Ez az írás tegnap, mosogatás közben (rakott kelt főztem) jutott eszembe… *Hazavitte a berendezést. Pofonegyszerű volt beszerelni. A lefolyószűrő helyére tette és már működött is. Nem kellett hozzá áram, csavarok, csak egy kis szándék. Betette a lapos kütyüt és az halk...
Tízéves forma lehetett a kisfiú. Nagy lendülettel lépett a liftbe. Betúrta magát a bent utazó két ember közé és az ajtó felé fordult. Két emelettel feljebb szállt ki. Könyökével meglökte a mellette álló nőt, aki morgott valamit, de a fiú rá se hederített, ment a...
– Ha még egyszer ránézel arra a nőre, akkor vége! – De muszáj lesz. – Nem. Nem muszáj. Semmi sem muszáj. Ez itt nem kényszer, édesem, csak arra kérlek, hogy ne nézz rá! Ha igazán szeretsz, akkor elfelejted. – De ha szembejön? – Ha szembejön, akkor te szépen becsukod a...
– Hát hello! Te is a földszintre? Nem? Nyomjam? Melyiket? Na, már! Hagyd! Majd én megnyomom! Földszint? Na, földszint? – kérdezte mosolyogva a lány. A fiú bólintott. – Na, ez klassz! Akkor együtt utazunk majdnem nyolc emeletet. Én anyunál voltam. Ugye te vagy a Mari...
– Ne fordulj meg! Ha megfordulsz, bajba kerülsz. – Hol vagyok? – Ahol évente legalább egyszer mindenki megfordul. – Centrifuga! – Te évente egyszer bemászol egy centrifugába? – Mondjuk nem. Akkor hol vagyok? – A Föld bolygón. Ember vagy, nem? – Várjál, már nem is...
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ebben a kis írásban számomra ismét a „szövegkörnyezet” a lényeg. Mert nem tudjuk, hogy kik a szereplők, mit tettek és miért tették azt amit. Ha véleményt formálunk, akkor azt a sötétben tapogatódzva tesszük meg, mégis hiszünk benne....
Mindig is foglalkoztatott a kérdés: Egy író meg tudja-e "mozgatni" az olvasók tudatosságát egy íráson belül? Itt erre teszek kísérletet. 4 sík épül egymásra, mint valami béna, irodalmi piramis: csúcsra fel, csúcsról le. Élveztem, amikor írtam, és remélem az olvasása...
