– Szeretnék megvilágosodni.
– Nem kér inkább egy sört?
– Nem. Mondom, meg akarok világosodni. A net azt írta, hogy ezt el tudja intézni. Idézem: „Instant Megvilágosodás Türelmetleneknek”.
– Ha a net azt írta, akkor biztos így van.
– Na, hát akkor itt vagyok.
– Ehhez kétség sem fér.
– Mit tegyek?
– Jó. Elsőnek azt javaslom, hogy vegyen magának egy elemlámpát. Olyan led-est, az nagyon fényes és lehet usb-ről tölteni…
– Maga viccel, ugye?
– Nem. Tényleg lehet usb-ről tölteni. Pár óra, és aztán hetekig jó. Ez is fent van a neten.
– De… Ezt nem hiszem el.
– Nagyon helyes. Egy kis szkeptikusság nem árt. Nem minden igaz, amit a hálózat ír. Bődületes baromságok is vannak ám ott…
– Hagyja már abba!
– Jó.
– Akkor most potyára jöttem ide?
– Az attól függ, hogy mit várt tőlem.
– Azt, hogy megvilágosít.
– Hát ennél jobban nem tudom felkapcsolni a villanyt, és az én lámpám most éppen töltődik. Még kell legalább tíz perc, hogy kész legyen. Aztán persze megvilágíthatom magát, ha akarja.
– Jó, ennyi! Megyek.
– Hova?
– Mi köze van hozzá?
– Semmi. Csak úgy kérdeztem… egyébként van itt egy lámpabolt a közelben. Én is ott vettem az enyémet.
– Tudja, én ezt nem hiszem el. A neten olvastam, hogy maga érti a lényeget, hogy képes embereket a megvilágosodás széléig kísérni, és onnan már csak egy lépés… erre jön itt az elemlámpával.
– Nem jövök. Töltődik.
– Ez valami vicc, ugye?
– A világossággal soha nem viccelek.
– Kár, hogy velem igen.
– …
– …
– Biztos nem kér egy sört?
– Nem. Én a megvilágosodásért jöttem.
– Aha… és miért akar megvilágosodni?
– Hát ezt maga kérdezi?
– Igen, szerintem én kérdeztem.
– Maga hülyít engem… á, most esik le. Ez valami teszt. Ugye ez valami próbatétel? Azt akarja megtudni, hogy miért akarok megvilágosodni. Ugye erre megy ki a dolog?
– Igen, az előbb kérdeztem meg, hogy miért akar megvilágosodni. Elfelejtette?
– … Ravasz. Nagyon ravasz.
– Tényleg?
– Nagyon… de értem én. És válaszolok is rá. Szóval azért akarok megvilágosodni, hogy megértsem a lényeget.
– Aha. Úgy, mint a matekot?
– Tessék?
– A matekot is meg kell érteni. Nekem mindig is gondjaim voltak vele. A permutáció szerintem varázslás. Már a szó is az… per-mutál. Misztikus.
– Nem érdekel a matek.
– Kár. Segíthetett volna.
– A megvilágosodás más. Ott nem úgy értjük meg a dolgokat, mint egy matekpéldát, hanem átlátjuk az egészet.
– Az összes matek példát? Az tuti!
– Nem! Felejtse már el a matekot!
– De a matek izgalmas.
– De a megvilágosodás még izgalmasabb.
– Izgalmasabb? Még a Gyűrűk Uránál is izgalmasabb?
– Mi? Persze. Aki megvilágosodik, az hirtelen látni kezdni a láthatatlant, megérti, hogy mi mozgatja a világot.
– Hát, nem hiszem, hogy ez legális lenne.
– Mi?
– Ez a megvilágosodás dolog. Nekem pont úgy tűnik, mint valami durva cucc. Én nem élek az ilyesmivel. Inkább maradok a mateknál. Loga-ritmus. Misztikus.
– Istenem! A megvilágosodás nem drog.
– Akkor mi? Láthatatlan dolgokat lát, összefüggéseket vél felfedezni… szerintem ez valami fű.
– Dehogy fű! Nem érti. A megvilágosodás az emberi megértés határát tágítja ki a végtelenig.
– Mindet megért?
– Igen.
– A matekot is?
– Atyaég! Szálljon már le a matekról!
