Nem arról volt szó, hogy nem szerette a Pubit, hanem arról, hogy talán nem szerette annyira. Ez azért mégis nagy áldozat volt a részéről, és nem volt benne biztos, hogy meg akarja hozni. Pubi kedves volt és igazi férfi. Isteni volt vele lógni, de azért ez túlzásnak tűnt.
Pubi egy hete kérte meg a kezét. Akkor is pont ugyanaz a kérdés merült fel benne, mint azóta minden egyes ébren töltött percében: Kell ez nekem?
Mert Pubi kellett. Naná, hogy kellett! Még egy ilyen parti nem adódik földön és égen. És szívesen lett volna vele akár élete végéig, vagy valami ilyesmi, de Pubi nem sima házasságra vágyott. Nem, Pubinak ez nem volt elég. Pubi Igaz Házasságra vágyott, hogy a fene essen belé. Édes kis Pubi!
De persze nem mert ellenkezni. Pubi örült és ennek ő is örült. Ki ne örült volna egy ilyen lelkes férjnek?
És most itt állt a metrókijáratnál. Ha felmegy a lépcsőn, akkor Pubi karjaiban köt ki, és kéz a kézben menetelnek ahhoz a nyamvadt házasságkötőhöz, megkapják a szurit, ahonnan nincs visszaút csak a nagy Kapcsolat.
Aztán mégis felment. Szerette Pubit és ebben az életben nem biztosíthatja senki sem, hogy lesz még egy Pubi, ami ennél is jobb, ami egy ExtrémPubi lesz, Pubi Deluxe, duplasajtos Pubi. Az élet nem ingyen a la carte. Inkább közétkezde, ahol a szerencse mellé még gyorsnak is kell lenni. És Pubi cuki. Ez kétségtelen tény.
De elég cuki ahhoz, hogy bevállaljon egy ilyen kapcsolatot vele? Egyáltalán, miért akar Pubi Igaz Házasságot, nem lenne elég neki egy normál, hagyományos? Ez a Pubi vagy hülye, vagy olyan mértékben szerelmes belé, amilyen mértéket ő még soha nem tapasztalt.
Pubi a bejáratnál várta. Ragyogott a szeme.
Szegény Pubi.
A házasságkötő terem kellemetlenül hideg volt. Az anyakönyvvezetőnő is. Ki tudja ma hányadik ceremóniát vezette le?
– Tehát Igaz Házasságra akarnak lépni – kérdezte szertartásosan az anyakönyvvezető nő, aki egyébként csúnya volt és lehasznált. Igazi házasság reklámarc.
– Igen – bólintott azonnal Pubi.
Szegény.
– És ön? – kérdezte a reklámarc.
– Hát, ja – bólintott rá lassan.
– Biztos? – vonta fel szemöldökét a nő. – Mert ha nem, akkor azt javaslom, hogy inkább ne vágjanak bele. Tudják, a metszet mindkét oldalról elkötelezettséget kíván.
– Metszet? – kérdezett vissza egyszerre Pubi és ő.
– Metszet. Az Igaz Házasság lényege. Nem mindenkinek való.
– Milyen metszet? – feszengett Pubi mellette. – Én úgy tudom, hogy az Igaz Házasság lényege az, hogy a párom…
– Megteszi, amire maga vágyik? – kérdezett vissza kaján vigyorral az anyakönyvvezető.
– Olyasmi. És persze én is megteszem neki.
– Persze – csücsörített halványan a nő. – Na, figyeljenek, elmondom a lényeget. Az Igaz Házasságban soha nincs nyertes.
– Nincs? – feszengett még jobban Pubi.
– Nincs. Valójában mindenki vesztes egy picit. Ez a metszet lényege. Mert ugye vegyünk két halmazt…
– Én nem voltam valami jó matekból – vágott közbe Pubi.
– Pubi, nyugi – tette rá kezét a férfi karjára. – Hallgassuk meg.
Pubi becsukta a száját.
– Remek – mosolyodott el a nő. – Tehát vegyünk két halmazt. Ezek maguk. Az öné kék – mutatott Pubira –, az öné pedig sárga – biccentett felé.
