Utazás 2050

Írta vlorant

Dátum: 2020-04-24
"

TovábB Olvasok!

– Leülhetek?
– Persze. De várjon, azért lespriccelném a széket, ha nem haragszik. Az előző jelentkező itt ült.
– Spiccelje. Nem haragszom.
– Remek. Be is írok ide egy nagy pipát, hogy maga törvénytisztelő, okos ember.
– Hova ír pipát?
– A kérelmébe.
– Hú, az remek.
– Na, itt a spricc! Magát is?
– Nem, köszönöm, én ma már reggel összespricceltem magam. Mit használ?
– Kill-kill fertőtlenítőt.
– És az jó? Még soha nem próbáltam.
– Szuper. Mindent megöl. Imádom. Én ezzel permetezek is. És az asszony is rosszul van tőle. Kész haszon.
– Aha. Az szuper lehet.
– Tehát, miben segíthetek?
– Ja. Szóval azért jöttem, mert el szeretnék utazni.
– Értem. És hova lesz a séta?
– Párizsba.
– Párizs szép ilyenkor. Csak ön?
– Nem. Az egész család.
– Huh, szokatlan kérés ilyen időkben. Ezek a járványok nem viccelnek.
– Tudom én, de a gyerek kamasz és még nem volt a szerelmesek városában pedig szerelmes. Sőt, még egyáltalán nem járt külföldön.
– Jóravaló, rendes srác.
– De úgy gondoltuk, hogy kell az kis kikapcsolódás.
– Hát kapcsolódjanak ki itthon. A városi parkba bármikor adok belépési engedélyt.
– De azért az nem Párizs.
– Ez kétségtelen tény, azonban manapság nem utazgathatunk csak így ide-oda, kényük kedvünkre. Ugye ezzel egyetért?
– Persze, de azért csak lehetne egy utat…
– Na, figyeljen ide! Én persze engedélyezhetem maguknak ezt a kis kiruccanást, de mondja meg nekem, hogy hova vezetne az, ha mindenki jobbra balra utazgatna? Csak úgy ömlenének ránk a vírusok. Utána meg egy egész nemzet küzdhet ellene. Hát ezt akarja?
– Nem, én nem.
– Ugye nem akar gyilkos lenni? Ugye nem?
– De most nincs vírus.
– De van, csak lappang. Aztán kitör, mint egy vihar, ha maga meg a kis családja felelőtlenül hozzáér Párizshoz.
– Nem fogok hozzáérni.
– Hiszi a piszi.
– De tényleg nem fogok.
– Dehogynem. Kimennek, aztán megtapogatják az Eiffel tornyot, meg lenyalogatják a Notre Dame-ot, aztán majd jól leég megint.
– A nyáltól?
– Igen. A nyál jól ég. Most volt a tv-ben.
– Melyik tv-ben?
– Amelyiknek hiszek.
– És ha én nem hiszek neki?
– Az a maga baja, a nyál pedig ég, mert én adom az engedélyt. Tessék! Köpjön ide az asztalra, meggyújtom.
– Az higiénikus?
– Ha én kérem, akkor az. Na, köpjön szépen!
– Nem köpök! Most spriccolta le az asztalt.
– Nem mer köpni, mi?
– Nem fogok köpdösni ilyen időkben.
– Milyen idők? Azt mondtam, hogy köpjön ide, mert különben nincs engedély.

