Oldal kiválasztása

Klímajáték felnőtteknek

jún 24, 2019 | Írások, Novellák

– Tehát, meggondolta és döntött – bólintott a nő. Szép arca volt, élénk metsző tekintete. Félni is lehetett tőle, ha az embernek volt mitől tartania.
– Igen – bólintott a férfi. Fiatal volt, jól öltözött és izzadt a tenyere.
– És most már biztos, hogy politikus akar lenni.
– Igen.
– Tudja, mit csinál egy politikus?
– Uram, egyetemet végeztem, egészen pontosan tudom, hogy mit csinál egy politikus.
– És mégis, jellemezné pár szóval, hogy mit csinál egy politikus?
– Hogyne. Emberi közösség érdekeit képviseli, kiáll olyan ügyekért, melyek fontosak a társadalom számára, működteti a demokrácia intézményét. Kell még?
– Nem. Bőven elég. Levenné a cipőjét?
– Tessék?
– Kérem, vegye le a cipőjét!
– Miért?
– Mert ez egy politikus-felvételi vizsga, és én ezt kérem magától.
– Ha óhajtja!
– Óhajtom.
– …
– …
– Kissé hideg a padló.
– Felkapcsoljuk a termosztátot, úgy hamarosan kényelmes meleg lesz.
– Köszönöm, igen!
– Nincs mit. Szóval politikus szeretne lenni. Ez remek választás. Meg tudná határozni, hogy körülbelül milyen magasságig szeretne eljutni?
– Ezt hogy érti?
– Ha „nagy” politikus lesz, akkor milyen székben akar ülni: osztályvezető, miniszter, miniszterelnök, kontinens-elnök, világ-elnök, bolygóközi-elnök? Mi akar lenni a végén?
– Van olyan, hogy bolygóközi-elnök?
– Még nincs, de ki tudja? Szóval, hol látja magát?
– Nem tudom. Valahol a miniszteri szék környékén… vagy fölötte.
A felvételiztető bólintott, és állított valamit az előtte lebegő kijelzőn.
– Remek. Ambíció van a raktáron, szóval jó szakmát választott. Mielőtt folytatnánk, feltennék önnek egy kérdést. Ha egyetlen dolgot oldhatna meg azon sok-sok probléma közül, melyeket most a vállára készül venni, melyik lenne az?
– Hát, nem is tudom.
– Válasszon egyet!
– Talán az egészségügy.
– Ó, az tényleg fontos dolog. Ha mindenki egészséges, akkor szép a világ.
– Így van. Fő az egészség.
– Szó szerint.
– Ezt nem értem.
– Nem baj. És ha az egészséget megoldotta, mi lenne a következő teendője?
– Az oktatás.
– És azután?
– A gazdaság.
– És azután?
– Nem is tudom, nyilván az egész alatt ott lenne a gazdaság problémája.
– Remek, remek. Ahogy az előrejelzéseket nézem az ön aktájában, úgy tűnik, hogy minden esélye meg van arra, hogy a kitűzött céljait elérje.
– Komolyan? Még akár… miniszterelnök…
– Sőt!
– Sőt?!
– Bizony. Szép kilátásokat mutatnak a számok önnel kapcsolatban.
– Hát, ez… hát… nagyon örülök…
– Én is, csak nem látszik rajtam.
– Kissé meleg már a padló. Le lehet venni a fűtést?
– Igen. Tényleg meleg. De térjünk vissza a lényegre: mivel ön előtt igencsak szép karrier körvonalazódik, a családját holnap átköltöztetjük Rotterdamba.
– Micsoda? Hová? Miért?
– Mert európainak tetszik lenni, és Rotterdam közel van.
– De miért költöztetik át? És kit akarnak átköltöztetni?
– A szüleit, a lányát, ott is vannak jó óvodák, az öccsét.
– Rotterdam?
– Igen. Remek város. Hamarosan víz alá kerül. Pár év és elsöpör mindent az ár. Persze választhat, kerülhetnek Indiába is, ott most már kellemes 50 C-os hőség van koranyáron, de választhatja a hurrikánzónák közül is valamelyiket.
– Maga megőrült.
– Sajnos nem ez a helyzet.
– Dehogynem! És kapcsolja le a fűtést! Most már nagyon meleg a padló.