Bólintott. Egyébként is szerette a sárga színt és a nő is egyre szimpatikusabb volt neki.
– Tehát az Igaz Házasság lényege a metszet. Az a terület, ahol a két kör átfedi egymást. Érti? – nézett Pubira.
A férfi bólintott.
Cuki.
– Most vegyünk egy példát. Kanapét akarnak vásárolni. A régi elkopott, kell egy új.
– A közös lakásunkba kell majd egy – válaszolt azonnal Pubi.
– Remek. Akkor a példa élő lesz. De ne ijedjen meg, nem úgy él, hogy előmászik a sarokból, hanem átvitt értelemben. Tehát. Tegyük fel, hogy ön kéket akar, a párja pedig sárgát. Maguk szerint hogyan szokott ez lezajlani a normál házasságok esetén?
– Hát… gondolom, sárga lesz.
– Miért? – vonta össze szemöldökét a reklámarc.
– Mert a kedvesem azt akarja – nézett szerelmesen rá Pubi, amitől kissé kirázta a hideg.
– Nem, uram – intett nemet a nő. – Azért lesz sárga, mert az egyik fél erősebb. Általában így mennek a dolgok. Erőviszonyok mentén. Az egyik fél átsatírozza saját színére a közös metszetet. Mondjuk sárgára, vagy kékre, ha a ház ura az erősebb. Hol a férj színez bele az asszonyba, hol az asszony. Attól függ, hogy melyik az erősebb. A legjobb eset az, ha megosztják erőszakosságukat az élet különböző területei között. Mondjuk, mindig oda mennek nyaralni, ahová a férj akar, de abba nem szólhat bele, hogy a kölykök mit vegyenek fel. Erőviszonyok. Aki erősebb, az nyer. Ha elég erős valaki, akkor a hitvesének teljes körét is átszínezheti, olyankor mindkét kör kék lesz, vagy éppen sárga.
– És ennek mi az értelme? – kérdezte.
– Az, drágám, hogy ha van egy papucsod – válaszolta az anyakönyvvezető és nem nézett Pubi felé, de mintha arra mutatott volna az orra hegye –, akkor mindig és minden pillanatban az lesz, amit te akarsz. Lenyomod, mint én Rezsőt. Kapsz egy rabszolgát. És ha cuki napod van, akkor megajándékozod néha ezzel-azzal. Például, hogy aznap eldöntheti, mit főzzön neked. Ilyesmi. Vagy ha peched van, akkor persze ő színez, te meg reménykedhetsz, hogy dob néha egy csontot. És mindezt a szeretet jegyében. A színezéshez nem kell feltétlen fizikai erő, kivéve, ha nem akarod verni is, mert persze azt is lehet.
– Lehet? – kérdezte Pubi.
– Lehet ám. És legális, míg hagyod. Node ne parkoljunk le a Normál Házasságnál, mert minket az Igaz Házasság érdekel, ugye?
Bólintottak.
– Az Igaz Házasság ehhez képest nagyon vacak. Persze csak annak, aki erősebb. Az a baj, hogy az erős ember nehezen mond le az erőről. Olyan ez, mintha valaki készakarva mondana le az autójáról, holott azzal gyorsan és kényelmesen eljuthat bárhová. Különösen igaz ez akkor, amikor tényleg siet valahova. Az emberi természet már csak ilyen: ösztönszerűen kihasználja az erejét, ha teheti. Viszont az Igaz Házasságban ez nem működik. Mert ott nem ezek a szabályok érvényesek. Az Igaz Házasságban mindenki vesztes egy kicsit.
– És az jó? – kérdezte Pubi. Látszott rajta, hogy meg van zavarodva.
Cuki.
– Igen. Mert önkéntes vesztes mindkét fél.
– Az milyen?
– Egész jó. Vegyük megint a kanapét. Ön kéket akar, a párja meg sárgát. A Normál Házasságban olyan lesz, amilyet az erősebb akar. Ezt átbeszéltük. Az Igaz Házasságban azonban…
– Zöld – mondta halkan.
