NapLóránt
Blog | Írások | Novellák | Gondolatok
Mégis, mit képzelek magamról?! és a citromlé…
Éppen a kutyákat sétáltattam, amikor a hátam mögül rám szólt valaki. "Jó lenne megkötni az állatokat, mert neveletlenek." A két kutyámra néztem (Boróka, Pihe) békésen szaglászták tőlem ötven centire a füvet. Egy nő nézett rám szigorúan. Dúló-fúló kutya...
bővebben
Szavak, helyek
A szavaknak helyük van a világban. Az élet első fele főként arról szól, hogy a megfelelő szóval kitömjük ezeket a helyeket, mintha azok rések lennének egy folyton szakadozó hártyán, melyet minden áron meg kell foltozni, mert ha túl nagy lesz a hasíték,...
bővebben
Jártamban-keltemben: Puskin utca
Éppen a Puskin utcában lődörögtem, amikor emlékeim között felderengett a néni. Felnéztem a házra, melyet annyi éven át bámult, de ahogy akkoriban ő, úgy én sem láttam ott semmit és senkit. Húsz éve történt, akkortájt sokat jártam arra. Az öregasszonyok időtlen ruháját...
bővebben
Apám egykor (hommage a JA)
Éjféltájt alig mozdult a levegő, a Vigadó tér vaskerítésének jelentéktelen íve mentén vibrálni látszott a márvány. A nappal ereje súlyos, párás bélyegzőt nyomott az éjjelre, mintha attól félt volna, hogy a holnap megtagadja tőle testvérségét és új rendet...
bővebben
Az Oktogonon
Az Oktogonon vártam unokaöcséimet, öt és három. Két huszonegyedik századi. Októberi meleg vetkőztette a népet. Jólesett volna egy csavaros fagyi, de megvártam vele a kölyköket. Egy srác állt meg mellettem. Lábához támasztotta táskáját, kizipzárazta és kotorászni...
bővebben
A fa alatt
Tegnap megnéztük. Remek volt, pedig szinte nem szólt semmiről. Legalábbis semmi újról. Hát igen, gondolataink határoznak meg minket, másokat, az éltünket és mások életét. A film története (nem lelőve a poént, mely aprócska, előre látható, viszont...
bővebben
A boldogság a nőké
Úgy tűnik, a boldogság a nőké. Egy barátommal beszélgettem egyik kedvenc témámról, a boldogságról. A srác nevetett és nem vett komolyan. Én ezt nem értem. Úgy tűnik, mintha a boldogság témaköre kizárólag a nőkre tartozna. A boldogsággal és hasonló...
bővebben
Walden, avagy ha nem adsz egy pofont…
H. Thoreau Waldenjét olvasom. Kezemben a könyv, egy erdőbe képzelem magam, pedig a buszmegállóban állok. Mellém lép egy öreg, és mielőtt menekülhetnék, megszólal: Ha nem adsz egy pofont, akkor adok egy pofont. Hát akkor most hogyan vonuljak ki a...
bővebben
… így esett csapdába, ahonnan már nincs kiút
Már bele is sétált, de még nem vette észre. Persze ettől csapda egy jó csapda: láthatatlan. Az áldozat olvas, és ez remek. Ez volt a terv. Minden szó, minden betű egyre mélyebbre húzza a láthatatlan hálóba, mely éppen itt, ebben a jegyzetben született meg...
bővebben
Pálpusztai
– Maga szereti? – kérdezte valaki a hátam mögött. – Tessék? – Maga tényleg szereti a pálpusztait? – A legbüdösebb sajt, naná, hogy szeretem – válaszoltam a vállam fölött. Nem volt jó kedvem. Késésben voltam és a közelgő estéhez sem fűlött igazán a fogam. –...
bővebben
Álombolt
Az üzlet üres volt, a polcok helyett csak képernyők világítottak a falakon. Modern bolt, modern áruk, nem kellenek ide tárgyak. A nő csendesen nézelődött egy ideig. Tulajdonképpen arra várt, hogy végre valaki megszólítsa. Nem szerette, ha semmibe veszik, de persze azt...
bővebben
A Thökölyn
A Thökölyn nem lehetett átjutni. Különösen egy tolókocsisnak nem. Már régen tanakodhatott a bácsi, amikor én is odaértem.
bővebben
Varga Lóránt