NapLóránt

– Örülök, hogy jelentkezett az olvasóversenyre. Meglehetősen bátor dolog, és nagyra értékelem, de mielőtt elfogadnánk a jelentkezését, lenne néhány kérdésem önhöz, ha nem haragszik. – Aha. – Aha? – Aha. – Fiatalúr, most mire mondta azt, hogy aha? – A kérdésre. – Aha,...

– Jó, akkor én ettől a pillanattól fogva átvitt értelemben beszélek. – Aha, oké, akkor ez már az? – Micsoda? – Ez már átvitt értelmű volt? – Nem. – Akkor most benne állsz? Fura, de én nem látom. – Tessék? – Az értelemben állsz? – Ezt hogy érted? – Mondjuk úgy, hogy...

– Jó napot, elakadtam a játékban. – Önnek is jó napot! Melyik játékban? – Az a valós idejű építkezős, nem azt hívtam? – Azt, de melyikről van szó? – A Föld-es. – Rendben. Esetleg kapcsoljunk videóra, úgy láthatjuk egymást és könnyebb megmutatnom, ha valamit látnia...

– Én nem hazudok magamnak. – Ez rögtön egy, uram. – Mi? – Hazugság. – Nekem ne beszéljen! Tudnám, ha hazudnék magamnak. – Hogyan tudná, amikor éppen hazudik? A hazugságnak pont az a lényege, hogy valami olyasmit mondunk, amit a másik igazság helyett elhisz. – Igen, de...

– Uram én nem kívánok kapszulákat szedni mielőtt… tudja… na, érti… – Persze, de asszonyom, ez innentől nem igazán választás kérdése. Ha gyereket kíván nemzeni, akkor ezt a tablettát be kell szednie. – És miért pont én? Már megint a nők. Miért nem a férfiak? Nekem ne...

– Ön most itt az emberiséget képviseli egy személyben. Remélem, ezzel tisztában van. – Ezt hogy tetszik érteni? – Ahogy mondom. A helyzet az, hogy millió és millió értelmes faj van a világegyetemben, nem érünk rá minden faj minden egyes egyedét értesíteni a dolgok...

– Tehát, meggondolta és döntött – bólintott a nő. Szép arca volt, élénk metsző tekintete. Félni is lehetett tőle, ha az embernek volt mitől tartania. – Igen – bólintott a férfi. Fiatal volt, jól öltözött és izzadt a tenyere. – És most már biztos, hogy politikus akar...

– Uram, én nagyon-nagyon utálom a meleget. Dühös leszek tőle. Zsíros, ragadós, büdös közeg. Amikor felszállok a buszra a többi izzadó, lihegő ember közé, úgy érzem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de mégis lehet, mert megjelenik a szag. Mindenhol ott van, az utcán,...

– Üdvözlöm, az „Elvesszük a gyűlöletét” Rt-nél! – Gyűlölöm, megvetem, lenézem azokat, akik nem tudnak pörköltet főzni – támaszkodott az asztalnak egy középkorú férfi. Látszott rajta, hogy ő aztán ért a pörkölthöz. – Értem uram, ez szerintem is komoly probléma. Látom,...

– Tehát környezettudatos szeretne lenni és részt akar venni a zöld-programban? – kérdezte az hivatali zakót viselő férfi és elmosolyodott. Amolyan hivatali mosoly volt, begyakorolta. – Tudja, hogy miért zöld? – Persze, az egy szín. – Úgy van, szóval jelentkezni...

– Egészen biztos abban, hogy tanár akar lenni nálunk, kisasszony? Kicsit őrültnek tűnik, már ne haragudjon meg érte – kérdezte az igazgató. – Egészen biztos. – Nem véletlenül jött ide? Mondjuk pénztáros akart lenni a mellettünk lévő boltban, de elnézte a házszámot....

– Akkor tisztázzuk a helyzetet – vágott közbe az öreg. – Arról lenne szó, hogy kapok egy bizonyos összeget, és ennek fejébe hagyjam békén az emberiséget. – Az emberiség kissé nagy szó – rázta meg fejét az asztal mögött ülő fiatal nő. – Elég, ha nem avatkozik bele a...

– De a vacsora nagyon fontos téma! A gyerek alig eszik, és nagyon nem mindegy, hogy mit főzök. Ha nem figyelek oda, akkor másnap nem sikerül a bili, az pedig kész katasztrófa – horkant fel mérgesen a nő. – Asszonyom, nem kétlem, hogy a kicsi széklete igen fontos...

– Tehát gyermeket szeretnének – bólintott a tanácsadó – Igen – bólintott a nő és a férfi egyszerre. – Biztos ez? – Ezt hogy érti? – kérdezte a férfi. – Ahogy kérdezem. Tényleg gyereket akarnak? Meg kell kérdeznem, mert ez a szabály. Utána már nem lehet visszakozni,...

– Üljön le! – állt fel ülőhelyéről a férfi. A metró dugig volt. A nő némán végigmérte, mintha sértést vágtak volna fejéhez, majd kurtán válaszolt: – Ne zaklasson! – Nem állt szándékomban. Üljön csak le! – Mit utasítgat? Tudok állni. – Azt nem kétlem, két igencsak szép...