Komfortzóna

"

TovábB Olvasok!

A repülő erős szögben kapaszkodott felfelé. Hatan ültek egymással szemben. Négy kezdő, az edző és egy, a maga harminckilenc önálló ugrásával veteránnak számító középkorú nő.
Nem nagyon beszélgettek. A kezdők izgultak, az edző csukott szemmel zenét hallgatott, a nőnek pedig nem marad kivel csevegnie.
Végül elérték az ugrási magasságot. Az edző kinyitotta a gép ajtaját, és egyesével, némi bátorító mosoly kíséretében útnak eresztette a kezdőket. Aztán a nő következett. Kiállt az ajtóba. A menetszél csak úgy zúgott. Már ugrott volna, de az edző nemet intett.
– Mi van?
– Vegye le az ernyőt – kiabálta az edző.
– Mi van?!!
– Vegye le az ernyőt!
Levette. Úgy tűnik, ma nem lesz ugrás.
– Na, mehet! – mutatott az edző a nyitott kapura, és már tuszkolta is ki az ajtón.
– De így… – ellenkezett a nő.
– Nincs semmi de, Jolika. Az élet a komfortzónán kívül kezdődik – hallotta még a háta mögül, aztán zuhanni kezdett.
Share This