– Így van. Szerintem is le kéne kapcsolni a fűtéskapcsolót. Szóval a család költözik.
– De nem költözik!
– Akkor mégsem akar politikus lenni? Persze ha megelégszik egy kisebb beosztással… Ha mondjuk osztályvezető lenne, vagy egy kisebb falu polgármestere, akkor a család maradhat. Azoknak elég, ha egy nem közvetlen rokon él az említett területeken. Persze, ha esetleg valamelyik szerette már meghalt mondjuk egy cunami vagy egy hőhullám miatt, akkor mindez alól felmentést kap. De ahogy látom, az ön családját nem érte ilyen tragédia. Nem is tudom, hogy ezt most sajnáljam, vagy örüljek neki.
– Hagyja már abba! Mi ez az egész? Maga deportálni akarja a családomat, mert politikus akarok lenni?
– Félreérti. Én érdekelté teszem önt. Nagy különbség.
– Érdekelté? Miben?
– A bajban, uram.
– Milyen bajban? Maga megveszett.
– Hát ez az. Elmagyarázom, mert fura mód, ezt a részt soha senki nem érti, aki beül ide felvételizni. Képzelje el, hogy ön egy játék-társadalom tagja, aki egy toronyházban él a többi játékkal. A toronyház lábakon áll egy kisgyerek fürdőkádjának a közepén. Elképzelte?
– Hogyne. Van képzelőerőm.
– Remek, de az ebben az ügyben semmit nem ér. Szóval ott éldegél ön és játék-családja a toronyházban. A kiskölyök pedig megeresztette a vizet, és elment játszani a szobájába. A ház száz emeletes, és mivel ön szép karriert ér majd el, a kilencvenediken vesz magának egy lakást. A szinten van minden, óvoda, konditerem, bevásárlóközpont, uszoda, miegymás, minden, ami egy jó kis játékház része. Nyilván ezt is el tudja képzelni.
– El.
– Csudás. Ön igazán jó jelölt. Nos, vegyük azt a fura helyzetet, hogy a vízszint emelkedni kezd és kezdi elárasztani az alsóbb emeleteket. Páran megfulladnak, ilyesmi. Ön mit tesz?
– Segítek nekik.
– Ön nagyon cuki, de sajnos ez nem így van. A helyzet az, hogy nem segít nekik. Vagy csak aprócskát, mondjuk, ledob az ablakon egy tábla csokit, hogy a fulladozók ne legyenek éhesek.
– Ezt kikérem magamnak!
– Kérje ki a történelemtől, ne tőlem. Szóval a víz csak jön fölfelé és fölfelé. Sokan úszkálnak már lent, emberek, jegesmedvék, ilyesmi, de ön még mindig csak tábla csokikat dobál, hiszen a gyereknek úgyis szuvas már a foga.
– Ez nem igaz. Én törődni fogok velük.
– Jó, akkor válaszoljon meg egy kérdést: azért, hogy többet segíthessen a lent úszkálóknak, elköltözne a családjával mondjuk harminc emelettel lejjebb?
– Nem! És ezt nem vetheti a szememre.
– Dehogy vetem. Csupán arra utalok ezzel a szerencsétlen kis példával, hogy amíg nem mossa a lábát a víz, addig korántsem annyira érdekelt a probléma megoldásában, mint amikor a kislánya evezve megy ki a konyhába egy kis kakaóért. Ez van. Mindenki önző, mindegy, hogy az politikus, vagy szénbányász. Ilyen a természetünk. Apropó, tudja, miért süllyed majd el az egész ház magával együtt?
– Árvíz?
– Olyasmi. Mond önnek valamit az a kifejezés, hogy CO2?
– Igen. Azt hiszem.
– Ha csónakot vesz majd a Rotterdamban élő anyukájának, akkor az „azt hiszemnél” sokkal többet fog majd mondani az a fogalom, hogy „globális felmelegedés” vagy a „légkörbe kibocsátott széndioxid és metán mennyisége”. Most még nem tudja, mit az, mert ötven emelettel lejjebb lapátolják csak ki a vizet az ablakon. Hol van az még, mire felér, ugye?
– Miért, hol van?
