– Azok a rohadt méhek, megcsípett egy!
– Mikor?
– Amikor kiszálltunk.
– Én félek tőlük.
– Minden normális ember fél tőlük. Szerintem még a mókusoknál is félelmetesebbek.
– Nyilván. Egy mókus alapjában véve nem is veszélyes. Csak akkor harap, ha a kicsinyeit védi.
– Az nem a medve?
– A medve karmol.
Közeledtek az irodához. A parkolóban csak az ő kocsijuk árválkodott.
– Te, egyébként hogy áll a svéd ügy?
– Szuperül. Még mindig fáj a csípés.
– Persze, mert méreg van benne. Van olyan méh, ami ha megcsíp, megáll a szíved.
– A rohadék. És mi hagyjuk, hogy itt szemétkedjenek.
– Ja. Mert állítólag kell a méz.
– Kinek? Én nem szeretem a mézet.
– Én sem. Kivéve a mézes pálinkát.
– De abban alig van méz. Ha fele ennyi méh lenne, akkor sem lenne semmi baj.
– Ja. Meg ott vannak a medvék is. Azok is csinálnak mézet.
– Azok csak szeretik, nem?
– Hát csak gyűjtenek maguknak, ha szeretik. El kell venni tőlük, azt kész, a méhek már nem is kellenek. Rohadt gyilkos méhek.
– Állítólag még táncolnak is.
– Persze. Meg füveznek, mi?
– Ha beértünk az irodába, akkor te intézed a megrendelést, én meg írok a kínaiaknak.
– Oké. És bocs, hogy be kell jönnöd hétvégén.
– Hát ez már csak természetes. Pláne, hogy te vagy az igazgató.
– Te meg az aligazgató, és nem tehetünk róla, hogy a kínaiak ilyenkor is dolgoznak.
– Egyébként miért nem küldted be azt a hülyét? Mehettünk volna teniszezni.
– Mert a mi cégünkben felelős vezetők dolgoznak, és nem vagyunk herék, mint azok a hülye méhek.
– Azok nem a hangyák?
– A hangyáknál dolgozók vannak. Egyébként a medvéknél van here?
– Szerintem van neki.
– És a mókusoknak?
– Azoknak? Talán mogyorója van. Vagy nem tudom. Apropó, hogy van az asszony?
– Kösz, jól van. Na, ő pont olyan, mint egy méhkirálynő. Csak ül és költi a pénzt.
– A méhek nem költik a pénzt.
– Ha lenne nekik, akkor költenék, mint az asszony, aki egyébként oda van a méhekért. A múltkor sírt, mert meglátott egyet döglötten. Mert szerinte vége a világnak, ha kihalnak a méhek.
– Hát a pálinka szarabb lesz, az biztos.
– Ja. De azért kissé túlzás a világvége, nem? Ha leáll a tőzsde? Na, akkor tényleg vége lesz. Meg ha kifogyunk az olajból. Akkor is. De néhány bogár miatt? Hülyeség. Az asszony meg csak sírt a konyhában, mert látott valami hülye áldokumentumfilmet a neten. Alig hittem el. Egy hatalmas céget vezetek, milliárdos forgalmunk van, még a kínaiak is számon tartanak, de az tuti, hogy nem sírna, ha engem találna meg az ablaknál döglötten.
…
– Utálom a méheket.
– Én is.
– Túlértékelik őket, pedig csak kis szarok.
– És gyilkos harapásuk van.
– Mindezt egy kis mézért.
– Ja.
– Kis senkik. Majd ha ekkora céget vezetnek, na, akkor ugassanak.
– Tudnak ugatni?
– Mit tudom én! Olyan kicsit. Ha ugatnak, akkor sem hallatszik. Szerintem szájuk sincs.
– Tényleg?
– Persze. Csak egy cső van nekik, amivel a mézet szívják, ahogy az asszony a véremet…. Tudod, lehet, hogy az asszony tényleg egy méh. Csak hatalmasra nőtt.
– Az. És a potroha…
– Mi van a potrohával?
– Semmi…
– Na, megérkeztünk. Szaporán, mert késésben vagyunk! Azt tudod ugye, hogy ezt délig el kell intéznünk, mert ha nem sikerül…
– Tudom.
– Remélem is. Mert holnap mehetünk az utcára, ha nem jön össze. Mit sziszegsz?
– Fáj a csípés. Szaros méh.
– Ugyan már. Felnőtt ember vagy, az meg egy kis izé. Fókuszálj, kérlek! Most nem eshetsz szét. Ki ma a portás?
– Nem tudom. Talán a Dezső bácsi. Egyik olyan, mint a másik.
– Ja, mint a méhek. Az asszony érte is rína, az tuti.
– Dezső bácsi a here.
– Szerintem neki is van.
– De hol van az öreg?
– Nem tudom.
– Ki fogom rúgni, ha nem húzza ide a belét. Nekem mindegy, hogy Dezső vagy Béla, csak legyen itt, ha ez a dolga.
– Van kulcsod?
– Nincs!
– Hol a francban van?
– Nem tudom, ne idegeskedj már!
– De megy az idő! A kínaiak nem várnak órákig. Vén szaros. Merre van már?