– De akkor a matekot nem?
– Nem. A matekot nem.
– Kár.
– Másképpen érti meg a világot. Átlát rajta.
– Mint egy ablaküvegen?
– Olyasmi. Benne is van és nincs is benne.
– Az ablaküvegben?
– Mi? Nem. A világban.
– Ha félig nincs benne, akkor az a fél hol van, ami nincs benne?
– Micsoda?
– Hát ha valaki valahol van, az a valahol a világ része még, nem?
– De, azt hiszem.
– Akkor hogy lehet félig kint belőle, ha eközben bárhol van, ott még a világban van? Aki félig nincs benne valamiben, amiben mindenképpen benne kell legyen, akkor az a fele nincs is, vagy van, de akkor meg nincs kint belőle.
– Ezt nem is értem.
– Én sem. A megvilágosodás biztos olyan, mint az irracionális számok: vannak, de mégsem lehet őket csak úgy, hipp-hopp lefülelni.
– Ezt sem értem.
– Akkor világosodjon meg!
– Vicces. Éppen ezért jöttem.
– Ja, tényleg. Kér egy sört?
– Nem! Én a megvilágosodást kérem.
– Hogy mindent megértsen.
– Igen.
– És mi lesz akkor, ha megért mindent?
– … hogyhogy mi lesz?
– Mi lesz akkor?
– Hát akkor… akkor az nagyon jó.
– Én inkább hozok magamnak egy sört. Az is jó.
– Azért az nem ugyanaz. Egy sör és a világ megérése… nincsenek egy lapon.
– Most mondta, hogy azért akar megvilágosodni, mert az jó. A sör is jó. Hol itt a különbség?
– Nagyon is nagy. A megvilágosodás békéssé tesz. A gondok semmivé válnak a megértés által, minden csak a formák színes játékává válik.
– Mint a moziban?
– Ja, mint a moziban, de közben mégis benne lesz a filmben.
– Nem. Akkor nem fű, hanem gomba.
– Mi?
– A megvilágosodás.
– Az nem gomba.
– Akkor mi? Hiszen elrágicsálja és minden jó lesz, lebeg, benne van a moziban, megérti a matekot, vagyis nem érti meg, de még az sem zavarja, és minden színes nyugiban van. És közben jobb, mint a Gyűrűk Ura. Persze csak az első három rész.
– Nem, nem, nem. A megvilágosodást az ember megkeresi.
– A gombát is.
– Figyeljen, hagyjuk! Én meg akarok világosodni, de rossz helyen járok.
– Lehet…, de ha kicsit vár, akkor lassan feltölt az elemlámpám.
– Maga bolond!
– Mondták már.
– És nem tud semmit.
– Nem nagyon.
– Akkor miért mondta net, hogy maga ott van?
– A net mondta? Mikor? És hol vagyok?
– A határon túl.
– Soha nem utazom sehova.
– Azt látom. De én menni akarok, el akarok jutni a végsőkig, hogy megértsem, hogy rápillanthassak, hogy elérjem, hogy végre minden éterien jó legyen.
– Szerintem, vegyen magának egy autót.
– Mi?
– Azért is dolgozni kell, baromi jó, amikor kigurul vele a szalonból, éteri, meg minden, és jóval egyszerűbb beszerezni, mint ezt a megvilágosodás izét.
– De az nem ad olyan végtelen örömöt, mint a megvilágosodás.
– Miért, az azt ad?
– Hát persze. Megadja a végső nyugalmat, a végső örömöt.
– Értem. Szóval akkor ez a megvilágosodás dolog azért van, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. Jó drága lehet. Tuti többe kerül, mint egy repülő. Talán még egy tengeralattjárónál is drágább.
– Nem. Nem azért van, hogy jobban érezzük magunkat.
– Akkor miért?
– Azért, hogy levetkőzzük az egot.
– Azt én nyáron nem hordom, csak ha beállnak a fagyok… november környékén…
– Az ego nem ruha. Az ego felesleges teher az Én-en.
– Akkor hagyja ott valamelyik autópihenőben a sztráda mellett.
– De nem lehet otthagyni csak úgy.
– De levetkőzni lehet?
– Hát azt is nehezen, mert az ego te magad vagy. Az a részed, aki folyton akar valamit, aki vágyik valami után, aki küzd és kesereg.
