– Elnézést, segíthetek?
– Hát nem is tudom, talán… szóval, szeretném felújítani a ruhatáram.
– Értem. A legjobb helyre jött, hölgyem. Akkor kezdjük a fontosabb dolgokkal. Milyen színre gondolt?
– Piros. Szeretem a pirosat.
– Én is. Tessék, itt van három árnyalat.
– Ez cuki.
– Ugye? És nézze a hajtókáját, v-bevágású, passzés! Imádom.
– Szép, de olyan, izé, nem is tudom. Kicsit rikító.
– Hát piros. De van ez rózsaszínben is. Kicsi kis rózsákkal, na, ez tényleg cuki.
– Aha. Édi…
– Valami baj van?
– Randizni megyek. Nem tudom, hogy ezek a rózsák…
– Miért nem ezzel kezdte? Első randi?
– Első.
– Akkor szerintem ne piros legyen. Itt vannak a feketék.
– Nem temetésre megyek.
– Nem is, bár arra is jók. Az egyikben, itt oldalt, van zseb a zsepinek. De ha mondjuk elegáns helyre mennek, a fekete soha nem megy ki a divatól. Egy dögös ruhával… hát nincs az a férfi, aki ellenállna magácskának.
– Gondolja?
– Ahogy villog a szeme, az észbontó. Higgyen nekem, a fekete a maga színe. Aztán persze, ha komolyabbra fordul a dolog…
– Az elsőn nem fog.
– Azt soha nem lehet tudni. Én az első randimon nem mertem megfogni a kezét a bemutatkozáskor, aztán a végén olyan csókolódzást rendeztünk, hogy ihaj.
– Én nem fogok csókolózni. Vírus van. Örüljön, ha nem kérek tőle egy naposnál nem régebbi teszteredményt.
– A szerelemnek nem lehet parancsolni. Kacsint egyet magára, aztán már hullanak a ruhaneműk.
– Nem fognak hullani.
– De azok olyanok, csak úgy hullanak maguktól. Ezért aztán úgy vélem, hogy mégis kéne az a piros is. Estére.
– Hova gondol?
– Az estére. Fehérneműket is árulunk. Ha passzolnak egymáshoz, az észbontó lehet. Bugyi?
– Azzal el vagyok látva.
– Fekete?
– Van.
– Piros? Vagyis, oh, bocsánat, vörös?
– Van.
– Remek. Akkor kéne magácskának két fekete, tessék, az egyik észbontóan szexi ezzel a szabással, és két vörös is. Ja, és egy fehér az esküvőre.
– Kicsit előre szaladtunk, nem?
– Azt soha nem lehet tudni. És persze ha van egy kis esze, márpedig látom magán, hogy van, akkor kihasználja az akciónkat és vesz egy színskála készletet is. Tíz darab, klasszik szabás, minden kabáthoz, szoknyához illik és így együtt alig több, mintha csak ezt a négyet venné meg.
– Nem is tudom.
– De tudja. Gondoljon bele, amikor majd egyszer lekapja magáról… Ugye nem egy vacak használtat akar kecsesen a földre pottyantani?
– Nem akarok a földre pottyantani.
– Nyilván nem, nem macska magácska. De higgye el, lesz egy pillanat, amikor a textíliák hullva jók. Még vírus idején is. Eljön az a pillanat, mert az emberiség az mégiscsak emberiség, dugig van állati ösztönökkel. Szóval higgye el, nem lesz mindegy, hogy mi siklik falevélként a földre akkor.
– Értem.
– Nos? Lehet ez a négy?
– Lehet.
– És a szivárvány készlet?
– Lehet.
– Remek. Kisasszony, higgye el, ez fontos. Legyünk emberek, ha lehet. Hát nem?
– Hát de.
– A pénztár a bolt végében van. Benne Jolika, a feleségem, akivel már az első randin csók lett, mikor is, úgy harminc éve. Mondja meg neki, hogy számoljon fel tíz százalék diszkontot.
– Köszönöm!
– Nincs mit. Fizesse ki, addig becsomagolom magácskának.
– Értem. És mennyi is lesz?
– Várjon. Négy exkluzív maszk és egy szabvány szivárvány maszkkészlet… az annyi, mint négyezerkettőszáz, de mivel diszkont van, így négy a vége. Viselje egészséggel, és ne aggódjon, ha nem veszi le az első randin, már a csodás szemeitől védtelen lesz az áldozat, azt garantálom.