– Ötven emelettel lejjebb. Csakhogy mire a lánya Rotterdamban egyetemre megy, már ott lesz az ablak alatt. A lánya lányának, az ön kedves unokájának pedig úszva kell eljutnia majd a zongoraórára, persze nagy levegőt vesz előtte, hiszen a zongoratanár már rég a víz alatt ad órákat.
– Nem vagyok hülye. Nyilván előbb cselekszik a világ.
– Maga tényleg cuki. Na, éppen ezért találtuk ki maguknak ezt a kis változtatást. Isten ments, hogy beleszóljunk a magánügyeikbe, de ennyit azért érdemes változtatni a dolgok menetén. Szép kis bolygó ez, kár lenne egy kis ostobaság miatt elveszejteni. A helyzet az, hogy mire a kilencvenedikre ér a víz és a kedves családja is úszódressz után néz a helyi sportboltban, már teljesen mindegy, hogy mit tesz vagy nem tesz az árvíz érdekében. Akkor már hiába sietne le a ház alapjaihoz, hogy megerősítse a lábazatot, mert az már víz alatt lesz. A tengeren ameddig a szem ellát emberi hullák és félhalott jegesmedvék úszkálnak majd, akkor már csak tíz emeltnyi menekülés lesz felfelé, de hely és esély már egy szikrányi sem. Egymást fogják ölni a fulladás előtt. Nem lesz kellemes. Persze ez most csak egy játék-fulladás, ne aggódjon! Ezért aztán, ha politikus akar lenni, akkor anyu, apu irány Rotterdam, vagy Mumbai, vagy Tokió. Maga választhat.
– És aki nem politikus?
– Ugye nem azért tette fel a kérdést, mert tényleg nem érti. Ön értelmesnek tűnik. Mondjuk igaz, a legtöbb szakmához nem kell sok értelem, bőven elég a kitartás és az ambíció. Az ön hivatása sem kivétel, de azért ennél okosabbnak hittem. Ne! Inkább ne válaszoljon, majd én folytatom. Azért kerül az öccse holnap mondjuk egy aszállyal sújtott afrikai országba, hogy az ön lábát már most nyaldosni kezdje a víz. Mert ha ön már most bajban érzi magát, akkor hirtelen sürgős lesz önnek az, ami eddig ráért. Tudja, ennek a bolygónak a társadalma semmiben nem különbözik más bolygók társadalmától. Vannak, akik jól élnek benne, és vannak, akik nem, de mindenki csak akkor tesz valamit, amikor kényelmetlenül érzi magát, és csak annyit tesz, amennyit feltétlenül szükséges. Ez az univerzum gigantikus önzősége. Aki él, az önző. Például: zavarja önt, hogy tegnap kipusztult a Khinasi permet varangy? Nyilván nem, hiszen azt sem tudja, hogy az micsoda. Bezzeg, ha a lánya haldokolna, rögtön érdekelné a dolog. De ne aggódjon, ez az önző nemtörődömség univerzális, nem a maga hibája. Azonban mivel ön a politikusi pályát választotta, sajnos azon emberek közé kerül hamarosan, akik a kilencvenedik emeleten vesznek maguknak lakást, és a történet itt van elrontva rontva. Ön megtehet dolgokat, dönthet a társadalom felett, de nem teszi, mert a maga lakása még száraz, az ismeretlen játék-emberek fulladozása meg nem érinti különösebben. Hát most öntünk bele egy kis vizet. Higgye el, azonnal keresni kezdni majd a kád-óceán fenekén lévő dugót, hátha ki lehet azt húzni valahogy.
– Ugyan már, nem lehet!
– De lehet. Van dugó! Minden kádon van. És vannak, akik tudják is, hogy hol. Azt is, hogy hogyan kell kihúzni. Sőt már el is árulták azoknak, akik a kilencvenedik fölött laknak.
– Kik?
– Akik értenek ehhez. Játék-tudósok, játék-szakemberek, játék-gondolkodók satöbbi. Csak ők sajnos a negyvenedik emeleten laknak. Előbb fognak megfulladni, minthogy maga rosszul ébredjen reggelente. Aztán amikor majd szívesen megkérdezné őket, már nem lesz az a tengeralattjáró, ami levihetne oda. A kád már megtelik, mire nekiveselkednek az első szánalmas próbálkozásnak. Tudja, hogy vannak CO2-t a levegőből tisztító berendezések, tudja, hogy ezen kívül ezer kész, működő megoldás létezik már a világban? Tudja, hogy a dugó ott van a kezünkben, csak ki kéne húzni? Apropó, a talpa hogy van?