– És azt akarja levetkőzni?
– Igen, de nehéz. Ezért jó a megvilágosodás.
– Mert az levetkőzteti.
– Igen.
– De az a szex, nem?
– Nem. Nem érti. Az egotól meg kell szabadulni, ha el akar jutni oda.
– Hova?
– Ahová a megvilágosodás elvisz.
– Meztelenül.
– Egotlanul.
– Akkor a megvilágosodás egy kocsi. Mondtam, hogy vegyen inkább egy kocsit, és akkor nem kell meztelenül utazgatnia. Aztán megfázik a végén.
– Dehogy fázom meg. Az ego megsemmisülése a legjobb dolog, ami történhet az emberrel.
– Uh! De miért?
– Mert az jó.
– Mennyire?
– Eszméletlenül.
– Kinek?
– Nekem.
– …
– …
– Egy kicsit összezavarodtam. Ha jól értem, azt a részét akarja megsemmisíteni magában, aki állandóan vágyik valamire és ezért folyton elégedetlen, aki boldog akar lenni, de mivel nem találja meg az állandó boldogságot, azért valahol mindig reménykedve keresi a megoldást, aki soha nem állapodhat meg, mert lényege a keresés.
– Igen. Végre, érti már.
– És azért akarja megsemmisíteni, hogy nem kicsit, hanem eszméletlen jó legyen, ha egyszer végre sikerül.
– Igen.
– Kinek?
– … hogy hogy kinek?
– Kinek lesz eszméletlen jó?
– Nekem…
– De nem azt ölte meg… ehhez az egészhez? … Szerintem mégiscsak vegyen inkább egy kocsit. Az nem olyan veszélyes, mint ez a gyilkososdi.
– …
– …
– Figyeljen, én nem magamnak akarom…
– Kinek akarja?
– … ez nem egy kocsi… nem gomba… én bármit megadnék, hogy… én… én … én…
– …
– … esetleg van még söre?
– Naná! Felső erjesztésű, házi sör. Eszméletlen finom. Mintha maracuját szagolgatna. Hozom. Egy pillanat!
– Nem kér inkább egy sört?
– Nem. Mondom, meg akarok világosodni. A net azt írta, hogy ezt el tudja intézni. Idézem: „Instant Megvilágosodás Türelmetleneknek”.
– Ha a net azt írta, akkor biztos így van.
– Na, hát akkor itt vagyok.
– Ehhez kétség sem fér.
– Mit tegyek?
– Jó. Elsőnek azt javaslom, hogy vegyen magának egy elemlámpát. Olyan led-est, az nagyon fényes és lehet usb-ről tölteni…
– Maga viccel, ugye?
– Nem. Tényleg lehet usb-ről tölteni. Pár óra, és aztán hetekig jó. Ez is fent van a neten.
– De… Ezt nem hiszem el.
– Nagyon helyes. Egy kis szkeptikusság nem árt. Nem minden igaz, amit a hálózat ír. Bődületes baromságok is vannak ám ott…
– Hagyja már abba!
– Jó.
– Akkor most potyára jöttem ide?
– Az attól függ, hogy mit várt tőlem.
– Azt, hogy megvilágosít.
– Hát ennél jobban nem tudom felkapcsolni a villanyt, és az én lámpám most éppen töltődik. Még kell legalább tíz perc, hogy kész legyen. Aztán persze megvilágíthatom magát, ha akarja.
– Jó, ennyi! Megyek.
– Hova?
– Mi köze van hozzá?
– Semmi. Csak úgy kérdeztem… egyébként van itt egy lámpabolt a közelben. Én is ott vettem az enyémet.
– Tudja, én ezt nem hiszem el. A neten olvastam, hogy maga érti a lényeget, hogy képes embereket a megvilágosodás széléig kísérni, és onnan már csak egy lépés… erre jön itt az elemlámpával.
– Nem jövök. Töltődik.
– Ez valami vicc, ugye?
– A világossággal soha nem viccelek.
– Kár, hogy velem igen.
– …
– …
– Biztos nem kér egy sört?
– Nem. Én a megvilágosodásért jöttem.
– Aha… és miért akar megvilágosodni?
– Hát ezt maga kérdezi?
