Isten-képző

Írta vlorant

Dátum: 2020-05-09
"

TovábB Olvasok!

– Úgy érzem, hogy eljött az idő, szóval el kell mondanom, hogyan válhatsz istenné – mondta neki az Öreg. Öregnek hívta mindenki, pedig nem is tűnt annak. Hát igen, vannak, akik nem a porhüvelyük miatt tűnnek öregnek.
Egy padon ültek a parkban. Gyerekhadak zsibongtak a gyepen, kocogók és babakocsikat tologató fiatalok keretezték zajongásukat a sárgakavicsos sétányokon.
– Egy vezetőnek számtalan dolgot kell megtanulnia, de ezekre az ember úgy is ráérez, ha akarja, ha nem. De tudnod kell, hogy válhatsz azzá.
Az Öreg mintha elfelejtette volna, hogy mit is akar, hosszú ideig nem szólalt meg. Hát talán ennyi volt. Majd holnap tudja meg a nagy titkot. Úgy vélte, hogy nem állhat fel, mert az tiszteletlenség lenne, így egyszerűen várt, hogy az Öreg útjára bocsássa. De nem így történt.
– Az a helyzet, hogy az ember, amikor vezetővé válik, istenné is válik. Nem készakarva. Magától történik minden. Amíg nem vagy senki, tehát bárki vagy a sorban, addig nincs baj. Ember vagy. De amint felállsz egy sámlira, már részben nem ember vagy. Persze megkérdezheted, hogy miért van ez így, és ha megkérdeznéd, akkor azt válaszolnám, hogy mert ennek így kell lennie.
Ha vezető, vagyis isten akarsz lenni, az első lépésed ez legyen: keríts egy sámlit.
Mert az elején mindez egyszerű fizika. A tömeg fölött jobban terjed a hang. Ha fent állsz egy sámlin, akkor téged jobban hallanak, mint azokat, akik lent szoronganak a tömegben. Ilyen egyszerű. És mivel téged hallanak többen, rád figyelnek többen. És ha elég sokat beszélsz, akkor még többen és még jobban figyelnek majd rád. Mindez azért, mert kerítettél valahonnan magadnak egy sámlit, és elég hangosan tudsz kiabálni. Mondom: fizika. Nem véletlen, hogy kemény harc folyik minden sámliért.
Első lépés tehát: keríts egy sámlit!
– A második lépés az istenné válásban egyszerű. Mondd meg nekik, hogy mi a dolguk, és ígérd meg, hogy ha azt teszik, akkor boldogok lesznek. Ennyi. Persze most megjegyezhetnéd, hogy neked fogalmad sincs, hogy mit kell tenni, hogy nekik jó legyen. Jogos is lenne ez a megjegyzés, de én erre azt válaszolnám, hogy mindegy mit mondasz. Persze te ezen csodálkoznál, de én elmagyaráznám, hogy tényleg mindegy, mert nem az számít, hogy mit mondasz, hanem azt, hogy mit hitetsz el velük. Vegyük például azokat a gyerekeket – mutatott az Öreg a közelben rohangáló kölykökre. – Ha azt akarod, hogy kövessenek, akkor ígérj nekik fagyit. Meséld el nekik, hogy milyen lesz majd a vanília, a csoki, az eper, meg a többi, nem ismerem annyira a fagyikat. A lényeg, hogy már a szájukban érezzék az ízét. És a végén mondd el nekik, hogy te tudod, mit kell tenni érte. Te tudod, és el is mondod nekik. És beszélj újra a fagyiról és aztán mellékesen mondd meg nekik, hogy mit kell tenniük érte.
Második és egyben utolsó lépés tehát az istenné válásban: vedd rá őket, hogy azt tegyék, amit mondasz.
Ha elhitték a fagyit, akkor máris istenné váltál. Ők persze nem vették észre, de már nem embernek látnak, hanem valami ember feletti dolognak. Bizonyos értelenben az is vagy. Egy teljes fejjel állsz magasabban fölöttük. De az az egy fej magasság istenné tesz, mert olyat teszel, amire ők képtelenek: irányítod őket. Márpedig az ember csak egy istennek engedi meg, hogy irányítsa őt, és ezért inkább istennek képzel téged, hogy ne érezze rosszul magát.