– Így van. Látom, kislány, maga érti.
– Zöld?! – kiáltotta meglepetten Pubi.
– Zöld – bólintott a reklámarc. – Mert a kék és a sárga keveréke a zöld. A lényeg, hogy az Igaz Házasságban mindkét fél lemond a saját színéről. Maga lemond a kékről a felesége kedvéért, és a hites párja lemond a sárgáról a maga kedvéért. Érti?
Pubi kitágult pupillákkal nézte a nőt.
– Akkor zöld lesz a kanapé? De azt egyikünk sem….
– Akarta? Igen. De mégis jó lesz. Mert a Normál Házasságban az egyik fél nem szeret majd leülni rá, mert neki az a legyőzöttség jelképe lesz, a párjának, meg az erő jelképe. De itt a zöldön, tudja, mi lesz a mindkét ember fejében?
Pubi nézett.
– A másik vágyának tisztelete – mondta egész halkan a nő helyett.
– Így van – bólintott az anyakönyvvezető. – Nem akar kolléga lenni? Önnek jól menne ez.
Mosolyogva intett nemet.
A nő folytatta. Pubihoz beszélt: – Az Igaz Házasságban ez a lényeg. A másik akaratát teszik fontosabbá a saját akaratukhoz képest.
– De akkor a másik nyer.
– Nem. Akkor a közös nyer úgy, hogy egyik sem nyer igazán. És lehet, hogy zöld lesz a kanapé, de jó lesz rá leülni, mert mindketten a másikért „választották” a zöldet. De úgy is fogalmazhatok, hogy a zöldet dobta nekik közösen a gép. És szeretni fogják, de nem a zöld szín miatt, hanem azért, mert mindketten beáldozták a saját színüket a másik kedvéért, és ebből született a zöld, amit senki sem akart, de mindenki szeret. És itt a „mindketten” szón van a hangsúly. Ez csak közösen működik. Ebben segítünk mi.
– Azaz – hajolt előre Pubi.
– Azaz kapnak egy kis oltást és holnap reggeltől egyszerűen keresni fogják a metszetet, a zöld színt. Rosszul lesznek, ha erőből akarnak érvényesülni. Lesz egy közös kis mappájuk közös kis házasságuk számítógépén, és addig nem nyugszanak, amíg nincs meg a közös szín. De persze ennek vannak árnyoldalai is. Vegyük azt, hogy titokban ez egyikük sorozatgyilkos. Akkor érzi jól magát, ha sorozatgyilkolhat. A másik meg pacifisra. Ilyenkor vagy külön élnek a szenvedélyeiknek, vagy közös metszet kell találni, és nem kizárt, hogy mondjuk valamelyik háborúban találják magukat. Szóval nem árt az egyeztetés. Vagy a Normál Házasság. Az szuperül működik már pár ezer éve.
Csend lett.
– És ön? Igaz Házasságban van? – kérdezte az anyakönyvvezetőt.
A nő felnevetett. – Dehogy. Akkor még nem volt ilyesmi. Nálunk normál kapcsolat van. Én lenyomom Rezsőt, ő meg élvezi, hogy lenyomtam. Eleinte nem szerette, de aztán megszokta. Idővel mindig kialakul egy egyensúly, csak ki kell várni.
– És ha most tehetné?
– Azt hiszem, belemennék. Az Extrém Házasság nem nekem való.
– Extrém Házasság?
– Hát tudja, lehet ezt szuri nélkül is csinálni, csak úgy sokkal, de sokkal nehezebb. Gondolkodni kell, meg önkontrol kell hozzá, nem is beszélve a tudatosságról. Ők az Extrémek. És ne feledjük, hogy bármikor átválthatnak Normálba úgy, hogy észre sem veszik. Az nem való mindenkinek. A legtöbb ember képtelen lemondani önmagáról. Tudja, mi a legnagyobb baj az extrémekkel?
– ?
– Ott tényleg szeretni kell a másikat. Nem csak zsigerből, de agyból is. Az nagyon nehéz. Ilyesmi nem várható el hétköznapi pároktól. Jobb a szuri, vagy az izom, vagy menjenek el fagyizni és beszéljék át még egyszer ezt az egészet. Jobbra a parkban van egy fagyizó. Isteni a pisztáciájuk.