– Igen, szerintem én kérdeztem.
– Maga hülyít engem… á, most esik le. Ez valami teszt. Ugye ez valami próbatétel? Azt akarja megtudni, hogy miért akarok megvilágosodni. Ugye erre megy ki a dolog?
– Igen, az előbb kérdeztem meg, hogy miért akar megvilágosodni. Elfelejtette?
– … Ravasz. Nagyon ravasz.
– Tényleg?
– Nagyon… de értem én. És válaszolok is rá. Szóval azért akarok megvilágosodni, hogy megértsem a lényeget.
– Aha. Úgy, mint a matekot?
– Tessék?
– A matekot is meg kell érteni. Nekem mindig is gondjaim voltak vele. A permutáció szerintem varázslás. Már a szó is az… per-mutál. Misztikus.
– Nem érdekel a matek.
– Kár. Segíthetett volna.
– A megvilágosodás más. Ott nem úgy értjük meg a dolgokat, mint egy matekpéldát, hanem átlátjuk az egészet.
– Az összes matek példát? Az tuti!
– Nem! Felejtse már el a matekot!
– De a matek izgalmas.
– De a megvilágosodás még izgalmasabb.
– Izgalmasabb? Még a Gyűrűk Uránál is izgalmasabb?
– Mi? Persze. Aki megvilágosodik, az hirtelen látni kezdni a láthatatlant, megérti, hogy mi mozgatja a világot.
– Hát, nem hiszem, hogy ez legális lenne.
– Mi?
– Ez a megvilágosodás dolog. Nekem pont úgy tűnik, mint valami durva cucc. Én nem élek az ilyesmivel. Inkább maradok a mateknál. Loga-ritmus. Misztikus.
– Istenem! A megvilágosodás nem drog.
– Akkor mi? Láthatatlan dolgokat lát, összefüggéseket vél felfedezni… szerintem ez valami fű.
– Dehogy fű! Nem érti. A megvilágosodás az emberi megértés határát tágítja ki a végtelenig.
– Mindet megért?
– Igen.
– A matekot is?
– Atyaég! Szálljon már le a matekról!
– De akkor a matekot nem?
– Nem. A matekot nem.
– Kár.
– Másképpen érti meg a világot. Átlát rajta.
– Mint egy ablaküvegen?
– Olyasmi. Benne is van és nincs is benne.
– Az ablaküvegben?
– Mi? Nem. A világban.
– Ha félig nincs benne, akkor az a fél hol van, ami nincs benne?
– Micsoda?
– Hát ha valaki valahol van, az a valahol a világ része még, nem?
– De, azt hiszem.
– Akkor hogy lehet félig kint belőle, ha eközben bárhol van, ott még a világban van? Aki félig nincs benne valamiben, amiben mindenképpen benne kell legyen, akkor az a fele nincs is, vagy van, de akkor meg nincs kint belőle.
– Ezt nem is értem.
– Én sem. A megvilágosodás biztos olyan, mint az irracionális számok: vannak, de mégsem lehet őket csak úgy, hipp-hopp lefülelni.
– Ezt sem értem.
– Akkor világosodjon meg!
– Vicces. Éppen ezért jöttem.
– Ja, tényleg. Kér egy sört?
– Nem! Én a megvilágosodást kérem.
– Hogy mindent megértsen.
– Igen.
– És mi lesz akkor, ha megért mindent?
– … hogyhogy mi lesz?
– Mi lesz akkor?
– Hát akkor… akkor az nagyon jó.
– Én inkább hozok magamnak egy sört. Az is jó.
– Azért az nem ugyanaz. Egy sör és a világ megérése… nincsenek egy lapon.
– Most mondta, hogy azért akar megvilágosodni, mert az jó. A sör is jó. Hol itt a különbség?
– Nagyon is nagy. A megvilágosodás békéssé tesz. A gondok semmivé válnak a megértés által, minden csak a formák színes játékává válik.
– Mint a moziban?
– Ja, mint a moziban, de közben mégis benne lesz a filmben.
– Nem. Akkor nem fű, hanem gomba.
– Mi?
– A megvilágosodás.
– Az nem gomba.