Ha ezen felül képes vagy fagyit is adni, akkor hatalmas isten leszel, de ez nem kötelező. Amíg irányítod őket, addig isten vagy, és az is maradsz. Nem magad miatt, miattuk.
Persze felteheted a kérdést, hogy mi van akkor, ha te egyébként nem vagy isten. Itt követheted el az első hibát. Nem nagy hiba, de azért az. A helyzet az, hogy ha sokan istenként tekintetnek rád, akkor hajlamos leszel hinni nekik. Ez amolyan kölcsönös egymás hülyítése. Téged istennek látnak, mert szugerálod őket, ők meg visszaszugerálják, hogy tényleg isten vagy. Egymást szugeráló két hülye. De hát ez van, néha nincs menekvés. Persze, ha emlékezteted magad, és nem esel bele a csapdába, akkor sokkal nagyobb mozgástered lesz. Például tovább maradhatsz isten. Ehhez csak meg kell jegyezned a következő mondatot: “Respice post te, hominem memento te”. Most még nem kell tudnod, mit jelent, majd egyszer rájössz.
– De lényegében mindegy, hogy istennek képzeled magad vagy sem, egy dolgot kell tudnod, hogy az is maradhass a többiek szemében. Egyszerű dolog, tényleg nem bonyolult. Ezt az egyet jegyezd meg, és isten maradsz, míg akarsz, vagy míg meg nem halsz, vagy egy másik isten meg nem öl.
Az Öreg megint elhallgatott. Jó szónok volt, tudta, mikor kell szünetet tartani. Ő persze már ment volna, de ő mindig ment volna, ha összesűrűsödött a csend valahol.
– Ne lássák rajtad, hogy hibáztál. Ennyi. Ez a titok. Mindegy, mit teszel. Tényleg mindegy. Amíg nem látják rajtad, hogy kétkedsz magadban, bármit megtehetsz. Milliókat küldhetsz halálba, a nép felét kivéreztetheted, kegyetlenkedhetsz, jóságoskodhatsz, hazudhatsz és igazat is mondhatsz, ami tetszik. Azt teszel, amit akarsz, míg nem látják rajtad, hogy hibáztál. Lehetsz ostoba, lehetsz zseni, mindegy, egyformán istennek látnak majd. Persze lesz, aki embernek lát majd, de nem ők lesznek többségben. És te szabadon irányíthatod a többit, amíg elhiszik, hogy nem hibázol. Tudod miért? Mert egy isten nem hibázik. A hiba emberi tulajdonság. Ezért ezt vésd az eszedbe: te nem hibázol. Bármit teszel, az nem hiba. Az sem baj, ha hétfőn feketét mondasz, kedden fehéret, nem hiba, ha az látszik rajtad, hogy ez nem hiba. Csak ez számít. Aki istennek lát, az nem pillanthat meg emberként. Vajon követték volna Sanyit a nagyot a katonái a kétszeres túlerőben lévő Dareiosz ellen, ha úgy kezdi a csata előtti eligazítást, hogy „Jaj, hát nem is tudom, hogy belemenjünk-e ebbe a buliba. Kicsit félelmetes ez a Dareiosz és olyan sokan vannak. Asszem parázok.„? Vagy mentek volna a kis Napoleon után, ha úgy vezeti be az orosz hadjáratot, hogy „Na, próbáljuk meg, hátha sikerül!”? Vagy Adolf mögé odaállt volna egy nemzet kiirtani sok millió embert kontinens szerte, ha a beszédében azt motyogja, hogy „Azt hiszem, mi vagyunk a felsőbbrendűek, de azért erre nem vennék mérget.”? Nem. Látszólag egyik sem hibázott, akármekkora hülyeséget is mondott vagy tett közben. Persze bődületes, végzetes, kegyetlen és véres hibákat vétettek, de a lényeg, hogy ez nem látszott rajtuk. Érted? Nem látszott. Amíg istennek látnak, addig tiéd a sámli. De egy isten nem kétkedik, nem kér bocsánatot, nem visszakozik, nem magyarázkodik. Egy isten csak irányít, és hogy mit tesz, az nem tartozik senkire, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek. Legalábbis így látják a sámli mellől a többiek.
