Nyuszi

"

TovábB Olvasok!

Alig várta, hogy hazaérjen. Nem volt jókedve, de az nem számít. Majd enyhül a nyomás, ha otthon lesz. Nem tervezte el előre az estét. Az ilyesmi nem úgy megy. A lényeg, hogy jobban érezze majd magát, hogy enyhüljön a kín, de persze az mindig enyhült, amikor hazaért. Ezért volt a család. Ezért volt Nyuszi. Hogy segítsen.
Szerette Nyuszit. Azt, ahogy várta, ahogy segített, ahogy mindig, mindig, mindig ott volt. És persze voltak nézeteltérések, de azokat el lehet simítani, és ő tudott simítani. Szeretett vasalni. Abban jó volt. Nyuszi pedig partner volt ebben. Mármint a simításban.
Mert a világot el kell simítani. Hiszen ráncos. Ki kell kalapálni azokat a gyűrődéseket, amelyek valahogy minden reggel megjelennek és el sem tűnnek estig. De ott van Nyuszi, aki erre képes. Aki puszta jelenlétével, a testével képes minderre.
Hálás volt Nyuszinak, és remélte, hogy Nyuszi is hálás neki. Hiszen mindent megadott neki, ami csak megadható. Ettől jó egy kapcsolat. Amikor az ember támaszkodhat a másikra. Amikor ott van minden este, és odaadja magát a másiknak. Ettől enyhül a kín és csökken a ránc, és éjfélre minden sima lesz. Mindekettejüknek.
Nyuszi nem tágított mellőle, pedig ő nem volt mindig jó ember. De persze a szeretet ott volt közöttük. Megmagyarázhatalan, mély és nem múló szeretet, amit csak felületesen zavarhattak meg a problémák, a kettejük között néha feltámadó ellentét. A látszólagos gondok azonban mindig lecsillapodtak. Mert aki szeret, az tényleg szeret.
És Nyuszi szerette őt.
És ő szerette Nyuszit.
Elviselték egymást. Támogatták egymást. Ettől kapcsolat egy kapcsolat. Ettől valódi. Kisimítja a ráncokat.
Néha ajándékot hozott Nyuszinak. Pusztán a szeretete jeléül. Csekélységeket, nem nagy dolgokat. Ajándékot, mellyel megmutathatta, hogy mennyire szereti Nyuszit.
És Nyuszi…
Nyuszi ott volt. A teste. És persze néha elviselhetetlenül idegesítő volt, de hát ki nem az? A lényeg, hogy ott volt. Hogy amikor hazaért, akkor megértette a bajokat, a reggel óta felhalmozódott gyűrődéseket, és megértette, hogy ő egy vasaló, mely felmelegíti, kisimítja, átrendezi és megoldja azokat a ráncokat.
Nyuszi ebben csodálatos volt. Tudta, mindig ösztönösen tudta, hogy ez a dolga: a ráncok kisimítása.
Mennyire szerette őt.
Persze tudta. Tudta, hogy erre szükség van. Hogy nem csak neki, de Nyuszinak is kellenek a vasalások, a ráncfelvarrások. Hogy mindketten azért vannak egymást mellet, mert így segítik a másikat. A testtel. A jelenléttel. Ez az igazi szeretet. Amikor a másik ott van. Használhatod, mert ő is használhat téged, ha akar. Persze nem kötelező.
Semmi sem kötelező.
Csak a szeretet.
Hogy Nyuszi szeressen.
Mert ő biztos szereti Nyuszit.
És persze voltak nézeteltérések.
Mert azok minden családban vannak.
De valódi függés, igazi szeretet, amikor az ember azt kér, amit akar, és azt kap, amit kíván.
Hát, az nincs mindenhol.
Az élet iszonyatosan nehéz.
A ráncok miatt, melyek gyűrődnek.
Tornyosulnak.
Szaporodnak, mint a nyulak.
Az élet iszonyatosan fáj.
Már megint a ráncok miatt.
A ráncok egyébként vasból vannak.
Vagy kiszáradt bőrből.
Vagy néha sebből.
Na, azok fájnak a legjobban,
De amikor az ember hazaér.
Amikor beteszi a lábát az ajtón, és jön Nyuszi, és hirtelen minden valahogy billen egyet, és a vasból, bőrből, sebből (azok fájnak a legjobban) levő ráncok hirtelen vasalható gyűrődésekké válnak, akkor valahogy könnyeb lesz minden. Éjfélre sima lesz a gyűrődés, és a félelem, a ráncok, a fájdalom enyhülni látszanak.
Ehhez pedig kell Nyuszi.
Aki szereti őt.
És ő is szereti Nyuszit.
Most is szeretni fogja.
Ma is hozott ajándékot.
Nyuszinak.
Aztán vasalás lesz.
Nyuszi segít.
Mert szeretik egymást.
Hiszen ez az igazi szeretet.
*
Az előszobában levette a cipőjét. Nyuszi haragudott, ha utcai cipővel mászkált a lakásban. Felakasztotta a kabátját és benyitott a nappaliba.
A felesége éppen egy tál levest tett az asztalra.
– Szia, Nyuszi!
– Jó napod volt?
– Nem mondhatnám.
– Sajnálom. Siess, mert kihűl a leves.
Leült az asztalhoz.
Ettek.
Aztán eszébe jutott az ajándék. Felállt.
– Hoztam egy kis ajándékot.
– Tényleg?
– Aha – mondta és teljes erejét beleadva ütött.
Nyuszi a konyhaajtóig csúszott a lendülettől.
A ráncok simulni kezdtek.
Éjfélre kész lesz a vasalás.
Hála Nyuszinak.
Share This