– Égette a padló, már nem teszem le.
– Remek. Hamarosan elfárad a combja, és leteszi, és akkor fájdalmat érez majd a saját lábában. Jó mi?
– Maga szadista.
– Én inkább realistának hívnám magam.
– Már a szék is kezd melegedni.
– Hogyne, fémből van.
– Engedjen ki!
– Nem engedem! Ez egy felvételi és ön politikus akar lenni.
– Azonnal engedjen ki!
– Nem.
– Akkor legalább kapcsolja le a fűtést! Így megégek. Égetten nem leszek jó politikus.
– Még senki nem égett el itt.
– De ez fáj!
– Ez a cél!
– Azonnal kapcsolja ki!
– Én nem. Nekem nincs melegem. Kapcsolja ki maga!
– Micsoda?
– Kapcsolja ki maga. Ott van a falon a termosztát, de vigyázzon, a padló már nagyon forró!
– Maga őrült!
– Nem. Tényleg forró. Tudja mi lesz? Elmondom. Addig feszeng majd itt, míg a szék is egyre forróbb lesz és kiabálni és szitkozódni kezd, aztán annyira fáj majd mindene, hogy végül feláll és hólyagos talppal a kapcsolóhoz rohan. Pedig a maga kérésére kapcsoltuk fel a termosztátot. Sőt, emlékszik, hogy igennel válaszoltam, amikor megkérdezte, hogy le lehet-e kapcsolni a fűtést? Mégsem tett semmit. Mert még nem égette a lábát. Addig eszébe sem jutott lekapcsolni, míg… de hát ezt már tudja.
– …
– Gondolom, megégett egy kicsit a talpa, de milyen jó az a hűs padló.
– Fáj egy kicsit, de nem vészes.
– Nem baj, akkor is ellátjuk. Rendkívül hatékony eszközeink vannak a sérülések kezelésére. Tudja, mi földönkívüliek vagyunk, ha probléma van, azt időben megoldjuk.
– Ezért jöttek? Hatalmaskodni?
– Dehogy. Vegye úgy, hogy visszajött a kiskölyök a kádhoz, és most játékból megtanítja a játék-háza lakóinak, hogy mi a teendő egy közelgő játék-katasztrófa esetén.
– Szóval maguknak ez csak játék.
– Ha tudná, hogy hány világgal „játszottuk” már el ezt – remélem, érzi benne az idézőjelet –, talán ön is annak tekintené. De persze, ami nekünk játék, az maguknak egészen más. Egyébként én személy szerint sajnálnám ezt a kis bolygót, közel s távol itt a legjobb a kaja. Pörkölt, girosz, bahlava, palacsinta, earl gray, istenem, de jó itt enni. Nos, akkor irány a politika?
– Akkor inkább gazdag szeretnék lenni.
– Sajnálom, velük is én foglalkozom, csak náluk keményebb a felvételi. Ők a kilencvenedik fölött laknak, ahová maguk csak parancsokért liftezhetnek fel. Ott nem rokont küldünk Mumbaiba, hanem őt magát.
– …
– Nos?
– Lenne még egy kérdésem.
– Csak tessék!
– Maguk nélkül biztosan elsüllyednénk?
– Nem feltétlenül. Ha a kilencvenedik emelet fölött élők rájönnek, hogy a dugó kihúzása nagyobb haszonnal jár, több pénzt hoz és így a századikra is felköltözhetnek, akkor talán. Tudja, az önzés univerzális tulajdonság. De ahhoz közösen kéne önzőnek lenni, az pedig ezen a bolygón nem szokás. Szerintem nem sok esélyük van időben lépni, de ne legyen igazam.
– És a családom?
– Rotterdam. Mi van, már most csalni akar? Ne feledje, ez maguknak nem játék, csak nekünk tűnik annak.

————-
Ha “osztod”, olvassák, ha olvassák, megéri írni.
Ha “követed” az oldalt, van egy kis esély, hogy megtaláljon a következő írás. https://facebook.com/naplorant

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!