– Szeretném, hogy a lányom különleges legyen.
– Mennyire?
– Nagyon szeretném.
– Nem. Mennyire legyen különleges?
– Ja az, hát nagyon. Az is nagyon, minden nagyon. Legyen különleges!
– Az mit jelent?
– Az, hogy különleges? Más, mint a többiek. Speciális.
– Ó! Akkor elég, ha sérült kicsit. Mondjuk, ne tudjon beszélni vagy olvasni és máris speciális lesz a többiek szemében. Ki fog lógni a sorból és magának alig kerül valamibe.
– Mit beszél? Én nem azt akarom, hogy a lányom alulról lógjon ki a sorból, hanem azt, hogy felülről. Csak érti már? Azt akarom, hogy kiemelkedjen a többiek közül.
– Értem. Persze az is lehetséges, de azért jó lenne tisztázni pontosan a célokat, mert itt általában van azért egy kis félreértés.
– Hát tisztázzuk!
– Remek. Első kérdésem, hogy miben legyen kiváló az a gyerek?
– Mondjuk, legyen sokkal okosabb, mint a többiek. Jóval okosabb.
– Bár nem pontosan ezzel foglalkozunk, hanem szakmákkal, de legyen.
– Az jó.
– Rendben, okos lesz. És milyen szakmát gondolt hozzá?
– Hát, legyen briliáns feltaláló.
– A probléma ezzel az, hogy az ön lányát sokan nem kedvelik majd.
– Ezt hogy érti?
– Ahogy mondom. Aki valamiben több, jobb az átlagnál, azokat ritkán szeretik őszintén.
– Na, ne! Az okosokat mindenki szereti.
– Persze felnéznek majd rá. Vagy kihasználják, vagy nem használja ki senki, de szeretni akkor sem fogja mindenki. A nagyon okos emberek sokszor magányosak. Túl távol vannak az átlagtól, és ott már ritka a levegő. Persze ez nem feltétlen van így, vannak trükkök és lehetőségek, de egy okos gyerekkel, ismerjük be, azért elég sok a macera.
– Akkor ne legyen olyan okos!
– Jó, de akkor miben lesz különleges?
– Honnan tudnám? Még meg sem született.
– Ezért mondom, hogy gondolkodjunk inkább szakmákban! A tulajdonságokkal olyan könnyen mellétrafál az ember. Egyszer egy pár azt kérte, hogy a gyerekük legyen bátor, és tessék: ablakokat pucol felhőkarcolókon. Egyébként meg tudná mondani, hogy miért jó, ha a lánya kiemelkedik a többiek közül?
– Persze. Híres lesz.
– Ja, értem. Jobb lett volna ezzel kezdenie!
– Miért?
– A hírességhez nem kell okosság. Persze van, aki az eszével lesz híres, de ez egyáltalán nem feltétel. Higgye el, régóta vagyok itt, és léteznek rendkívül hülye híres emberek is. Mert ugye arra is szükségünk lenne, hogy meghatározza, mi az a hírnév. Csak hogy képbe legyek a lánya jövőjével kapcsolatban.
– Jaj! Ha tudom, hogy ez ilyen bonyolult, akkor előre készülök.
– Hát az jó lett volna, de már itt van. Szóval?
– Hírnév. Igen. Híres az, akit sokan ismernek.
– Jó. Akkor legyen egy tömeggyilkos vagy egy diktátor.
– Micsoda?
– Higgye el, a tömeggyilkosokat ismerik a legtöbben! Az ő nevüket soha nem felejti el senki. Vagy legyen diktátor. Lányként kicsit furcsa lesz, de nem lehetetlen. Különleges, női diktátor. Ez nem rossz, nekem tetszik.
– Nem akarom, hogy diktátor legyen!
– De azok a leghíresebbek.
– Akkor sem.
– Akkor legyen valami nagy hatalmú vezető.
– Az jó!
– Szuper. Sokan fogják utálni, és kicsit paranoiás lesz, de garantáltan ki fog lógni a sorból.
– Utálni, paranoiás?
– Persze. Aki mások fölött hatalmaskodik, azt sokan utálják, sokan félnek tőle, a többiek meg istenítik, mindezt néha egyszerre. Ez azért könnyen vezet elmebajhoz. Tudja, megszakad az emberekhez fűződő normális viszony, alattvalóvá válik mindenki, ilyesmi. Nehéz szakma. Hatalmas legyen a talpán, aki józan ésszel kibírja! Ott van például a haverom, a Néró…
– Tudja mit? Az akartom, hogy a lányom ne hatalmas, hanem sikeres legyen!
