– Te egy senki vagy.
– Rendben.
– De tényleg. Egy senki.
– Rendben, de jó lenne tudnom, hogy mekkora senki vagyok.
– Mi?
– Hát a méret. A méret még így is számít. Ha leírnád, hogy mekkora senki vagyok, az sokban segítene. Jó lenne tisztázni, hogy kis senki vagyok-e vagy nagy. Mert ugye a nagyobb senki azért mégis csak valami a kis senkihez képest, mint ahogy a nagy valaki is jelentősebb a kis valakinél. Ez logikus: egy bazi nagy senki feltűnik az embernek. Nyilván ha ott áll valaki, aki akkora orbitális senki, mint mondjuk egy bérház, akkor az jelentősebb, mintha egy kicsike kis valaki lenne, aki akkorka, mint egy bódé. Ha lehet választani, akkor azt hiszem, hogy én egy nagy senki akarok lenni. Mert a nagy mégiscsak nagyobb, mint a kicsi.
– Mi van?
– Te mekkora vagy?
– Tessék?
– Mekkora vagy? Te is senki vagy? Csak esetleg kisebb senki, közelebb a nullához?
– Nem.
– Akkor nulla?
– Nem vagyok nulla. Én valaki vagyok!
– Az pozitív?
– Még jó hogy. Én pozitív vagyok.
– Jó, tehát a pozitív tartomány a „valaki”, de mégis, mekkora valaki?
– Hagyjál már ezzel! Te senki, én valaki. Mit nem lehet ezen érteni? Sértegetlek, és kész! Meg akarlak bántani.
– Jó, de mekkora valaki vagy? Távolabb vagy a nullától, mint én, a nagy senki, vagy közelebb? Mert lehet, hogy jobb nagy senkinek lenni, mint kis valakinek.
– Istenem, nem tudom! Felejtsd el inkább!
– Mi az, hogy nem tudod? Azt tudod, hogy én mekkora senki vagyok, de magadról fogalmad sincs? Szegény!
– Nem vagyok szegény.
– Dehogynem! De ne aggódj, segítek!
– Öööö. Kösz!
– Nincs mit. Szóval: hozzám képest kisebb vagy? Persze abszolútértékben.
– Én? Nem!
– Akkor nyilván nagyobb vagy ugyanakkora.
– Mi?
– Vegyük azt, hogy ugyanakkora!
– Vegyük!
– Akkor tehát te pont akkora vagy, mint én, csak te valaki én meg senki.
– Hát ezt már nem tudom, de azt hiszem, hogy igen.
– Tuti?
– Ja, aha. Én pont akkora valaki vagyok, mint amekkora senki vagy te. Ja, ez így ok.
– Akkor nincs gond.
– Nincs? Nem értem.
– Nem baj. Megoldjuk. Csak kicsit pontosítani kell az egyenletet. Ha te a pozitív valaki és én a negatív senki vagyok, de a két érték egyenlő, akkor már csak az előjel a probléma, de az megoldható egy abszolútérték jellel. Így ni.
– Most mit csinálsz?
– Kitettem az abszolútéréket.
– Hol?
– A fejemben. Tudod, minden lényeges dolog ott zajlik, a sértegetés is. De haladunk, ne izgulj! Most úgy áll a dolog, hogy pont egyforma nagyok vagyunk, csak én a másik irányban, mint te.
– Tényleg?
– Persze. Ha mondjuk a hülyeség az x tengely és te a pozitív oldalon vagy én meg a negatívon, akkor fogalmazzunk úgy, hogy én ellenkező értékben, de ugyanakkorra mértékben vagyok pont annyira hülye, mint amennyire te. Így ok?
– Hát, ja. De te hülye maradtál, ugye?
– No-no, csak úgy nem bontogathatunk abszolútértéket hűbelebalázs módjára. Most ott tartunk, hogy én pont annyira vagyok ilyen, mint amennyire te olyan. Ez nekem megfelel. Pláne, ha azt vesszük, hogy az x tengely a hülyeség, és annak pozitív határa a végtelen, és én a negatív oldalán vagyok. Ellentétben veled.
– Aha. Akkor én most valaki vagyok.
– Hát persze. Te nagyon pozitívan valaki vagy az x tengelyen.
– Az szuper.
– Szerintem is. Hopsz, sajnos mennem kell. Kár. Ha lett volna időnk, még lett volna y tengely is, és akkor szuperül deriválhattunk volna a tudatlanság mentén. Na csá!
– Na, szevasz… te senki.
– Na, szia, te valaki. De szigorúan az x tengely mentén!