– Na, egész ügyesen köp. Akkor most meggyújtom, és a vita lezárva… nincs egy öngyújtója?
– Nem dohányzom.
– Jó, akkor képzelje el, hogy meggyulladt.
– Ez hülyeség.
– Akkor nincs Párizs.
– Jó, elképzeltem. Ég a nyálam.
– Na ugye! És most képzelje el, hogy odamászkál a családjával és elkezdik tapogatni, meg nyálazni azt a szép templomot, aztán jön egy vihar, durr, egy szikra és az egész ég megint, mint a fáklya. Ezt akarja? Erre pályázik?
– De én nem szopogatok templomot.
– Azt mindenki mondhatja.
– Egyébként is, mi köze ennek a vírushoz?
– Ja, tényleg. Elmondom. Mert maga nem tudja, mert nem nézi a tájékoztatókat. Miközben maga és becses családja tapogat és tűzveszélyesen nyálazik meg ilyesmi, persze összeszed többezer vírust.
– Most nincs járvány. Vagy harminc éve volt utoljára.
– De van. A Tv mondta.
– Melyik? Ja, tudom, amelyiknek hisz.
– És ha jót akar magának, amelyikben mától maga is hisz. Egyébként meg ők mondják az igazságot.
– Régebben nem pont erről a tv-ről mondták, hogy hülyeségeket beszél.
– A régebben rég volt, és most is járvány van.
– Ki szerint?
– Szerintem. És én adom ki az engedélyeket, tehát ki szerint még?
– Szerintem?
– Ügyes fiú. Szóval kimegy, aztán visszajön egy rakat vírussal a puttonyában. És szétfertőzi a jóravaló embereket, a nagyon fertőző francia vírussal, akik meg a sötétektől kapták meg.
– Sötétek?
– Jaj, ne legyen már ilyen értetlen, nézzen tv-t. Sötét mókusok… érti?… Ott laknak, ahol az oroszlánok laktak. Persze az oroszlánok nem sötétek, de ők kihaltak a sötét mókusok nyála miatt, akik készakarva összenyálazták őket, míg szegény cicák aludtak, aztán amikor felkeltek, a napfénytől sorra gyulladtak föl, mint a Notre Dame. Borzalmas volt.
– Ezt honnan veszi… ja, tudom.
– Na, ugye? Milyen volt az a borzalmas oroszlánégés? Emlékszik?
– Hát… ja, az… borzalmas volt.
– Ugye? Ugye! Na és még maga akar odamenni?
– Párizsban nincsenek oroszlánok.
– De sötétnyál van, sötét mókusnyál mindenhol, mert ezek a franciák csak szerelmeskednek, de nem figyelnek a mókusokra. Azok meg bekúsznak hozzájuk, és nyálaznak azokkal az óriási fekete vírusos tűzálló nyelvükkel. Undorító. Mutatta a TV. Észrevétlenül kenték szét a nyálat, maga és a kedves családja meg odamegy, rányálaz és kész a baj. Párizs ég, maga hazahozza a sötét mókusnyálat, aztán itthon is terjed a vírus. És minden le fog égni. Hát ezt akarja? Erre vágyik? Milyen ember maga? Rátör azok életére, akik szeretik, akik védik, akik okosan, emberszeretetből inkább a ligetbe mennek párizsi nyálazás helyett? Ilyen ember maga? Ezt akarja?
– Ő… nem tudom a jó választ.
– Rossz válasz! Azt kellett volna mondani, hogy maga nem ilyen. De én látom, hogy maga nem vesz komolyan. Egyáltalán, miért nincs magán védőöltözet?
– Minek? Már nincs vírus. Harminc éve nincs járvány…
– Méltóztasson kussolni, ha megkérhetem. Maga felelőtlennek tűnik.
– Egyébként magán sincs védőruha.
– De lehetne. Szóval az olyan, mintha lenne. És én nem akarok a sötét mókusnyál országába menni, mint maga, szóval nekem nem is kell. Ellentétben magával. Mert persze nyilván megállnak majd Salzburgban. Azán eszik majd a mozartkuglit. Tiszta nyál az is, csak nem látszik, maguk meg benyelik. Védőöltözet nélkül.
– Nem mindegy, miben eszem meg?
– Nem. Próbáljon meg maszkon át kuglit majszolni. És egyébként is ha nincs magán és kedves családján védőruha, akkor bizony maguk felelőtlenek és az a legrosszabb. A felelőtlenség, a szabályok be nem tartása, az önállóskodás. Meg aztán majd isznak egy pofa sört Münchenben, mi?