– Az mi?
– Az az, amikor az embernek sok pénze van.
– Nem talált. Az a gazdag.
– Jó. Akkor a sikeres az, aki azért lett gazdag, mert valami olyat csinált, vagy csinál, amiért a többiek sok pénzt adnak.
– Értem. Akkor mondjuk, legyen örömlány!
– Micsoda?
– A történelem során számtalan olyan nő volt, aki ilyesmivel kereste a kenyerét, és több pénze lett, mint sok férfinak. Az örömlányt egyébként könnyű elintézni, csak pár kattintás.
– De nem akarom, hogy örömlány legyen!
– Ó! Kár. Akkor legyen kitartott!
– Nem.
– Kitartott diktátor?
– Azt sem akarom. Legyen inkább filmsztár!
– Mert az híres.
– Igen.
– És gazdag.
– Az.
– Jó. Legyen filmsztár. Híres lesz és gazdag… és depressziós.
– Mi? Az ne legyen!
– De hát valószínűleg az lesz. A legtöbb mozisztár küzd ilyesmivel. Persze nem mind, de a siker sokszor ezt hozza ki az emberből. Kétszer több a depressziós közöttük, mint a normál emberek között. Ott van például a barátnőm, a Marilyn…
– Akkor ne legyen az!
– Mi, depressziós vagy mozisztár?
– Depressziós. Azt nem akarom.
– Jó, de a hírnév sokszor ezzel jár.
– Akkor ne legyen híres!
– Szóval legyen egy nem híres mozisztár? Várjon, akkor már nem lesz sztár. Legyen egy nem híres moziszínész? Ott van a barátnőm a Ben Húr moziból. Tudja, az a régi film…
– Igen. Láttam.
– Na, abban szerepelt a barátnőm, Tutte Lemkow. Ő volt a leprás nő. Az volt a legnagyobb szerepe. Imádtam. 30 másodperc. Olyan legyen?
– Igen, de legyen pénze. Sok pénze.
– Azt meg hogy? Ha nem lesz híres … érti?
– Hát mondjuk, legyen egy gazdag pasija vagy férje.
– Akkor azt javaslom, hogy mégiscsak legyen örömlány. Így nem kell küszködnie majd a színészi sikertelenségével.
– Jó, hagyjuk a mozisztárt! Egyszerűen csak legyen pénze!
– Rendben. Mennyi legyen?
– Sok.
– Jó, de mennyi.
– Mit tudom én. Legyen piszkosul gazdag.
– Rendben. Akkor gazdag lesz.
– Remek.
– És kicsit boldogtalan.
– Na ne már!
– De. Sajnos. Általában a „piszkosul gazdag” emberek némileg boldogtalanok. Nincs cél, de egyre több a vágy. Mert minél többje van valakinek, annál többet akar. Nem tehet róla, ez az élet rendje. Mert a van-nal a kell nem szűnik meg. Ez a betegségük. Ott van a haverom, a Howard Hughes, hát mocskosul sok pénze van, de… na, mindegy… szóval a pisi, meg a nők… á, nem érdekes.
– Ez baromság.
– Ez statisztika. Nem én találom ki. Közben meg sok a potyaleső, még a közvetlen kapcsolatokban is.
– Csak azt ne mondja, hogy a szegényeknek jobb!
– Dehogy jobb. Egy szóval sem állítottam. Senki sem szeret éhezni és az utcasarkon lakni. Na jó, kevesen. Pénz azért kell. Csak nem piszkosul túl sok. Az már kicsit árthat.
– Jó, akkor ne legyen neki sok!
– Mennyi ne legyen?
– Nem tudom.
– Kábé.
– Nem tudom. Sok.
– Sok ne legyen? Szóval legyen inkább kevés?
– Nem! Legyen hol laknia, egy szép ház, vagy lakás, meg legyen autója…
– Autó… igen… írom… és?
– És legyen pénze elég ételre és utazni néha. Ilyesmi.
– „…utazni néha”. Jó, szóval akkor nem kell, hogy gazdag legyen. Elég egy jó átlag.
– Elég. Ha maga mondja, hogy attól jobb.