Pubi egy hete kérte meg a kezét. Akkor is pont ugyanaz a kérdés merült fel benne, mint azóta minden egyes ébren töltött percében: Kell ez nekem?
Mert Pubi kellett. Naná, hogy kellett! Még egy ilyen parti nem adódik földön és égen. És szívesen lett volna vele akár élete végéig, vagy valami ilyesmi, de Pubi nem sima házasságra vágyott. Nem, Pubinak ez nem volt elég. Pubi Igaz Házasságra vágyott, hogy a fene essen belé. Édes kis Pubi!
De persze nem mert ellenkezni. Pubi örült és ennek ő is örült. Ki ne örült volna egy ilyen lelkes férjnek?
És most itt állt a metrókijáratnál. Ha felmegy a lépcsőn, akkor Pubi karjaiban köt ki, és kéz a kézben menetelnek ahhoz a nyamvadt házasságkötőhöz, megkapják a szurit, ahonnan nincs visszaút csak a nagy Kapcsolat.
Aztán mégis felment. Szerette Pubit és ebben az életben nem biztosíthatja senki sem, hogy lesz még egy Pubi, ami ennél is jobb, ami egy ExtrémPubi lesz, Pubi Deluxe, duplasajtos Pubi. Az élet nem ingyen a la carte. Inkább közétkezde, ahol a szerencse mellé még gyorsnak is kell lenni. És Pubi cuki. Ez kétségtelen tény.
De elég cuki ahhoz, hogy bevállaljon egy ilyen kapcsolatot vele? Egyáltalán, miért akar Pubi Igaz Házasságot, nem lenne elég neki egy normál, hagyományos? Ez a Pubi vagy hülye, vagy olyan mértékben szerelmes belé, amilyen mértéket ő még soha nem tapasztalt.
Pubi a bejáratnál várta. Ragyogott a szeme.
Szegény Pubi.
A házasságkötő terem kellemetlenül hideg volt. Az anyakönyvvezetőnő is. Ki tudja ma hányadik ceremóniát vezette le?
– Tehát Igaz Házasságra akarnak lépni – kérdezte szertartásosan az anyakönyvvezető nő, aki egyébként csúnya volt és lehasznált. Igazi házasság reklámarc.
– Igen – bólintott azonnal Pubi.
Szegény.
– És ön? – kérdezte a reklámarc.
– Hát, ja – bólintott rá lassan.
– Biztos? – vonta fel szemöldökét a nő. – Mert ha nem, akkor azt javaslom, hogy inkább ne vágjanak bele. Tudják, a metszet mindkét oldalról elkötelezettséget kíván.
– Metszet? – kérdezett vissza egyszerre Pubi és ő.
– Metszet. Az Igaz Házasság lényege. Nem mindenkinek való.
– Milyen metszet? – feszengett Pubi mellette. – Én úgy tudom, hogy az Igaz Házasság lényege az, hogy a párom…
– Megteszi, amire maga vágyik? – kérdezett vissza kaján vigyorral az anyakönyvvezető.
– Olyasmi. És persze én is megteszem neki.
– Persze – csücsörített halványan a nő. – Na, figyeljenek, elmondom a lényeget. Az Igaz Házasságban soha nincs nyertes.
– Nincs? – feszengett még jobban Pubi.
– Nincs. Valójában mindenki vesztes egy picit. Ez a metszet lényege. Mert ugye vegyünk két halmazt…
– Én nem voltam valami jó matekból – vágott közbe Pubi.
– Pubi, nyugi – tette rá kezét a férfi karjára. – Hallgassuk meg.
Pubi becsukta a száját.
– Remek – mosolyodott el a nő. – Tehát vegyünk két halmazt. Ezek maguk. Az öné kék – mutatott Pubira –, az öné pedig sárga – biccentett felé.
Bólintott. Egyébként is szerette a sárga színt és a nő is egyre szimpatikusabb volt neki.
