A repülő erős szögben kapaszkodott felfelé. Hatan ültek egymással szemben. Négy kezdő, az edző és egy, a maga harminckilenc önálló ugrásával veteránnak számító középkorú nő. Nem nagyon beszélgettek. A kezdők izgultak, az edző csukott szemmel zenét hallgatott, a nőnek...
Úgy hívták, hogy Burgundy. Nem volt francia. Valójában senki sem tudta, hogy honnan származik. Vannak emberek, akik még ebben a korban is képesek elbújni a kíváncsi szemek elől. Egyszer, ki tudja, milyen meggondolásból, úgy döntött, hogy kötélnek áll egy riport...
Az volt a baj, hogy kényszerítették. Egy mestert nem szabadna kényszeríteni. De mire rájöttek, már késő volt. Aztán feljegyzések születtek, hogy ezután jobban oda kell figyelni a felvételeknél. Új szabályt hoztak, hogy előzetes adatok nélkül soha többé nem tesznek...
– Ez, apám, baromi magas. Juj, ez… ez… nem… nekem hányingerem van – hüledezett Tyukászné. – Ez semmi, Csipike. Ez semmi. Ennél még sokkal, de sokkal magasabbra is mehet. – Na ne, Háporka! Ez észbontó. És meddig tarthat? – Sokáig. Rohadt sokáig. A határ a csillagos ég....
Az élet csatáját mindig az erősebb, gyorsabb nyeri meg. Előb utóbb az diadalmaskodik, aki hiszi, hogy győzni képes. – Mit akarsz itt, kis barátom? – kérdezte Olga bácsi.– Kaját lopok a spájzból.– Nem fog menni.– De menni fog.– Akkor ez egy csata?– Az bizony.– De...
Barna közértbe mentem be. Rohadtul siettem és az a hülye bolt a múlthéten még lila volt. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy tulajcsere történt? Hát már egy közértben sem bízhat meg az ember? Tök egyedül voltam. A pénztáros nem volt a helyén. Remélhetőleg...
A folyosó meglehetősen hosszú volt, és még annál is büdösebb. A szag minden bizonnyal az utcáról tolakodott be valahogy. Egy ilyen szálló önmagában nem lehet büdös. De ez akkor is egy nagyon-nagyon jó szálló, jutott eszébe immár ezredszerre, miközben a szobáját...