– Akkor mi? Hiszen elrágicsálja és minden jó lesz, lebeg, benne van a moziban, megérti a matekot, vagyis nem érti meg, de még az sem zavarja, és minden színes nyugiban van. És közben jobb, mint a Gyűrűk Ura. Persze csak az első három rész.
– Nem, nem, nem. A megvilágosodást az ember megkeresi.
– A gombát is.
– Figyeljen, hagyjuk! Én meg akarok világosodni, de rossz helyen járok.
– Lehet…, de ha kicsit vár, akkor lassan feltölt az elemlámpám.
– Maga bolond!
– Mondták már.
– És nem tud semmit.
– Nem nagyon.
– Akkor miért mondta net, hogy maga ott van?
– A net mondta? Mikor? És hol vagyok?
– A határon túl.
– Soha nem utazom sehova.
– Azt látom. De én menni akarok, el akarok jutni a végsőkig, hogy megértsem, hogy rápillanthassak, hogy elérjem, hogy végre minden éterien jó legyen.
– Szerintem, vegyen magának egy autót.
– Mi?
– Azért is dolgozni kell, baromi jó, amikor kigurul vele a szalonból, éteri, meg minden, és jóval egyszerűbb beszerezni, mint ezt a megvilágosodás izét.
– De az nem ad olyan végtelen örömöt, mint a megvilágosodás.
– Miért, az azt ad?
– Hát persze. Megadja a végső nyugalmat, a végső örömöt.
– Értem. Szóval akkor ez a megvilágosodás dolog azért van, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. Jó drága lehet. Tuti többe kerül, mint egy repülő. Talán még egy tengeralattjárónál is drágább.
– Nem. Nem azért van, hogy jobban érezzük magunkat.
– Akkor miért?
– Azért, hogy levetkőzzük az egot.
– Azt én nyáron nem hordom, csak ha beállnak a fagyok… november környékén…
– Az ego nem ruha. Az ego felesleges teher az Én-en.
– Akkor hagyja ott valamelyik autópihenőben a sztráda mellett.
– De nem lehet otthagyni csak úgy.
– De levetkőzni lehet?
– Hát azt is nehezen, mert az ego te magad vagy. Az a részed, aki folyton akar valamit, aki vágyik valami után, aki küzd és kesereg.
– És azt akarja levetkőzni?
– Igen, de nehéz. Ezért jó a megvilágosodás.
– Mert az levetkőzteti.
– Igen.
– De az a szex, nem?
– Nem. Nem érti. Az egotól meg kell szabadulni, ha el akar jutni oda.
– Hova?
– Ahová a megvilágosodás elvisz.
– Meztelenül.
– Egotlanul.
– Akkor a megvilágosodás egy kocsi. Mondtam, hogy vegyen inkább egy kocsit, és akkor nem kell meztelenül utazgatnia. Aztán megfázik a végén.
– Dehogy fázom meg. Az ego megsemmisülése a legjobb dolog, ami történhet az emberrel.
– Uh! De miért?
– Mert az jó.
– Mennyire?
– Eszméletlenül.
– Kinek?
– Nekem.
– …
– …
– Egy kicsit összezavarodtam. Ha jól értem, azt a részét akarja megsemmisíteni magában, aki állandóan vágyik valamire és ezért folyton elégedetlen, aki boldog akar lenni, de mivel nem találja meg az állandó boldogságot, azért valahol mindig reménykedve keresi a megoldást, aki soha nem állapodhat meg, mert lényege a keresés.
– Igen. Végre, érti már.
– És azért akarja megsemmisíteni, hogy nem kicsit, hanem eszméletlen jó legyen, ha egyszer végre sikerül.
– Igen.
– Kinek?
– … hogy hogy kinek?
– Kinek lesz eszméletlen jó?
– Nekem…
– De nem azt ölte meg… ehhez az egészhez? … Szerintem mégiscsak vegyen inkább egy kocsit. Az nem olyan veszélyes, mint ez a gyilkososdi.
– …
– …
– Figyeljen, én nem magamnak akarom…
– Kinek akarja?
– … ez nem egy kocsi… nem gomba… én bármit megadnék, hogy… én… én … én…
– …
– … esetleg van még söre?
– Naná! Felső erjesztésű, házi sör. Eszméletlen finom. Mintha maracuját szagolgatna. Hozom. Egy pillanat!
