– Nos, fiatalúr, felkészült a felnőtté válásra?
– Azt hiszem, igen – bólintott a kölyök némileg bizonytalanul.
– Helyes, helyes – mosolyodott el a férfi.
Amolyan hivatali mosoly volt, nem az előtte ülő fiúnak szólt.
– Akkor hamarosan nagykorúvá teszem. Csak egy gombnyomás, és már be is van avatva.
– Aha.
– Tudja, régen szertartást tartottak ilyenkor. Az egész törzs összejött és a fiatal felnőttnek valami durva próbát kellett kiállnia. Mondjuk puszta kézzel el kellett ejtenie egy vadat. Tudja egyáltalán, hogy mi az a vad?
– Olyan állat féle, nem? Abból lesz a párizsi.
– Pontosan! Például oroszlánból oroszlánpárizsi lesz.
– Tényleg?
A férfi nagyot sóhajtott.
– Hát igen. A generációs rések egyre nagyobbak. Azt tudja, hogy mi az az oroszlán, ugye?
– Az a régi rajzfilm a neten.
– Igen, de én az igazi oroszlánt kérdeztem.
– Az nem volt igazi?
– Az egy rajzfilm.
– De a rajzfilm igazi, nem?
– Ja, az az. Fiatalúr. Maga szerint ugyanaz, ha seggbe rúgom magát, mintha megnéz róla egy filmet?
– Jó film?
– Micsoda?
– Amiről az előbb mesélt.
– Az nem film volt.
– Kár. Szeretem a jó filmeket. Kikapcsolnak.
– Ennél jobban? … Mondja, tudja egyáltalán, hogy mi történik most?
– Beszélgetünk.
– Igen, de átvitt értelemben?
– Ja. Úgy nem.
– Abban a pillanatban, hogy bekapcsolom az appot, maga nagykorú lesz. Van fogalma arról, hogy ez mit jelent?
– Valamit puszta kézzel kell megtennem?
– Nem, fiatalúr. Attól a pillanattól kezdve maga szavazhat. Érti? A maga kezébe kerül a valóság. A maga és a többiek kezébe.
– Elnézést, de meddig tart ez még, mert kezd fájni a fejem a bácsitól. Túl sok szót tetszik mondani.
– Nem baj. Akkor is elmondom magának, hogy mit kap a kezébe mindjárt. Ha addig élek is megértetem magával.
– Betegnek tetszik lenni?
– Nem. Figyeljen ide! Amint kilép innen, használhatja az appot. Szavazhat.
– Mire?
– Az igazságra.
– Melyikre?
– Hát ez az. Bármelyikre.
– Nem értem.
– Ez lesz a dolga. Ki kell választania, hogy maga szerint mi igaz és mi nem. És amit igaznak tart, arra szavaz szépen.
– Aha. És minek?
– Hogy megtudjuk, mi az igazság. Mondok egy példát. Melyik hírcsatornát nézi általában?
– Amelyiken az a zombis sorozat megy.
– Az nem hírcsatorna.
– Tényleg? De van benne egy újságíró csaj…
– Az nem valódi.
– Robot?
– Lépjünk túl ezen. Szóval nézi az egyik hírcsatornát, ahol beszámolnak arról, hogy egy terrorista felrobbantotta a Béla hidat.
– Tényleg? Azon jöttem reggel át ide.
– Mondom, az egyik hírműsor mondja ezt. De egy másik azt mondja, hogy nem is robbantotta fel, csak tűzijáték volt rajta. Egy harmadik azt mondja, hogy holnap fogja felrobbantani, és egy negyedik azt, hogy nincs is Béla híd. Na, melyik az igaz?
– Ezt tőlem tetszik kérdezni?
– Igen.
– Nem tudom. Talán a harmadik.
– Hogy holnap robbantja fel?
– Aha.
– Rendben. Akkor erre szavaz majd. Ezentúl minden hír alatt ott látja majd a mezőket. IGEN/NEM. Rákattint valamelyikre és már teljesítette is a felnőtt, felelősségteljes feladatát.
– De minek?
– Mert amelyikre a legtöbben szavaznak, az lesz a hivatalos igazság. Ez így fair. Manapság olyan nehéz kibogozni, hogy mi igaz és mi nem. Hogy kinek lehet hinni és kinek nem. Erre találták ki ezt az egészet. Leegyszerűsíti a dolgokat. A többség dönt.
– Aha. De ha sokat szavaznak arra, hogy nincs is Béla híd?
– Akkor nincs Béla híd.
– De ma reggel…
– Akkor sincs. A nép szava.
– Aha. De ha én megtalálom?
– Mit?
– A hidat. Azért átmehetek rajta?
– Persze. Attól, hogy valami hivatalosan nincs, még lehet.
– Ezt nem értem.
– Ilyen bonyolult dolgok nincsenek a zombis csatornán, mi?
– Nincsenek. Még csak az kéne.
– Ja. Megfájdulna a fiatalúr feje. De érti már, ugye? Maga dönti el, hogy mi legyen az igazság. Csodálatos világ.