Ez a titok. Nem maga a hiba, hanem az, hogy látszik-e rajtad, vagy sem. Az istenek nem lehetnek őszinték. Legalábbis az emberekkel nem lehetnek azok, mert akkor lehullanak. Ezért te sem ismerhetsz be egyetlen hibát sem. Nem kérhetsz soha bocsánatot. Nem mutathatod magad halandónak. Akkor sem, ha ezreket, milliókat ölettél meg, ha a hülyeséged miatt mindenki elszegényedett. Sőt, különösen akkor nem. Mert minél nagyobb a baj, annál jobban van szükség istenre, és ha kiderül, hogy te nem vagy az, akkor a harag irtóztató lesz.
– Ha hagynék időt, hogy elgondolkodj ezen, persze megkérdezhetnéd, hogy de mi lesz a néppel? Mi lesz azokkal, akik a sámli mellett állnak? És én erre azt válaszolnám, hogy azt nem számít. Talán boldogok, talán nem. Talán meghalnak, talán hosszú ideig élnek. Attól függ, hogy mennyire törődsz velük, de ez a te szempontodból részletkérdés, mert a hatalmad, a vezetés nem azon múlik, hogy te milyen jó vagy, hanem a sámlin, a fagyin és az tévedhetetlenség isteni képén. Lehet, hogy vacak isten leszel, vagy hatalmas, vagy kegyetlen, vagy kapzsi, vagy jóságos, vagy hülye, vagy bölcs. Mindegy. Míg a sámlin állsz, és istennek látszol, addig nincs gondod. És ha nem érdekelnek a többiek, akkor bármeddig elmehetsz, akár az egész bolygót is leradírozhatod. Míg tartod magad isteni tévedhetetlenségedben, addig minden megy a maga útján.
Az Öreg hátradőlt, mintha végzett volna, aztán – mintha régi emléket idézett volna – mégis folytatta: – Szóval mindegy, mit mondhatsz, azt nem szívhatod vissza. Istenként nincs visszakozás csak kinyilatkoztatás. Egyik tégla a másikon, nincs visszabontás. Ezért ha nem vagy elég körültekintő, akkor azon kapod magad, hogy egy olyan várat hoztál össze, amiben még te sem élsz szívesen. És ha ki akarsz szállni…
Az Öreg felnevetett. Reszelős, kellemetlen nevetés volt.
– Mert hát ugye, elgondolkodhatnál azon, hogy jó-e egyáltalán sámlin állni. És én azt válaszolnám, hogy te akartál ott lenni. És azt is válaszolnám, hogy leesni erről a sámliról soha senki nem akar. Mert emberből istenné válni kellemes, de istenből emberré lenni fájdalmas dolog. És ki a fene akar magának fájdalmat? De persze, ha mégis megunod, akkor két lehetőséged is van. Vagy emberré válsz a sámlin állva, és akkor lerángatnak onnan, majd cafatokra tépnek. Vagy Istenként lépsz le, miközben felsőbbrendű méltósággal ennyit mondasz: ”Szevasztok lúzerek, nincs már kedvem hozzátok.”
Az Öreg nagyot sóhajtott, majd kimérten a gyepen rohangáló gyerekek felé mutatott: – Most tehát odaszaladsz a barátaidhoz, felállsz arra a padra és fütyülsz egy jó hangosat – azt már megtanítottam neked, szóval nem lesz gond –, és amikor odagyűltek, te ennyit mondasz: „Figyeljetek! Van egy nagyon izgalmas játékom. Imádni fogjátok. Az a neve, hogy kidobós. A végén a nagypapám elvisz minket fagyizni!!”. És amikor már csendben vannak, még hozzáteszed: „Most elmondom a szabályokat!” Na, gyerünk! Innen figyelek!
Felállt, majd egyre határozottabb tempóval kocogott az osztálytársai felé. Szinte érezte hátán az Öreg szúrós tekintetét. Kissé izgult, de nem túlzottan.
Menni fog ez. Tuti, hogy menni fog.
Share This