Az emberiség meglepetten vette tudomásul, hogy levelet kapott. Nem volt valami nagy levél, de a tény, hogy nem ember címezte, már elég volt ahhoz, hogy kellő figyelmet kapjon. Estefelé érkezett. Mármint azokra a vidékekre, ahol éppen lemenőben volt a nap. Ahol felkelőben volt, ott reggel jött meg. Ez a bolygó azon idegesítő tulajdonságának volt köszönhető, hogy a közhiedelemmel ellentétben tényleg bolygó alakja volt. Az üzenetet nem lehetett nem észrevenni, mert az égre volt írva. Mint egy bazi nagy laptop-háttérkép. Elől a szöveg, hátul a felhők. Tiszta Windows, leszámítva, hogy sehol nem volt ikon.
A levél egy utasításból és egy kérdésből állt.
Így szólt:
*
Kedves Emberiség!
(Innen a gondolkodóbb egyedeknek már derengeni kezdett, hogy talán nem a Windows írta.)
Az évmilliárdonként esedékes 34592–A számú felmérés szerint a következő kérdés került benyújtásra Önökhöz a FO-4572123450123-DHV iktatószám alatt. A kérdést megválaszolása kötelező jellegű, annak elmulasztása szankciókat von maga után.
A kérdés:
Nevezzen meg két, az emberiség számára elengedhetetlenül fontos táplálékforrást.
1.
2.
A választ az üzenet megjelenése után számított egy munkanapon belül kérjünk megküldeni a következő címre: ertekelobizottsag(kukac)gmail(pont)univerzum.
*
Ennyi!
A levél elolvasása után az emberiség egy része leköltözött a pincéjébe, egy másik része legyintett és azt mondta, hogy „Ez egy átverés, már megint ezek a rohadt …………… (a kipontozott rész kitöltendő) tehetnek róla.” Akik nem tudtak olvasni, azok vagy észre sem vették az üzentet, vagy ráhagyták azokra, akik tudnak olvasni. Akik hittek Valakiben, imádkozni kezdtek, akik nem hittek Semmiben, azok a Google-ra gyanakodtak. Hogy végül hányan küldték el az e-mailt, azt soha nem tudta meg senki. Egy biztos: a felhőkkel tarkított háttérképen két nap múlva egy új üzenet jelent meg.
Így szólt:
*
Kedves Emberiség!
Köszönjük együttműködésüket! A beérkezett válaszok alapján kibocsátott értékelés eredménye a következő:
Faj: ember
Fejlettségi szint: 13%
Fejlettségi kategória: B2 osztály (Individuális/törzsi)
Kollektív tudatosság: 11%
Kiemelésre javasolt?: Nem
Támogatásra javasolt?: Nem
A bizottság az értékelés után a következő bizottsági határozatot hozta.
A BCH-23450–UNIV irányelveknek megfelelően az emberiség (faj: ember) nem érte még el a 25%-os tudatossági szintet, mely fölött tömegesen képes megérteni saját fajának működési elveit és szükségleteit. Ennek megfelelően a további felmérés és kérdőívezés felfüggesztésre kerül. A következő felmérés nem végezhető el korábban, mint az ezen határozat keltétől számított 200 bolygóév (Föld–ASR234501234578342089–NAPR).
Kelt, mint fent.
Aláírás
*
Ezt a novella egy rejtvény. Azért írtam, hogy az olvasás után/közben mi is feltegyünk magunknak a kérdést: Mi is ez a két táplálékforrás? Számomra így nézett ki a válasz:
1. A test tápláléka/élelem.
2. A tudat tápláléka/gondolkodás.
Az első válasz egyértelmű: az emberi test elpusztul élelem nélkül. Ez tény, nem nagyon kerülhetjük ki.
A második válasz azonban már talán magyarázatra szorul. Én úgy hiszem, hogy ez emberiség nem sokáig élné túl az életet szellemi táplálék nélkül. A túlélés/szaporodás ösztönének kielégítése után, vagyis annak megoldása esetén agyunk, tudatunk is táplálékra vágyik. Valamire/bármire, amin elgondolkodhat, ami elrepítheti egy másik vidékre, ami felszabadítja, gondolkodásra, álmodozásra, reménykedésre ösztökéli. Ezen szellemi táplálék miatt különbözünk az állatoktól.
És éppen ezt teremtik elő számunkra a gondolkodók és művészek. Ők tenyésztik, termesztik saját tudati táptalajukból és legelőikből azt a táplálékot, melyet aztán az emberiség learathat. Talán semminek tűnnek, lényegtelen szereplőknek, olyan lényeknek, akikért nem kár, hiszen csak bolond ingyenélő csepűrágók – ezer van belőlük, olyanok, mint a dudva –, de képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs, ami elgondolkodtasson. Nincs filozófia, nincsenek legendák, nincs fikció, nincs szépirodalom, versek, filmek, sorozatok, mesék, színház, zene, képek, tánc, nincsenek csak a gondolkodásért megírt gondolatok, a forma kedvéért kialakított formák, és nincsenek csak a hallgatásért elmondott történetek. Csak táplálkozás van és szaporodás. Ha nem tudunk ilyet elképzelni, akkor a fenti „Égi” kérdésre az egyik választ már meg is találtuk. Függetlenül attól, hogy első ránézésre az fontosnak tűnik-e vagy sem.
Az a társadalom (globális vagy lokális), mely elsorvasztja a művészetet, saját tudatát éhezteti halálra, mely egy hajszállal sem jobb a test halálánál.
Hiszem, hogy sokan jó e-mailt írtak volna a marslakóknak.