– Figyeljen, én ezt nem mondtam, csak azt, hogy minél jobban kilóg az ember valamilyen módon, ahogy maga mondta, annál veszélyesebb a helyzete. És mindegy, hogy merre lóg ki. Résen kell lennie, hogy ne fusson vakvágányra. Lehetne mondjuk zseni, de a zsenik magányosak általában. Vagy világbajnok gyorskorcsolyázó, de azok gyorsan befejezik a karriert, aztán meg jön a depresszió. Vagy persze még mindig lehetne diktátor…
– Ne legyen diktátor!
– Örömlány?
– Hagyja már abba! Én csak azt akarom, hogy boldog legyen!
– …
– Most mit néz?
– Erről eddig nem volt szó.
– Miről?
– Hát a boldogságról.
– De én egészen eddig erről beszéltem!
– Ja. Bocsánat, de mi ezen az osztályon nem foglalkozunk ilyesmivel. A mi profilunk a megszületendő gyermek világi dolgaival törődik.
– Akkor hova kell mennem?
– Egy emelettel lejjebb. Ott vannak az okj-s boldogság tanfolyamok. Már megint ellopták az információs táblát a bejáratnál?
– De nem nekem kell a boldogság. Az enyém már… hát… rozoga.
– Éppen ezért kell. Mégis mit képzelt? Majd mi állunk a lánya mellett annyi éven át? Lemegy, befizeti a tandíjat és elvégzi szépen a tanfolyamot, aztán gyakorol, és ha majd jól megy, akkor az egészet megtanítja szépen a lányának.
– De mi lenne, ha maguk…?
– Annyi emberünk nincs. Sajnálom! Ha azt akarja, hogy a lánya tudjon rántottát készíteni, akkor először magának kell azt megtanulnia. És ez mindennel így van.
– Jó, és mennyibe kerül a tanfolyam?
– Talán sokba.
– De nincs sok pénzem. És mennyi ideig tart?
– Talán hosszú lesz.
– De nincs időm!
– Akkor ne menjen!
– De a lányom…
– Ja, a lánya! Hát, talán nem lesz rosszabb neki, mint most magának.
– Talán?
– Talán. Aki nem tud főzni, az még egy tojásrántottát is el tud rontani. De persze, próba szerencse!
– És ha nincs szerencséje?
– Sebaj! Még mindig lehet belőle örömlány… vagy diktátor.
– Mennyire?
– Nagyon szeretném.
– Nem. Mennyire legyen különleges?
– Ja az, hát nagyon. Az is nagyon, minden nagyon. Legyen különleges!
– Az mit jelent?
– Az, hogy különleges? Más, mint a többiek. Speciális.
– Ó! Akkor elég, ha sérült kicsit. Mondjuk, ne tudjon beszélni vagy olvasni és máris speciális lesz a többiek szemében. Ki fog lógni a sorból és magának alig kerül valamibe.
– Mit beszél? Én nem azt akarom, hogy a lányom alulról lógjon ki a sorból, hanem azt, hogy felülről. Csak érti már? Azt akarom, hogy kiemelkedjen a többiek közül.
– Értem. Persze az is lehetséges, de azért jó lenne tisztázni pontosan a célokat, mert itt általában van azért egy kis félreértés.
– Hát tisztázzuk!
– Remek. Első kérdésem, hogy miben legyen kiváló az a gyerek?
– Mondjuk, legyen sokkal okosabb, mint a többiek. Jóval okosabb.
– Bár nem pontosan ezzel foglalkozunk, hanem szakmákkal, de legyen.
– Az jó.
– Rendben, okos lesz. És milyen szakmát gondolt hozzá?
– Hát, legyen briliáns feltaláló.
– A probléma ezzel az, hogy az ön lányát sokan nem kedvelik majd.
– Ezt hogy érti?
– Ahogy mondom. Aki valamiben több, jobb az átlagnál, azokat ritkán szeretik őszintén.
– Na, ne! Az okosokat mindenki szereti.
– Persze felnéznek majd rá. Vagy kihasználják, vagy nem használja ki senki, de szeretni akkor sem fogja mindenki. A nagyon okos emberek sokszor magányosak. Túl távol vannak az átlagtól, és ott már ritka a levegő. Persze ez nem feltétlen van így, vannak trükkök és lehetőségek, de egy okos gyerekkel, ismerjük be, azért elég sok a macera.
– Akkor ne legyen olyan okos!
– Jó, de akkor miben lesz különleges?
– Honnan tudnám? Még meg sem született.
