövőhéten is lesz vírus, és lesz net is, ha Átok bácsi méltóztatik bekapcsolni gépét. Az idő meg szép. Ma sütni fog a nap. És Nagyi sem megy még el sehova, mert lesz valami ebédre, amiben biztos lesz csipetke. Hála néked Korona!
Megetette a tyúkokat. Ezek is vírus-tyúkok. Ki nem dugnák az orrukat az ólból. Az egyiket elnevezte Koronának. Korona termékeny volt. Naponta adott tojást. Ő meg a nagyinak adta.
A nagyi. Hátra ment hozzá. Persze már fent volt. A Nagyi mindig előbb ébredt nála. Ez már csak szabály. Amikor kérdezte, hogy hogy van ez, Nagyi azt mondta, hogy ez titok, amit csak az öregek tudnak, de olyan titok, amire egy öreg sem büszke, és persze azt is mondta, hogy egyszer majd nem kel fel korábban, de akkor majd soha többet nem kel fel.
És az úgy lesz jó, mert meghalni is meg kell.
Persze ő már veszélyeztetett. Bármikor lecsaphat rá a vírus, ha nem vigyáz. Nem lehetne csak úgy bemenni hozzá, de ő bemegy. Hugi is bemegy. Csak a bátyus nem megy, meg az apa. Persze, mert ők vírushordozók voltak, míg volt hova elmenni, hogy hazahozzák a vírust. Mondjuk most már nincs hová… és nincs mit. De azért nem mennek be, mert ezt mondta a Tv. Márpedig a Tv az tudja. Az okosok tudják. Az okosok és a gazdagok. Az okosok és a gazdagok és a hatalmasok. Hogy enné meg őket a fene. Fűtött budiülőke, mi? Mindegy. Ő bemegy akkor is a Nagyihoz. Nagyi a konyhaasztalnál ült. Krumplit hámozott. Hogy minek kezd el főzni reggel hatkor, az örök talány marad.
– Bemehetek? – kérdezte csak úgy udvariasságból.
– Tyúkok? – kérdezte Nagyi.
– Ezt Korona küldi – tette le a tojást az asztalra. – Hogy vagy, Nagyi?
– Jól, hála ég, vagy nem is tudom. Nincs bajom, hogy a fene egye meg. Ebédre lesz valami csipetkével. Szólj anyádnak!
Bólintott. Szólni fog. Majd később. Majd, ha apa már elment. Le, egészen a pincébe. Mert apa elmegy. Apa mindig elmegy. Vagy vírusért vagy borért, vagy egy kis haragért. Mint tegnap este is. Persze ő nem volt itthon. Mert karantén ide vagy oda, de átment a Pandúrhoz filmezni. Mert Pandúrnak van egy laptopja. Net nincs, de van egy csomó filmje DVD-n, amit lejátszik a gépe. Hogy honnan, hát az talány és persze nem is érdekes, de van. Éjfélig filmeztek, aztán hazaindult. Remélte, hogy nem vírussal, mert állítólag az cseppekben megy ide oda. Mondjuk akkor se csókolódzna Pandúrral, ha Pandúr nő lenne, ő meg szélütött, de attól még együtt nézték az laptopot, és csipsz is volt egy zacskóból. Nem sok, de volt. Pandúr szerezte. Áldassék a neve!
Aztán mikor hazajött, apa már fent volt a pincéből és úgy verte öcsit, mint a répát. Öcsit könnyen meg lehet találni. Karanténban meg pláne könnyen. Hát igen, karantén idején vigyáznia kell az embernek. Főleg öcsinek, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg Huginak, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg neki, hogy jó helyen legyen, ha jön a vihar. Meg anyunak… hát anyu nem tud vigyázni. Ő dacol. Mert zárt térben sokkal durvább pusztítást tud végezni egy szél, mint a pusztán, és kell egy szélfogó. Márpedig a karantén az karantén. Be kell zárkózni, hogy megóvjuk a népet. A többieket. Mindenki mást. Öcsit, Hugit, anyát, meg őt kivéve.
Szerda. Kivonszolta a kukát az utcára.
Ma óra van. Ja. Nyolctól matek.
