Oldal kiválasztása

Álombolt

Sze 26, 2018 | Novellák

Az üzlet üres volt, a polcok helyett csak képernyők világítottak a falakon. Modern bolt, modern áruk, nem kellenek ide tárgyak. A nő csendesen nézelődött egy ideig. Tulajdonképpen arra várt, hogy végre valaki megszólítsa. Nem szerette, ha semmibe veszik, de persze azt sem, ha egy eladó erőszakoskodni kezd. Valójában maga sem tudta, hogy mitől lenne elégedett. Az eladó végre odalépett hozzá. Benne volt már a korban, de öregnek azért nem mondta volna senki.
– Jó napot, hölgyem. Bátorkodtam nem megzavarni a nézelődésben, de ha segíthetek valamiben, akkor ne habozzon szólni.
– Már hívni akartam magát.
– Csodás. Ezért vagyok itt.
– Egy álom kéne.
– Ez a bolt kizárólagos módon csakis álmokkal foglalkozik, hölgyem. Minden bizonnyal a legjobb helyre jött.
– Maga hol tanult beszélni? Kizárólagosan, bátorkodtam, ne habozzon? Milyen szavak ezek?
– Volt idő, mikor használták őket. Olvasok. Tudom, fura szokás manapság, de meglepődne, hogy egy álomkereskedőnek milyen hasznos időtöltés. Szinte kötelező.
A nő bólintott: – Egyszer biztosan kipróbálom.
– Tegyen úgy, hölgyem. Nem fogja megbánni.
– Azt majd meglátjuk. Az orvosok szerint rontja a szemet.
– Nonszensz. Másképpen szólva, badarság.
– Jó kis szó mindkettő – bólintott a nő. – Nonszensz. – Úgy ízlelgette, mint egy süteményt.
– Köszönöm! – mosolyodott el az eladó. – Tehát, egy álomért tért be hozzánk, ha nem tévedek.
– Ja, igen. Álom kéne.
– Milyenre gondolt?
– Valami folytatásosra.
– Mindegyik folytatásos, ha akarja. Ahány alkalmat vesz belőle, annyiszor álmodhatja. Ez alapszolgáltatás. Akár egy éven keresztül is álmodhatja ugyanazt a történetet, ha vesz belőle 365 darabot. Ennyi! És nem fogja megunni. Az álmokat soha nem unja meg az ember. A kérdés, hogy milyen álomról van szó.
– Ne… fos legyen. Ennyi pénzért valami jó kell.
– Ez nehezebb kérdés, hölgyem, mint azt elsőre gondolhatnók. A helyzet ugyanis az, hogy ami önnek fekália, az másoknak színarany. El sem tudja képzelni, hogy innen mennyi álmot exportálunk Afrikába. Magának talán rémálom, de ott kiemelt luxus áru. Vagy éppen fordítva: ami itt ötcsillagos álomnak számít, az néhány országgal odébb lehet akár rémálom is. Ez persze nem baj, rendkívül sokakat érdekelnek a rémálmok, döbbenetes mennyiséget küldünk belőle gazdagabb országokba.
– Mi az a feka..lia…, nem is tudom visszamondani.
– Nem lényeges. Az álmok tehát igencsak relatív dolgok, így nem csupán azt kell kiderítenünk, hogy milyen ne legyen az álom, hovatovább azt is, hogy miről szóljon.
– Hovatovább?
– Az sem érdekes. Avasson be a titokba, hogy miről szeretne álmodni.
– Izgis legyen.
– Izgi. Jó. Közelítünk. Valamilyen kalandban szeretne részesülni a puha párnák között, remek. Előre szólok, hogy az egzotikus áruk, úgy, mint hajótörés, vulkánkitörés, cunami, háború túlnyomó részben mind import termékek, ezért drágábbak, mindazonáltal megérik az árukat.
– Import, cunami, mindazonáltal. Komolyan, a felét nem értem annak, amit mond.
– Sajnálom, hölgyem.
– Nem baj. Kicsit tetszik.
– Nos, mit ért izgi alatt?
A nő egy ideig zavartan pislogott az eladóra.
– Az izgit szó alatt romantikus kapcsolatot értett?
– Honnan tudja? Fura, hogy magával beszélek ilyesmiről.
– Én vagyok az eladó, és ön akar álmodni. Ha személyesen tette tiszteletét nálunk, akkor ez a vásárlás legjobb módja. Persze online is vásárolhat, mint oly sokan, de tapasztaltból tudom, hogy a legelégedettebb vevőink mindig a személyes vásárlók közül kerülnek ki.
– Aha. Jó. Szóval szexet akarok.
– Értem. Erotikus álmaink bőven vannak hazaiak is, az árral nem lesz probléma.
– Szuper. Ezt a pasit akarom – a nő egy fényképet halászott elő táskájából. – Ő az.