– Tehát az Igaz Házasság lényege a metszet. Az a terület, ahol a két kör átfedi egymást. Érti? – nézett Pubira.
A férfi bólintott.
Cuki.
– Most vegyünk egy példát. Kanapét akarnak vásárolni. A régi elkopott, kell egy új.
– A közös lakásunkba kell majd egy – válaszolt azonnal Pubi.
– Remek. Akkor a példa élő lesz. De ne ijedjen meg, nem úgy él, hogy előmászik a sarokból, hanem átvitt értelemben. Tehát. Tegyük fel, hogy ön kéket akar, a párja pedig sárgát. Maguk szerint hogyan szokott ez lezajlani a normál házasságok esetén?
– Hát… gondolom, sárga lesz.
– Miért? – vonta össze szemöldökét a reklámarc.
– Mert a kedvesem azt akarja – nézett szerelmesen rá Pubi, amitől kissé kirázta a hideg.
– Nem, uram – intett nemet a nő. – Azért lesz sárga, mert az egyik fél erősebb. Általában így mennek a dolgok. Erőviszonyok mentén. Az egyik fél átsatírozza saját színére a közös metszetet. Mondjuk sárgára, vagy kékre, ha a ház ura az erősebb. Hol a férj színez bele az asszonyba, hol az asszony. Attól függ, hogy melyik az erősebb. A legjobb eset az, ha megosztják erőszakosságukat az élet különböző területei között. Mondjuk, mindig oda mennek nyaralni, ahová a férj akar, de abba nem szólhat bele, hogy a kölykök mit vegyenek fel. Erőviszonyok. Aki erősebb, az nyer. Ha elég erős valaki, akkor a hitvesének teljes körét is átszínezheti, olyankor mindkét kör kék lesz, vagy éppen sárga.
– És ennek mi az értelme? – kérdezte.
– Az, drágám, hogy ha van egy papucsod – válaszolta az anyakönyvvezető és nem nézett Pubi felé, de mintha arra mutatott volna az orra hegye –, akkor mindig és minden pillanatban az lesz, amit te akarsz. Lenyomod, mint én Rezsőt. Kapsz egy rabszolgát. És ha cuki napod van, akkor megajándékozod néha ezzel-azzal. Például, hogy aznap eldöntheti, mit főzzön neked. Ilyesmi. Vagy ha peched van, akkor persze ő színez, te meg reménykedhetsz, hogy dob néha egy csontot. És mindezt a szeretet jegyében. A színezéshez nem kell feltétlen fizikai erő, kivéve, ha nem akarod verni is, mert persze azt is lehet.
– Lehet? – kérdezte Pubi.
– Lehet ám. És legális, míg hagyod. Node ne parkoljunk le a Normál Házasságnál, mert minket az Igaz Házasság érdekel, ugye?
Bólintottak.
– Az Igaz Házasság ehhez képest nagyon vacak. Persze csak annak, aki erősebb. Az a baj, hogy az erős ember nehezen mond le az erőről. Olyan ez, mintha valaki készakarva mondana le az autójáról, holott azzal gyorsan és kényelmesen eljuthat bárhová. Különösen igaz ez akkor, amikor tényleg siet valahova. Az emberi természet már csak ilyen: ösztönszerűen kihasználja az erejét, ha teheti. Viszont az Igaz Házasságban ez nem működik. Mert ott nem ezek a szabályok érvényesek. Az Igaz Házasságban mindenki vesztes egy kicsit.
– És az jó? – kérdezte Pubi. Látszott rajta, hogy meg van zavarodva.
Cuki.
– Igen. Mert önkéntes vesztes mindkét fél.
– Az milyen?
– Egész jó. Vegyük megint a kanapét. Ön kéket akar, a párja meg sárgát. A Normál Házasságban olyan lesz, amilyet az erősebb akar. Ezt átbeszéltük. Az Igaz Házasságban azonban…
– Zöld – mondta halkan.
– Így van. Látom, kislány, maga érti.
– Zöld?! – kiáltotta meglepetten Pubi.