– Hát nem is tudom, talán… szóval, szeretném felújítani a ruhatáram.
– Értem. A legjobb helyre jött, hölgyem. Akkor kezdjük a fontosabb dolgokkal. Milyen színre gondolt?
– Piros. Szeretem a pirosat.
– Én is. Tessék, itt van három árnyalat.
– Ez cuki.
– Ugye? És nézze a hajtókáját, v-bevágású, passzés! Imádom.
– Szép, de olyan, izé, nem is tudom. Kicsit rikító.
– Hát piros. De van ez rózsaszínben is. Kicsi kis rózsákkal, na, ez tényleg cuki.
– Aha. Édi…
– Valami baj van?
– Randizni megyek. Nem tudom, hogy ezek a rózsák…
– Miért nem ezzel kezdte? Első randi?
– Első.
– Akkor szerintem ne piros legyen. Itt vannak a feketék.
– Nem temetésre megyek.
– Nem is, bár arra is jók. Az egyikben, itt oldalt, van zseb a zsepinek. De ha mondjuk elegáns helyre mennek, a fekete soha nem megy ki a divatól. Egy dögös ruhával… hát nincs az a férfi, aki ellenállna magácskának.
– Gondolja?
– Ahogy villog a szeme, az észbontó. Higgyen nekem, a fekete a maga színe. Aztán persze, ha komolyabbra fordul a dolog…
– Az elsőn nem fog.
– Azt soha nem lehet tudni. Én az első randimon nem mertem megfogni a kezét a bemutatkozáskor, aztán a végén olyan csókolódzást rendeztünk, hogy ihaj.
– Én nem fogok csókolózni. Vírus van. Örüljön, ha nem kérek tőle egy naposnál nem régebbi teszteredményt.
– A szerelemnek nem lehet parancsolni. Kacsint egyet magára, aztán már hullanak a ruhaneműk.
– Nem fognak hullani.
– De azok olyanok, csak úgy hullanak maguktól. Ezért aztán úgy vélem, hogy mégis kéne az a piros is. Estére.
– Hova gondol?
– Az estére. Fehérneműket is árulunk. Ha passzolnak egymáshoz, az észbontó lehet. Bugyi?
– Azzal el vagyok látva.
– Fekete?
– Van.
– Piros? Vagyis, oh, bocsánat, vörös?
– Van.
– Remek. Akkor kéne magácskának két fekete, tessék, az egyik észbontóan szexi ezzel a szabással, és két vörös is. Ja, és egy fehér az esküvőre.
– Kicsit előre szaladtunk, nem?
– Azt soha nem lehet tudni. És persze ha van egy kis esze, márpedig látom magán, hogy van, akkor kihasználja az akciónkat és vesz egy színskála készletet is. Tíz darab, klasszik szabás, minden kabáthoz, szoknyához illik és így együtt alig több, mintha csak ezt a négyet venné meg.
– Nem is tudom.
– De tudja. Gondoljon bele, amikor majd egyszer lekapja magáról… Ugye nem egy vacak használtat akar kecsesen a földre pottyantani?
– Nem akarok a földre pottyantani.
– Nyilván nem, nem macska magácska. De higgye el, lesz egy pillanat, amikor a textíliák hullva jók. Még vírus idején is. Eljön az a pillanat, mert az emberiség az mégiscsak emberiség, dugig van állati ösztönökkel. Szóval higgye el, nem lesz mindegy, hogy mi siklik falevélként a földre akkor.
– Értem.
– Nos? Lehet ez a négy?
– Lehet.
– És a szivárvány készlet?
– Lehet.
– Remek. Kisasszony, higgye el, ez fontos. Legyünk emberek, ha lehet. Hát nem?
– Hát de.
– A pénztár a bolt végében van. Benne Jolika, a feleségem, akivel már az első randin csók lett, mikor is, úgy harminc éve. Mondja meg neki, hogy számoljon fel tíz százalék diszkontot.
– Köszönöm!
– Nincs mit. Fizesse ki, addig becsomagolom magácskának.
– Értem. És mennyi is lesz?
– Várjon. Négy exkluzív maszk és egy szabvány szivárvány maszkkészlet… az annyi, mint négyezerkettőszáz, de mivel diszkont van, így négy a vége. Viselje egészséggel, és ne aggódjon, ha nem veszi le az első randin, már a csodás szemeitől védtelen lesz az áldozat, azt garantálom.
