Szeretet

"

TovábB Olvasok!

– Hulla vagyok. Azt te nem tudod elképzelni, mi volt ma bent. Komolyan, néha azt hiszem, hogy te és én vagyunk az egyetlen értelmes lények az univerzumban. Vagy talán csak te, mert én ma elvesztettem a józan eszem felét, az tuti. Szóval bemegyek. Te tudod a legjobban, hogy a hétvégén mennyit dolgoztam a gép előtt. Mert mehettünk volna moziba, de nem, én azonnal ugrok, ha kapok egy emailt. És az a barom Géza tudja ezt… várj, elmegyek pisilni.
Szóval reggel azzal várnak, hogy az egész beosztás nem jó. Kérdem, miért. Erre Géza csak annyit vakkant vissza, hogy rosszak az óraszámok. De hát te írtad meg nekem a hétvégén, mondom. Mire ő: igen, de azok elméleti számok voltak, most meg a valósakkal kellene átírni az egészet. Kicsit remegtem, de egészen nyugodtan kérdeztem meg, hogy vajon miért kellett szétbarmolnom a hétvégét elméletileg, ha most meg gyakorlatilag kezdhetem az egészet elölről. Erre volt pofája azt válaszolni, hogy valamit le kellett adni. És az mindegy volt, hogy mit, kérdeztem. Erre ő, hogy igen. Na, ekkor pattant el az agyamban egy sodrony, és nem átallottam megkérdezni, hogy ha mindegy volt, akkor miért nem adta le azt a negyven kilót, amitől húsz éve nem akar megszabadulni. Na, erre meg megsértődött. Nincs borunk? Vagy pálinka, vagy sósborszesz, vagy hypo? Várj, lefürdök.
Istenem, ez kellett. Újjászülettem. Na, szóval megsértődött. Persze én is éreztem, hogy ez egy kicsit erős volt, de tudod mit, játsszon más hétvégéjével elméletileg. Aztán persze nekiálltam. Láttad volna a többieket. Kerültek, mint a pestist. Még Géza is, pedig lerítt róla, hogy meg akar ölni. Mert az ő drága egója ezerszer fontosabb, mint az én pihenésem. De nem jött oda. Nyilván. Egyrészt, mert ha a feje tetejére áll az egész iroda, akkor sem képesek összehozni ezt nélkülem. Másrészt, mert egyszerűen leszakítottam volna a fejét, és elmajszolom tízóraira, ha a közelembe jön. Egyig levegőt sem vettem, mert persze kettőkor már leadás. Ezek mind elmenetek enni, én meg ott görnyedek a gép előtt, mint egy szélütött imádkozó sáska. Aztán volt egy kis közjáték. Törpikének szülinapja volt. Tudod, az a magas csaj. Na, szegény. Sütött tortát. Eldugta, mert meglepetést akart… te, ne segítsek? … Jó, de szólj! Na, szóval Törpike eldugta a tortát. Tudod, hova? Hát szegény. Majdnem két méter magas, én megértem, hogy onnan fentről minden alacsonyan lévő hely messzinek és kihaltnak tűnik. Szóval a tortát eldugta a fénymásoló melletti asztal alá. Eldugta és ott is hagyta. És nem tűnt fel neki, hogy a Szilvi négy órán át ott klamnizott. Amikor jött Törpike nagy napja és elcsattant a happy birthday, előkerült a doboz. Tudod mi volt benne? Széttiport pép. Csokipép. Még meleg is volt, mert a másoló reggeltől fújta rá a meleget. Törpike sírt, mi meg nagyon próbáltunk nem röhögni. Tudod, milyen az? Nem akarsz, de mégis kell. Nem Törpike ellen ment, hanem csak úgy. Közben sajnáltuk piszkosul. És a végén a legtöbben ettünk belőle. Én is. Egyébként finom volt. Lábszagú kicsit, de finom. És persze öt előtt még behívtak egy megbeszélésre. Jesszusom, hogy fájnak a lábaim… kérsz egy kis bort?
Ez az új talpbetét nem az igazi. A Béla szerint el kéne menni olyan számítógépes ortopédiára, ahol egyénileg tervezik meg a betétet lépéslenyomat alapján. Aztán Géza bocsánatot kért. Ja, nem is. Én kértem először. Én bírom a Gézukát, csak úgy ki tud borítani. Persze én sem vagyok egy szent. Sőt. Szerintem, én halálra utálnám magam, ha a saját kollégám lennék. Tudom, hogy kiállhatatlan vagyok, hogy hisztizem és félnek tőlem, de miért nem lehet logikusan gondolkodni, és nem ugráltatni másokat fölöslegesen? Ez olyan bonyolult dolog? Na mindegy. A végén Géza átölelt. Nem úgy. Szerintem úgy nem is tud. Nézünk valami sorozatot vacsi után? Mit is kezdtünk el? Ja, azt a nyomozósat. Béla szerint a harmadik résztől jobb lesz, csak ki kell tartani. Vacsiiiii. Istenem, de éhes vagyok. Az a torta régen volt és csak egy gyűszűnyit ittam belőle, hogy Törpike ne bőgjön olyan hangosan… Fú, jó a szaga… Csak nem? Hal? Azt nagyon-nagyon-nagyon szeretem!
– Tudom.
Share This