– Zöld – bólintott a reklámarc. – Mert a kék és a sárga keveréke a zöld. A lényeg, hogy az Igaz Házasságban mindkét fél lemond a saját színéről. Maga lemond a kékről a felesége kedvéért, és a hites párja lemond a sárgáról a maga kedvéért. Érti?
Pubi kitágult pupillákkal nézte a nőt.
– Akkor zöld lesz a kanapé? De azt egyikünk sem….
– Akarta? Igen. De mégis jó lesz. Mert a Normál Házasságban az egyik fél nem szeret majd leülni rá, mert neki az a legyőzöttség jelképe lesz, a párjának, meg az erő jelképe. De itt a zöldön, tudja, mi lesz a mindkét ember fejében?
Pubi nézett.
– A másik vágyának tisztelete – mondta egész halkan a nő helyett.
– Így van – bólintott az anyakönyvvezető. – Nem akar kolléga lenni? Önnek jól menne ez.
Mosolyogva intett nemet.
A nő folytatta. Pubihoz beszélt: – Az Igaz Házasságban ez a lényeg. A másik akaratát teszik fontosabbá a saját akaratukhoz képest.
– De akkor a másik nyer.
– Nem. Akkor a közös nyer úgy, hogy egyik sem nyer igazán. És lehet, hogy zöld lesz a kanapé, de jó lesz rá leülni, mert mindketten a másikért „választották” a zöldet. De úgy is fogalmazhatok, hogy a zöldet dobta nekik közösen a gép. És szeretni fogják, de nem a zöld szín miatt, hanem azért, mert mindketten beáldozták a saját színüket a másik kedvéért, és ebből született a zöld, amit senki sem akart, de mindenki szeret. És itt a „mindketten” szón van a hangsúly. Ez csak közösen működik. Ebben segítünk mi.
– Azaz – hajolt előre Pubi.
– Azaz kapnak egy kis oltást és holnap reggeltől egyszerűen keresni fogják a metszetet, a zöld színt. Rosszul lesznek, ha erőből akarnak érvényesülni. Lesz egy közös kis mappájuk közös kis házasságuk számítógépén, és addig nem nyugszanak, amíg nincs meg a közös szín. De persze ennek vannak árnyoldalai is. Vegyük azt, hogy titokban ez egyikük sorozatgyilkos. Akkor érzi jól magát, ha sorozatgyilkolhat. A másik meg pacifisra. Ilyenkor vagy külön élnek a szenvedélyeiknek, vagy közös metszet kell találni, és nem kizárt, hogy mondjuk valamelyik háborúban találják magukat. Szóval nem árt az egyeztetés. Vagy a Normál Házasság. Az szuperül működik már pár ezer éve.
Csend lett.
– És ön? Igaz Házasságban van? – kérdezte az anyakönyvvezetőt.
A nő felnevetett. – Dehogy. Akkor még nem volt ilyesmi. Nálunk normál kapcsolat van. Én lenyomom Rezsőt, ő meg élvezi, hogy lenyomtam. Eleinte nem szerette, de aztán megszokta. Idővel mindig kialakul egy egyensúly, csak ki kell várni.
– És ha most tehetné?
– Azt hiszem, belemennék. Az Extrém Házasság nem nekem való.
– Extrém Házasság?
– Hát tudja, lehet ezt szuri nélkül is csinálni, csak úgy sokkal, de sokkal nehezebb. Gondolkodni kell, meg önkontrol kell hozzá, nem is beszélve a tudatosságról. Ők az Extrémek. És ne feledjük, hogy bármikor átválthatnak Normálba úgy, hogy észre sem veszik. Az nem való mindenkinek. A legtöbb ember képtelen lemondani önmagáról. Tudja, mi a legnagyobb baj az extrémekkel?
– ?
– Ott tényleg szeretni kell a másikat. Nem csak zsigerből, de agyból is. Az nagyon nehéz. Ilyesmi nem várható el hétköznapi pároktól. Jobb a szuri, vagy az izom, vagy menjenek el fagyizni és beszéljék át még egyszer ezt az egészet. Jobbra a parkban van egy fagyizó. Isteni a pisztáciájuk.