– És ha nem az lesz, amire szavazok?
– Hát van ilyen. Nyelje le szépen a békát.
– Az olyan, mint az oroszlán, ugye?
– Kiköpött mása. Persze ha nem az az igazság, amit maga gondol, akkor szépen csendben marad. A többség döntött, a világ ilyen. Nekem is vannak sérelmeim, mégsem ugrálok. Mert például nemrég megszavazták, hogy már van ember a Holdon.
– És nincs?
– Nincs, de most úgy tűnik, hogy mégis van. Aztán megszavazták, hogy az ember nem emlős, hogy nem volt soha Középkor, hogy nem létezik a kakukkfű, és azt, hogy a Terminátor egy történelmi személy, csak még nincs itt.
– Hú! Ez mind igaz?
– Hát, jelen pillanatban az. És nincs mit tenni. Ha ez a hivatalos álláspont, akkor ez a hivatalos álláspont. A lényeg, hogy hamarosan ön is szavazhat. Éljen! Na, be is kapcsolom, és ünnepélyesen megcsinálja az első szavazását. Mehet?
– Aha.
A férfi megpöccintett valamit maga előtt.
– Kész is. Kukkantsunk rá valami hírműsorra. Ez jó lesz. Időjárás. Azt mondja, hogy minden jó, és tessék itt egy másik csatorna, szerintük minden rossz.
– Nem tudom.
– Akkor tippeljen.
– Hogy?
– Ahogy szokott.
– Jó, akkor legyen az, amelyiket az a jó csaj mondta.
– Melyik? A bögyös, vagy a csókos?
– Az a bögyös.
– Jó választás. Akkor kattintson szépen oda… Úgy! Kedves uram, ettől a perctől kezdve ön nagykorú. Gratulálok!
– Köszi!
– Na és milyen felelősségteljes nagykorúnak lenni?
– Szuper. A bögyös most mondta, hogy holnap esni fog. Szerintem igaza van.
– Hát, ha a bögyös mondja.
– Most meg azt mondja, hogy a mókusok… istenem… világuralomra törnek, és hogy már övék a nyolcadik kerület.
– Hát, ha a bögyös mondja.
– És azt mondja…
– Rendben, fiatalúr. Látom megértette a lényeget. Most szépen menjen haza és szavazzon okosan. Ne feledje: a maga kezében a jövő!
– Azt hiszem, igen – bólintott a kölyök némileg bizonytalanul.
– Helyes, helyes – mosolyodott el a férfi.
Amolyan hivatali mosoly volt, nem az előtte ülő fiúnak szólt.
– Akkor hamarosan nagykorúvá teszem. Csak egy gombnyomás, és már be is van avatva.
– Aha.
– Tudja, régen szertartást tartottak ilyenkor. Az egész törzs összejött és a fiatal felnőttnek valami durva próbát kellett kiállnia. Mondjuk puszta kézzel el kellett ejtenie egy vadat. Tudja egyáltalán, hogy mi az a vad?
– Olyan állat féle, nem? Abból lesz a párizsi.
– Pontosan! Például oroszlánból oroszlánpárizsi lesz.
– Tényleg?
A férfi nagyot sóhajtott.
– Hát igen. A generációs rések egyre nagyobbak. Azt tudja, hogy mi az az oroszlán, ugye?
– Az a régi rajzfilm a neten.
– Igen, de én az igazi oroszlánt kérdeztem.
– Az nem volt igazi?
– Az egy rajzfilm.
– De a rajzfilm igazi, nem?
– Ja, az az. Fiatalúr. Maga szerint ugyanaz, ha seggbe rúgom magát, mintha megnéz róla egy filmet?
– Jó film?
– Micsoda?
– Amiről az előbb mesélt.
– Az nem film volt.
– Kár. Szeretem a jó filmeket. Kikapcsolnak.
– Ennél jobban? … Mondja, tudja egyáltalán, hogy mi történik most?
– Beszélgetünk.
– Igen, de átvitt értelemben?
– Ja. Úgy nem.
– Abban a pillanatban, hogy bekapcsolom az appot, maga nagykorú lesz. Van fogalma arról, hogy ez mit jelent?
– Valamit puszta kézzel kell megtennem?
– Nem, fiatalúr. Attól a pillanattól kezdve maga szavazhat. Érti? A maga kezébe kerül a valóság. A maga és a többiek kezébe.
– Elnézést, de meddig tart ez még, mert kezd fájni a fejem a bácsitól. Túl sok szót tetszik mondani.
– Nem baj. Akkor is elmondom magának, hogy mit kap a kezébe mindjárt. Ha addig élek is megértetem magával.
– Betegnek tetszik lenni?
– Nem. Figyeljen ide! Amint kilép innen, használhatja az appot. Szavazhat.
– Mire?
– Az igazságra.
– Melyikre?
– Hát ez az. Bármelyikre.
– Nem értem.
– Ez lesz a dolga. Ki kell választania, hogy maga szerint mi igaz és mi nem. És amit igaznak tart, arra szavaz szépen.