– Hát…
– Tűzveszélyes nyálsört vedelnek. Mert ne higgye, hogy nincs még ott a sötét mókusok nyála. De ott van. Átszivárgott. Maguk meg benyelik és hazahozzák, itt meg ég majd minden, az ártatlanok, azok, akik gondolkoznak, akik megülnek a fenekükön és boldogok. Mert ők ismerik még a régi mondást, hogy Párizs nem ér meg egy misét.
– De az pont fordítva van…
– Most mondták a tv-ben, hogy hogy van, szóval ne okoskodjon itt nekem védőfelszerelés nélkül. És ha már itt tartunk, mikor ivott utoljára fertőtlenítőt?
– Mi van?
– Fertőtlenítőt, mikor, ivott, utoljára?
– Soha.
– Hát pedig a magafajtának kell. Elő van írva már harminc éve.
– Milyen fajta?
– Maga. Ilyen utazós, okoskodós. Elő van írva, hogy az ilyeneknek évente egy pohár fertőtlenítőt kell inni. Ivott vagy nem ivott?
– Nem ittam.
– Ez a baj. Ha inná, akkor nem akarna mászkálni sehova, hanem boldog lenne.
– Az biztos. És maga iszik?
– Én nem akarok sehova menni. Nekem nem kell. Csak azoknak kötelező, akiknek fertőtlenítésre van szüksége. Mint magának. Aki olyan veszélyes, mint maga. Fura, hogy nem sötét. Na, várjon csak! Tud maga fára mászni?
– …
– Válaszoljon szépen őszintén!
– … nem tudok.
– Hááát, mintha kicsit hunyorogna. De nem baj, azt már tudom, hogy van nyála. Itt van az asztalon. És kicsit sötét.
– Az asztal az, a nyálam majdnem átlátszó.
– Én azt látom, hogy sötét. És mutassa a farkát!
– Mi van?
– Érdekelne a farka. Mármint a mókusfarka.
– Nincs olyanom!
– Azt mindenki mondhatja. Mutassa!
– Nem mutatom.
– Áááá! Látja, elárulta magát. Ha nem lenne mókusfarka, akkor nem tudná nem mutatni. Ugye?
– … Most nem jutok szóhoz.
– Azt nem csodálom. Na, figyelje ide! Én úgy látom, hogy maga és kedves családja mókusok, akik ki akartak menni Párizsba nyálazni, hogy aztán hazahozzák ide a sötét, gyúlékony és vírusosan veszélyes nyálat.
– De hát miért mennék Párizsba nyálért, ha sötét mókus vagyok? Akkor itt lenne a nyál a számban.
– Na, végre, hogy beismerte.
– Mit?
– Hogy sötét mókus.
– Nem ismertem be.
– De most mondta, hogy „sötét mókus vagyok”.
– Azt mondtam, hogy „ha” az vagyok.
– És az?
– Meg fogok őrülni.
– Dehogy fog. Igyon szépen fertőtlenítőt! Értse meg, én csak a többi jóravaló, otthonmaradóst védem. És tiszta jószándékomat kifejezvén el is engedem magukat Párizsba nyálazni….
– Tényleg?
– … ha… előtte iszik egy pohár fertőtlenítőt.
– De akkor…
– Tiszta lesz.
– És némileg beteg.
– Nem a fertőtlenítő miatt lesz beteg, hanem a sötét nyála miatt, ami reagál a szerrel. Ha nincs sötét nyála, akkor a fertőtlenítő olyan, mint a kóla. Na? Iszik?
– Most komolyan?
– A legkomolyabban. De persze meg is gyújthatjuk. Ha a nyála sötét mókusnyál, akkor simán elég, mint azok a szegény oroszlánok. Ha magának tiszta, jó, zamatos, hűs, igaz nyála van, akkor meg nem lesz semmi. Nincs mit izgulnia. Na?
– Na akkor én most megyek.
– Hova?
– Haza. Ez hülyeség. A nyál nem ég, nincsenek sötét mókusok, ez az egész egy nagy zagyvaság.
– Mert nem néz tv-t.
– Nem. Sötét fertőző tűznyálú mókusok akkor sincsenek.
– De vannak.
– De nincsenek.
– Minden mókus ezt mondja.
– Jó, én most tényleg megyek.
– És Párizs? A szerelmesek városa?
– Elfelejtem Párizst, úgy ahogy van.
– Hát felejtse is el! Nem kell az magának.
– Nem kell.
– Ugye?
– Ugye.
– Jó fiú!
Share This