– Ezért mondom, hogy gondolkodjunk inkább szakmákban! A tulajdonságokkal olyan könnyen mellétrafál az ember. Egyszer egy pár azt kérte, hogy a gyerekük legyen bátor, és tessék: ablakokat pucol felhőkarcolókon. Egyébként meg tudná mondani, hogy miért jó, ha a lánya kiemelkedik a többiek közül?
– Persze. Híres lesz.
– Ja, értem. Jobb lett volna ezzel kezdenie!
– Miért?
– A hírességhez nem kell okosság. Persze van, aki az eszével lesz híres, de ez egyáltalán nem feltétel. Higgye el, régóta vagyok itt, és léteznek rendkívül hülye híres emberek is. Mert ugye arra is szükségünk lenne, hogy meghatározza, mi az a hírnév. Csak hogy képbe legyek a lánya jövőjével kapcsolatban.
– Jaj! Ha tudom, hogy ez ilyen bonyolult, akkor előre készülök.
– Hát az jó lett volna, de már itt van. Szóval?
– Hírnév. Igen. Híres az, akit sokan ismernek.
– Jó. Akkor legyen egy tömeggyilkos vagy egy diktátor.
– Micsoda?
– Higgye el, a tömeggyilkosokat ismerik a legtöbben! Az ő nevüket soha nem felejti el senki. Vagy legyen diktátor. Lányként kicsit furcsa lesz, de nem lehetetlen. Különleges, női diktátor. Ez nem rossz, nekem tetszik.
– Nem akarom, hogy diktátor legyen!
– De azok a leghíresebbek.
– Akkor sem.
– Akkor legyen valami nagy hatalmú vezető.
– Az jó!
– Szuper. Sokan fogják utálni, és kicsit paranoiás lesz, de garantáltan ki fog lógni a sorból.
– Utálni, paranoiás?
– Persze. Aki mások fölött hatalmaskodik, azt sokan utálják, sokan félnek tőle, a többiek meg istenítik, mindezt néha egyszerre. Ez azért könnyen vezet elmebajhoz. Tudja, megszakad az emberekhez fűződő normális viszony, alattvalóvá válik mindenki, ilyesmi. Nehéz szakma. Hatalmas legyen a talpán, aki józan ésszel kibírja! Ott van például a haverom, a Néró…
– Tudja mit? Az akartom, hogy a lányom ne hatalmas, hanem sikeres legyen!
– Az mi?
– Az az, amikor az embernek sok pénze van.
– Nem talált. Az a gazdag.
– Jó. Akkor a sikeres az, aki azért lett gazdag, mert valami olyat csinált, vagy csinál, amiért a többiek sok pénzt adnak.
– Értem. Akkor mondjuk, legyen örömlány!
– Micsoda?
– A történelem során számtalan olyan nő volt, aki ilyesmivel kereste a kenyerét, és több pénze lett, mint sok férfinak. Az örömlányt egyébként könnyű elintézni, csak pár kattintás.
– De nem akarom, hogy örömlány legyen!
– Ó! Kár. Akkor legyen kitartott!
– Nem.
– Kitartott diktátor?
– Azt sem akarom. Legyen inkább filmsztár!
– Mert az híres.
– Igen.
– És gazdag.
– Az.
– Jó. Legyen filmsztár. Híres lesz és gazdag… és depressziós.
– Mi? Az ne legyen!
– De hát valószínűleg az lesz. A legtöbb mozisztár küzd ilyesmivel. Persze nem mind, de a siker sokszor ezt hozza ki az emberből. Kétszer több a depressziós közöttük, mint a normál emberek között. Ott van például a barátnőm, a Marilyn…
– Akkor ne legyen az!
– Mi, depressziós vagy mozisztár?
– Depressziós. Azt nem akarom.
– Jó, de a hírnév sokszor ezzel jár.
– Akkor ne legyen híres!
– Szóval legyen egy nem híres mozisztár? Várjon, akkor már nem lesz sztár. Legyen egy nem híres moziszínész? Ott van a barátnőm a Ben Húr moziból. Tudja, az a régi film…
– Igen. Láttam.
– Na, abban szerepelt a barátnőm, Tutte Lemkow. Ő volt a leprás nő. Az volt a legnagyobb szerepe. Imádtam. 30 másodperc. Olyan legyen?
– Igen, de legyen pénze. Sok pénze.
– Azt meg hogy? Ha nem lesz híres … érti?
– Hát mondjuk, legyen egy gazdag pasija vagy férje.