– Naná!
– Rendben.
– De tényleg. Egy senki.
– Rendben, de jó lenne tudnom, hogy mekkora senki vagyok.
– Mi?
– Hát a méret. A méret még így is számít. Ha leírnád, hogy mekkora senki vagyok, az sokban segítene. Jó lenne tisztázni, hogy kis senki vagyok-e vagy nagy. Mert ugye a nagyobb senki azért mégis csak valami a kis senkihez képest, mint ahogy a nagy valaki is jelentősebb a kis valakinél. Ez logikus: egy bazi nagy senki feltűnik az embernek. Nyilván ha ott áll valaki, aki akkora orbitális senki, mint mondjuk egy bérház, akkor az jelentősebb, mintha egy kicsike kis valaki lenne, aki akkorka, mint egy bódé. Ha lehet választani, akkor azt hiszem, hogy én egy nagy senki akarok lenni. Mert a nagy mégiscsak nagyobb, mint a kicsi.
– Mi van?
– Te mekkora vagy?
– Tessék?
– Mekkora vagy? Te is senki vagy? Csak esetleg kisebb senki, közelebb a nullához?
– Nem.
– Akkor nulla?
– Nem vagyok nulla. Én valaki vagyok!
– Az pozitív?
– Még jó hogy. Én pozitív vagyok.
– Jó, tehát a pozitív tartomány a „valaki”, de mégis, mekkora valaki?
– Hagyjál már ezzel! Te senki, én valaki. Mit nem lehet ezen érteni? Sértegetlek, és kész! Meg akarlak bántani.
– Jó, de mekkora valaki vagy? Távolabb vagy a nullától, mint én, a nagy senki, vagy közelebb? Mert lehet, hogy jobb nagy senkinek lenni, mint kis valakinek.
– Istenem, nem tudom! Felejtsd el inkább!
– Mi az, hogy nem tudod? Azt tudod, hogy én mekkora senki vagyok, de magadról fogalmad sincs? Szegény!
– Nem vagyok szegény.
– Dehogynem! De ne aggódj, segítek!
– Öööö. Kösz!
– Nincs mit. Szóval: hozzám képest kisebb vagy? Persze abszolútértékben.
– Én? Nem!
– Akkor nyilván nagyobb vagy ugyanakkora.
– Mi?
– Vegyük azt, hogy ugyanakkora!
– Vegyük!
– Akkor tehát te pont akkora vagy, mint én, csak te valaki én meg senki.
– Hát ezt már nem tudom, de azt hiszem, hogy igen.
– Tuti?
– Ja, aha. Én pont akkora valaki vagyok, mint amekkora senki vagy te. Ja, ez így ok.
– Akkor nincs gond.
– Nincs? Nem értem.
– Nem baj. Megoldjuk. Csak kicsit pontosítani kell az egyenletet. Ha te a pozitív valaki és én a negatív senki vagyok, de a két érték egyenlő, akkor már csak az előjel a probléma, de az megoldható egy abszolútérték jellel. Így ni.
– Most mit csinálsz?
– Kitettem az abszolútéréket.
– Hol?
– A fejemben. Tudod, minden lényeges dolog ott zajlik, a sértegetés is. De haladunk, ne izgulj! Most úgy áll a dolog, hogy pont egyforma nagyok vagyunk, csak én a másik irányban, mint te.
– Tényleg?
– Persze. Ha mondjuk a hülyeség az x tengely és te a pozitív oldalon vagy én meg a negatívon, akkor fogalmazzunk úgy, hogy én ellenkező értékben, de ugyanakkorra mértékben vagyok pont annyira hülye, mint amennyire te. Így ok?
– Hát, ja. De te hülye maradtál, ugye?
– No-no, csak úgy nem bontogathatunk abszolútértéket hűbelebalázs módjára. Most ott tartunk, hogy én pont annyira vagyok ilyen, mint amennyire te olyan. Ez nekem megfelel. Pláne, ha azt vesszük, hogy az x tengely a hülyeség, és annak pozitív határa a végtelen, és én a negatív oldalán vagyok. Ellentétben veled.
– Aha. Akkor én most valaki vagyok.
– Hát persze. Te nagyon pozitívan valaki vagy az x tengelyen.
– Az szuper.
– Szerintem is. Hopsz, sajnos mennem kell. Kár. Ha lett volna időnk, még lett volna y tengely is, és akkor szuperül deriválhattunk volna a tudatlanság mentén. Na csá!
– Na, szevasz… te senki.
– Na, szia, te valaki. De szigorúan az x tengely mentén!
– Naná!