Belépett a házba. Hugi már a gép előtt ült. Hugi négy évvel volt idősebb nála. Persze attól még Hugi volt, mert így hívta mindenki. Ő is. Hugi idegesen dobolt ujjaival a konyhaasztalon. A gép nem akart életre kelni.
– Mi van ezzel? – nézett rá Hugi, mintha ő valami istenverte Bill Gates lenne.
– Nem tudom. Te kapcsoltad ki tegnap – vont vállat, de azért kicsit ő is ideges volt. A képernyőn öklömnyi ikonok vánszorogtak elő a semmiből.
– Mi van ezzel? – kérdezte újra Hugi.
Vírusnapok ezek Huginál is. Az este Apa miatt, most meg ez a hülye gép.
– Indítsd újra – mondta végül Huginak magabiztos hangon. Végül is ő itthon a Bill Gates. Kicsit azért remegett belül, amíg arra vártak, hogy felbukkanjon a logó, meg hogy WINDOWS XP/Professional. Professional ám a te jó édes…
De végül beindult. Hugi megkönnyebbülve sóhajtott egyet.
– Ma be kell adnom egy dolgozatot.
Öcsi álmosan támolygott ki a szobából. Úgy nézett ki, mint akit megvertek. Valószínűleg úgy is érezte magát.
Reggeli kéne. Legalább neki.
– Játszhatok? – kérdezte Hugit, aki egy mordulással hessegette el az asztaltól.
Hugi okos lesz. Már most is az.
Öcsi is irányba vette a budit, de aztán megelégedett az eperfával.
Fura módon volt net. Szóval az öreg Átok bácsi – így hívta apa a szomszédot: Átok – bár bekapcsolta a gépét. Hála néked wifi. Amíg ki nem kapcsolja, lesz itt minden, mint a búcsúban.
Hugi ujjongani kezdett: – Nem kell átmenni Marishoz.
Ő is örült. Ha Hugi örült, akkor ő is. Egyszerű ez. Öcsi visszaporoszkált a konyhába. Már hárman voltak. Hugi, öcsi és ő. Anya nincs itthon. Ő még dolgozik. Karantén ide vagy oda. Anya bátor. Hugi okos. Nagyi öreg. Öcsi? Öcsi kicsi és hülye, szóval nem számít. Még nem. Ő meg a Bill Gates, csak elveszett a lova. Egy ideig csendben áll Hugi mögött, aki az e-mailjeit nézte át. Anyagokat töltött le. Egy videót is elindított, de az inkább képregény lett, mint előadás. Átok bácsi netje nem volt valami fickós. Csak a farka ért el a konyha sarkáig. Azért volt ott gép.
– Órám lesz – mondta végül Huginak.
– Mikor? – kérdezte Hugi, de nem vette le szemét a képernyőről.
– Nyolckor.
– Felejtsd el – rázta meg a fejét Hugi. – Kell a gép.
– Matek! – A matekot kivételesen szerette.
– Számolj fejben!
Bólintott. Persze lelökhette volna Hugit a székről. Négy év mínusszal is erősebb volt nála, de hát nem ő érettségizik mindjárt.
– Fázok – ült fel a konyhaszékre Öcsi.
– Képzeld, vagy olyan budi, aminek fűtik az ülőkéjét – vigyorgott a kócosra.
– Neba…
– De.
– Nem hiszem.
– Pedig de.
– Éhes vagy?
Öcsi bólintott és ő besietett a szobába a ruháiért. Apa horkolt. Addig jó. Felöltözött.
– Várjál! – kócolta meg öcsi búbját és kisietett az udvarra.
Irány Pandúr. Pandúrnál mindig van valami ennivaló. Csipsz pedig hétszentség. Pandúrnak laptopja van. És nincs tesója. Pandúr burzsuj. Pandúr a haverja. Csór tőle valamit öcsinek és aztán délelőtt filmeznek egyet. A matek mára ugrott. Ma Hugi tanul digitálisan. Mindegy. Jövőhéten is lesz vírus, és lesz net is, ha Átok bácsi méltóztatik bekapcsolni gépét. Az idő meg szép. Ma sütni fog a nap. És Nagyi sem megy még el sehova, mert lesz valami ebédre, amiben biztos lesz csipetke. Hála néked Korona!