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
…
– Mikor?
– Amikor kiszálltunk.
– Én félek tőlük.
– Minden normális ember fél tőlük. Szerintem még a mókusoknál is félelmetesebbek.
– Nyilván. Egy mókus alapjában véve nem is veszélyes. Csak akkor harap, ha a kicsinyeit védi.
– Az nem a medve?
– A medve karmol.
Közeledtek az irodához. A parkolóban csak az ő kocsijuk árválkodott.
– Te, egyébként hogy áll a svéd ügy?
– Szuperül. Még mindig fáj a csípés.
– Persze, mert méreg van benne. Van olyan méh, ami ha megcsíp, megáll a szíved.
– A rohadék. És mi hagyjuk, hogy itt szemétkedjenek.
– Ja. Mert állítólag kell a méz.
– Kinek? Én nem szeretem a mézet.
– Én sem. Kivéve a mézes pálinkát.
– De abban alig van méz. Ha fele ennyi méh lenne, akkor sem lenne semmi baj.
– Ja. Meg ott vannak a medvék is. Azok is csinálnak mézet.
– Azok csak szeretik, nem?
– Hát csak gyűjtenek maguknak, ha szeretik. El kell venni tőlük, azt kész, a méhek már nem is kellenek. Rohadt gyilkos méhek.
– Állítólag még táncolnak is.
– Persze. Meg füveznek, mi?
– Ha beértünk az irodába, akkor te intézed a megrendelést, én meg írok a kínaiaknak.
– Oké. És bocs, hogy be kell jönnöd hétvégén.
– Hát ez már csak természetes. Pláne, hogy te vagy az igazgató.
– Te meg az aligazgató, és nem tehetünk róla, hogy a kínaiak ilyenkor is dolgoznak.
– Egyébként miért nem küldted be azt a hülyét? Mehettünk volna teniszezni.
– Mert a mi cégünkben felelős vezetők dolgoznak, és nem vagyunk herék, mint azok a hülye méhek.
– Azok nem a hangyák?
– A hangyáknál dolgozók vannak. Egyébként a medvéknél van here?
– Szerintem van neki.
– És a mókusoknak?
– Azoknak? Talán mogyorója van. Vagy nem tudom. Apropó, hogy van az asszony?
– Kösz, jól van. Na, ő pont olyan, mint egy méhkirálynő. Csak ül és költi a pénzt.
– A méhek nem költik a pénzt.
– Ha lenne nekik, akkor költenék, mint az asszony, aki egyébként oda van a méhekért. A múltkor sírt, mert meglátott egyet döglötten. Mert szerinte vége a világnak, ha kihalnak a méhek.
– Hát a pálinka szarabb lesz, az biztos.
– Ja. De azért kissé túlzás a világvége, nem? Ha leáll a tőzsde? Na, akkor tényleg vége lesz. Meg ha kifogyunk az olajból. Akkor is. De néhány bogár miatt? Hülyeség. Az asszony meg csak sírt a konyhában, mert látott valami hülye áldokumentumfilmet a neten. Alig hittem el. Egy hatalmas céget vezetek, milliárdos forgalmunk van, még a kínaiak is számon tartanak, de az tuti, hogy nem sírna, ha engem találna meg az ablaknál döglötten.
…
– Utálom a méheket.
– Én is.
– Túlértékelik őket, pedig csak kis szarok.
– És gyilkos harapásuk van.
– Mindezt egy kis mézért.
– Ja.
– Kis senkik. Majd ha ekkora céget vezetnek, na, akkor ugassanak.
– Tudnak ugatni?
– Mit tudom én! Olyan kicsit. Ha ugatnak, akkor sem hallatszik. Szerintem szájuk sincs.
– Tényleg?
– Persze. Csak egy cső van nekik, amivel a mézet szívják, ahogy az asszony a véremet…. Tudod, lehet, hogy az asszony tényleg egy méh. Csak hatalmasra nőtt.
– Az. És a potroha…
– Mi van a potrohával?
– Semmi…
– Na, megérkeztünk. Szaporán, mert késésben vagyunk! Azt tudod ugye, hogy ezt délig el kell intéznünk, mert ha nem sikerül…
– Tudom.
– Remélem is. Mert holnap mehetünk az utcára, ha nem jön össze. Mit sziszegsz?
– Fáj a csípés. Szaros méh.
– Ugyan már. Felnőtt ember vagy, az meg egy kis izé. Fókuszálj, kérlek! Most nem eshetsz szét. Ki ma a portás?
– Nem tudom. Talán a Dezső bácsi. Egyik olyan, mint a másik.
– Ja, mint a méhek. Az asszony érte is rína, az tuti.
– Dezső bácsi a here.
– Szerintem neki is van.
– De hol van az öreg?
– Nem tudom.
– Ki fogom rúgni, ha nem húzza ide a belét. Nekem mindegy, hogy Dezső vagy Béla, csak legyen itt, ha ez a dolga.
– Van kulcsod?
– Nincs!
– Hol a francban van?
– Nem tudom, ne idegeskedj már!
– De megy az idő! A kínaiak nem várnak órákig. Vén szaros. Merre van már?
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
– Dezső bácsi!
…