– Akkor azt javaslom, hogy mégiscsak legyen örömlány. Így nem kell küszködnie majd a színészi sikertelenségével.
– Jó, hagyjuk a mozisztárt! Egyszerűen csak legyen pénze!
– Rendben. Mennyi legyen?
– Sok.
– Jó, de mennyi.
– Mit tudom én. Legyen piszkosul gazdag.
– Rendben. Akkor gazdag lesz.
– Remek.
– És kicsit boldogtalan.
– Na ne már!
– De. Sajnos. Általában a „piszkosul gazdag” emberek némileg boldogtalanok. Nincs cél, de egyre több a vágy. Mert minél többje van valakinek, annál többet akar. Nem tehet róla, ez az élet rendje. Mert a van-nal a kell nem szűnik meg. Ez a betegségük. Ott van a haverom, a Howard Hughes, hát mocskosul sok pénze van, de… na, mindegy… szóval a pisi, meg a nők… á, nem érdekes.
– Ez baromság.
– Ez statisztika. Nem én találom ki. Közben meg sok a potyaleső, még a közvetlen kapcsolatokban is.
– Csak azt ne mondja, hogy a szegényeknek jobb!
– Dehogy jobb. Egy szóval sem állítottam. Senki sem szeret éhezni és az utcasarkon lakni. Na jó, kevesen. Pénz azért kell. Csak nem piszkosul túl sok. Az már kicsit árthat.
– Jó, akkor ne legyen neki sok!
– Mennyi ne legyen?
– Nem tudom.
– Kábé.
– Nem tudom. Sok.
– Sok ne legyen? Szóval legyen inkább kevés?
– Nem! Legyen hol laknia, egy szép ház, vagy lakás, meg legyen autója…
– Autó… igen… írom… és?
– És legyen pénze elég ételre és utazni néha. Ilyesmi.
– „…utazni néha”. Jó, szóval akkor nem kell, hogy gazdag legyen. Elég egy jó átlag.
– Elég. Ha maga mondja, hogy attól jobb.
– Figyeljen, én ezt nem mondtam, csak azt, hogy minél jobban kilóg az ember valamilyen módon, ahogy maga mondta, annál veszélyesebb a helyzete. És mindegy, hogy merre lóg ki. Résen kell lennie, hogy ne fusson vakvágányra. Lehetne mondjuk zseni, de a zsenik magányosak általában. Vagy világbajnok gyorskorcsolyázó, de azok gyorsan befejezik a karriert, aztán meg jön a depresszió. Vagy persze még mindig lehetne diktátor…
– Ne legyen diktátor!
– Örömlány?
– Hagyja már abba! Én csak azt akarom, hogy boldog legyen!
– …
– Most mit néz?
– Erről eddig nem volt szó.
– Miről?
– Hát a boldogságról.
– De én egészen eddig erről beszéltem!
– Ja. Bocsánat, de mi ezen az osztályon nem foglalkozunk ilyesmivel. A mi profilunk a megszületendő gyermek világi dolgaival törődik.
– Akkor hova kell mennem?
– Egy emelettel lejjebb. Ott vannak az okj-s boldogság tanfolyamok. Már megint ellopták az információs táblát a bejáratnál?
– De nem nekem kell a boldogság. Az enyém már… hát… rozoga.
– Éppen ezért kell. Mégis mit képzelt? Majd mi állunk a lánya mellett annyi éven át? Lemegy, befizeti a tandíjat és elvégzi szépen a tanfolyamot, aztán gyakorol, és ha majd jól megy, akkor az egészet megtanítja szépen a lányának.
– De mi lenne, ha maguk…?
– Annyi emberünk nincs. Sajnálom! Ha azt akarja, hogy a lánya tudjon rántottát készíteni, akkor először magának kell azt megtanulnia. És ez mindennel így van.
– Jó, és mennyibe kerül a tanfolyam?
– Talán sokba.
– De nincs sok pénzem. És mennyi ideig tart?
– Talán hosszú lesz.
– De nincs időm!
– Akkor ne menjen!
– De a lányom…
– Ja, a lánya! Hát, talán nem lesz rosszabb neki, mint most magának.
– Talán?
– Talán. Aki nem tud főzni, az még egy tojásrántottát is el tud rontani. De persze, próba szerencse!
– És ha nincs szerencséje?
– Sebaj! Még mindig lehet belőle örömlány… vagy diktátor.