Bevallom

Írta vlorant

Dátum: 2020-03-24
"

TovábB Olvasok!

Nem kell hozzá más. Most látszik, hogy nem kell hozzá más, mint egy kis csavar. Egy kis semmiség, egy apró csúsztatás, vagy még az sem, egy hajszálnyi átfogalmazása a dolgoknak, és ha ez megvan, ha ez sikerül, ha elég sokan elhiszik, akkor van esély. Most látszik. Most látszik, hogy van valami a fejekben, mely egyszerre gát és zsilip, mely előre visz, de nem feltététlenül azon az úton, amerre menni érdemes.
Ezért én, egy átlagos ember, aki megszületett és (mindenképpen, óhatatlanul és törvényszerűen) meg fog halni, nem bebizonyítható módon, de felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az én nagymamám egy jegesmedve, az anyukám pedig egy koala.
És tudom, mert láttam, hogy Peti anyukája egy cápa.
Továbbá egy csomó ismerősöm anyjáról és apjáról és nagypapájáról és nagymamájáról derült ki a napokban, hogy ők halak, méhek (Jolika mamája bizonyított módon egy egész esőerdő), akik még mindig élnek és bizony ezekben az időkben elképesztően veszélyeztetett helyzetben vannak, mert jön az időseket felemésztő vész, melyben esetleg meg fognak halni.
És tudniuk kell, hogy boldog lennék, ha a gyerekem végre leleplezné az igazságot, mely szerint én valójában egy hülye majom vagyok, Ákos anyja pedig plankton és Géza papája egy csótány (mondjuk őt nem kell leleplezni, lerí róla) és Balázs mamája egy hörcsög (de erről is tud mindenki).
Ja, és Zsófi nagymamája egy afrikai kisgyerek, aki koravén lévén gyorsan ivarérett lett, mielőtt éhenveszett.
Mert most látszik, hogy nem kell hozzá más, csak annyi, hogy az alólunk szétrohadó bolygót csak fele annyira féltsük, mint egymás nem is ismert nagypapáit, nagymamáit, apáit és anyáit.
Ezért kijelentem, mert nekem elárulták, hogy az állatok és a növények (józan belátásból, taktikából és halálfélelemből) rokonságot vállalnak minden hatvan év fölötti veszélyeztetett emberrel.
Hátha. Hátha. Hátha.
És persze nem, de azért érdemes volt megpróbálni.
Share This