Október 24: Az origami világnapja

– Akkor a törzsét balra.
– Oké.
– Majd az egészet félbe.
– Megvan.
– Most a nyaka, kétszer, aztán az egyik oldalát egyszer, majd a kiálló résznél megnyomjuk.
– Kiálló? Ja, oké.
– A szárnya megint hátra.
– Aha.
– A farkánál benyúlsz és kihúzod.
– Hát… na…
– Mondom, kihúzod!
– Oké.
– Jó! Most megint benyúlsz.
– Báh…
– Rendben, és a hüvelykeddel azt a kis kiálló részt erősen lenyomkodod, hogy jól megtörjön.
– Hát ez… na jó, megvan.
– Akkor most a szeménél visszahajtod.
– Na, azt nem.
– Mit nem?
– Nem hajtom vissza.
– De kell, akkor nem lesz élethű.
– Így is elég élethű.
– Hát nem az. Szóval a visszahajtott nyaknál benyúlsz…
– Nem nyúlok.
– Benyúlsz.
– Jó.
– De mindkét mutatóval, mert egyszerre kell kinyomni.
– Nem akarom.
– De akarod.
– De már nem.
– De mindjárt kész.
– …
– Na, a kedvemért! Örülni fogsz.
– Jó, benyúlok.
– Na, ez az! És a két mutatóujjaddal kifelé nyomod két oldalt.
– …
– Kész?
– Kész.
– Na, és tetszik?
– Hát. Nem is tudom.
– Ha jól csináltad, akkor szép, és megáll a hasán.
– Aha, tényleg. És hova szórjam az oregánót?
– Milyen oregánót? Azt hittem origamizunk.
– De nem.
– Bocs! Lehet, hogy nem figyeltem oda az elején. Éppen hajtogattam.
– Jó, akkor most leteszem a telót és hányok egyet. Majd hívlak. Addig is jó origamit!