– Aha. És minek?
– Hogy megtudjuk, mi az igazság. Mondok egy példát. Melyik hírcsatornát nézi általában?
– Amelyiken az a zombis sorozat megy.
– Az nem hírcsatorna.
– Tényleg? De van benne egy újságíró csaj…
– Az nem valódi.
– Robot?
– Lépjünk túl ezen. Szóval nézi az egyik hírcsatornát, ahol beszámolnak arról, hogy egy terrorista felrobbantotta a Béla hidat.
– Tényleg? Azon jöttem reggel át ide.
– Mondom, az egyik hírműsor mondja ezt. De egy másik azt mondja, hogy nem is robbantotta fel, csak tűzijáték volt rajta. Egy harmadik azt mondja, hogy holnap fogja felrobbantani, és egy negyedik azt, hogy nincs is Béla híd. Na, melyik az igaz?
– Ezt tőlem tetszik kérdezni?
– Igen.
– Nem tudom. Talán a harmadik.
– Hogy holnap robbantja fel?
– Aha.
– Rendben. Akkor erre szavaz majd. Ezentúl minden hír alatt ott látja majd a mezőket. IGEN/NEM. Rákattint valamelyikre és már teljesítette is a felnőtt, felelősségteljes feladatát.
– De minek?
– Mert amelyikre a legtöbben szavaznak, az lesz a hivatalos igazság. Ez így fair. Manapság olyan nehéz kibogozni, hogy mi igaz és mi nem. Hogy kinek lehet hinni és kinek nem. Erre találták ki ezt az egészet. Leegyszerűsíti a dolgokat. A többség dönt.
– Aha. De ha sokat szavaznak arra, hogy nincs is Béla híd?
– Akkor nincs Béla híd.
– De ma reggel…
– Akkor sincs. A nép szava.
– Aha. De ha én megtalálom?
– Mit?
– A hidat. Azért átmehetek rajta?
– Persze. Attól, hogy valami hivatalosan nincs, még lehet.
– Ezt nem értem.
– Ilyen bonyolult dolgok nincsenek a zombis csatornán, mi?
– Nincsenek. Még csak az kéne.
– Ja. Megfájdulna a fiatalúr feje. De érti már, ugye? Maga dönti el, hogy mi legyen az igazság. Csodálatos világ.
– És ha nem az lesz, amire szavazok?
– Hát van ilyen. Nyelje le szépen a békát.
– Az olyan, mint az oroszlán, ugye?
– Kiköpött mása. Persze ha nem az az igazság, amit maga gondol, akkor szépen csendben marad. A többség döntött, a világ ilyen. Nekem is vannak sérelmeim, mégsem ugrálok. Mert például nemrég megszavazták, hogy már van ember a Holdon.
– És nincs?
– Nincs, de most úgy tűnik, hogy mégis van. Aztán megszavazták, hogy az ember nem emlős, hogy nem volt soha Középkor, hogy nem létezik a kakukkfű, és azt, hogy a Terminátor egy történelmi személy, csak még nincs itt.
– Hú! Ez mind igaz?
– Hát, jelen pillanatban az. És nincs mit tenni. Ha ez a hivatalos álláspont, akkor ez a hivatalos álláspont. A lényeg, hogy hamarosan ön is szavazhat. Éljen! Na, be is kapcsolom, és ünnepélyesen megcsinálja az első szavazását. Mehet?
– Aha.
A férfi megpöccintett valamit maga előtt.
– Kész is. Kukkantsunk rá valami hírműsorra. Ez jó lesz. Időjárás. Azt mondja, hogy minden jó, és tessék itt egy másik csatorna, szerintük minden rossz.
– Nem tudom.
– Akkor tippeljen.
– Hogy?
– Ahogy szokott.
– Jó, akkor legyen az, amelyiket az a jó csaj mondta.
– Melyik? A bögyös, vagy a csókos?
– Az a bögyös.
– Jó választás. Akkor kattintson szépen oda… Úgy! Kedves uram, ettől a perctől kezdve ön nagykorú. Gratulálok!
– Köszi!
– Na és milyen felelősségteljes nagykorúnak lenni?
– Szuper. A bögyös most mondta, hogy holnap esni fog. Szerintem igaza van.
– Hát, ha a bögyös mondja.
– Most meg azt mondja, hogy a mókusok… istenem… világuralomra törnek, és hogy már övék a nyolcadik kerület.
– Hát, ha a bögyös mondja.
– És azt mondja…
– Rendben, fiatalúr. Látom megértette a lényeget. Most szépen menjen haza és szavazzon okosan. Ne feledje: a maga kezében a jövő!
***
A Poszt-igazság (post-truth) korába léptünk.
A szó jelentése: igazságon túli, tehát az az időszak, amikor az igazság irrelevánssá válik, amikor az objektív tények és körülmények negligálása mellett az érzelmek és személyes meggyőződés vezérelte korszak köszönt be. Mindez köszönhető annak, hogy túl sok az információ és túl kevés lehetőség van arra, hogy ezek között igazságot tegyünk.