Az eladó udvariasan rázta meg a fejét: – Hölgyem, ez nem így működik. Mi nem csináljuk az álmokat, hanem forgalmazzuk azokat. Begyűjtjük, és újra eladjuk. Arra nincs ráhatásunk, hogy az álomban mi történik, csupán látjuk, hogy mi van benne. – A fényképre nézett. – Persze kereshetek önnek egy barna hajú, kisportolt urat, de sajnos, nem az lesz, akit most a képen látok.
– Én azt hittem.
– Ne hibáztassa magát! Sokan ezt hiszik, de tévednek. Egyszerű kereskedők vagyunk. Az emberiség még nem tart ott, hogy valódi álmokat gyártson, azt mindenkinek magának kell összehoznia. Talán nem is olyan nagy baj ez.
– Most azt akarja mondani, hogy egy másik ember álmát kapom meg egy az egyeben?
– Pontosan, ahogy oly szépen megfogalmazta az imént.
– Szóval igen?
– Igen.
– Ez gusztustalan.
– Amennyiben?
– Mi?
– Hölgyem, szabadna megtudnom, hogy miért gusztustalan?
– Mert perverz. Más álmaiban turkálni… nem is tudom.
– Kisasszony… Elnézést, hogy nem asszonyomnak szólítom.
– Felőlem annak szólít, aminek akar, úgysem tudom igazán, mi a kettő között a különbség. Tehát?
– Rendben. Szóval kisasszony, a helyzet az, hogy téved. Egymás álmait éljük szüntelen, mióta világ a világ.
– Én biztos nem – rázta meg fejét a nő.
– De, sajnos igen. Észre sem veszi. Van, aki megálmodik valamit és mások követik, van, aki rémálmot, fóbiákat lát, és mások követik. Egymás álmait követjük.
– Nem, ne! Az más. Az nem álom, nem olyan, miből reggel felkelünk. Maga másról beszél, mit én.
– Nem hiszem. Gondolja csak át. Miközben most beszélgetünk, szavak jutnak az eszébe. Ezek gondolatok. Amikor ez az úriember jut eszébe –  a fénykép felé intett fejével – az is egy gondolat. Ez az üzlet is gondolatként kezdte. Eszébe jutott valakinek egyszer és most benne állunk. Na, ez aztán tényleg perverzió. Az elvek, ambíciók, félelmek, vágyak, törvények is mind gondolatok. Sőt, az emlékek is gondolatok. Az emberi világ minden lényeges dolga gondolattal kezdődik és általában azzal is fejeződik be. Érti?
– Mit’tom én.
– A lényeg az, hogy az álmok is gondolatok. Szóval megkapni valaki álmát nem is olyan különös dolog. Minden nap valakinek a gondolataiban élünk. A házak, a metró, az újság, a benne lévő betűk, mondatok, üzenetek mind-mind gondolatok. A filmek is azok. Vannak kifinomultak, vannak nyersek, egyszerűek. Többnyire egyszerűek vannak.
– Tyű!
– Tyű ám!
– “Tyűám”? Ez mit jelent?
– Azt, hogy hűha.
– Ja, igen.
Kis csend lett kettejük között.
– Akkor nincs erről a pasiról álma, ugye?
– Ha nem álmodta meg valaki, akkor nincs, sajnálom. Ahogy mondtam, az álmokat nem mi gyártjuk.
– Oké!
Új szünet következett.
– Nekem nem kell más álma.
– Mint már mondtam, ez elkerülhetetlen. Egymás álmaiban élünk, ha akarja a kisasszony, ha nem. Vagyis tágabb értelemben, egymás kinyilvánított gondolataiban élünk. Néha egész rémálomszerű az egész, tudom, de ez van.
– Én a sajátomban akarok.
– Tudom.
– Honnan tudja?
– Onnan, hogy bejött hozzánk vásárolni.
– Ez nonszensz! Vagy felekália? Melyik szó jó ide?
– Egyik sem igazán.
– Tudtam. Na jó, megyek, nekem nem kell más koszos álma. – A nő megindult az ajtó felé. – Azért köszi! Jó volt beszélgetni magával.
– Álmodjon jókat – szólalt meg a férfi mielőtt a nő a kilincsért nyúlt volna.
– Mi? – Megtorpant az ajtóban.
– Álmodjon érdekes, izgalmas, félelmetes, jó álmokat. Ha elég jók, akár el is adhatja őket nekünk. Nagy kereslet van ám a jó álmokra manapság. Egészen jól meg lehet belőle élni.
– Én olyat nem tudok – rázta meg fejét a nő. – Az én álmaim nem érdekesek. Még csak nem is emlékszem rájuk. Azokat aztán nem követné senki.
– Még nem, de álmodhat olyanokat.
– Hogy?
A férfi szemében cinkosság villant. – Megtanítom, ha kívánja.
– Kívánom, naná! Mit csináljak?
– Egyszerű, de eleinte komoly kitartást kíván meg.
– Mi van?
– Kezdetben nehéz lesz.
– Mindegy. Mit csináljak?
– Olvasson, kisasszony. Olvasson könyveket.

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!