Úgy tűnik, a boldogság a nőké.
Egy barátommal beszélgettem egyik kedvenc témámról, a boldogságról. A srác nevetett és nem vett komolyan. Én ezt nem értem. Úgy tűnik, mintha a boldogság témaköre kizárólag a nőkre tartozna. A boldogsággal és hasonló kérdésekkel foglalkozó könyveket (ezós cuccokat) túlnyomó részben nők olvassák, mintha a férfiak ezt a témát fölöslegesnek, de legalábbis nem eviláginak tartanák. A google képkeresőjében rákerestem a “happiness” kifejezésre. Szmájlik, ugráló nők és nevető gyerekek sorakoztak százával. Itt-ott felbukkant egy férfi, persze főként csak hátulról fotózva. Ránk, férfiakra, úgy tűnik, nem vonatkozik ez a kérdés. Nem fér a fejembe, hogy miért. Talán túl lefoglalnak a világ kézzel fogható dolgai bennünket, vagy egyszerűen ciki számunkra ilyesmiken tűnődni, ki tudja.
Pedig a fejemben már évekkel korábban megfogalmazódott egy állítás, melyet azóta sem sikerült megcáfolnom és mások sem ingattak meg benne (kemény küzdelemre számíthat, aki megpróbálja):
Szerintem minden egyes cselekedetünk (nőként és férfiként egyaránt) azt a célt szolgálja, hogy boldogabbak legyünk. Nincs kivétel.
Kedves férfitársaim: merjünk ezen is gondolkodni, talán nem pusztulunk bele.
ui: Vajon hány férfi olvasta el idáig ezt a bejegyzést, hiszen a címben ott volt a “boldogság” kifejezés? Biztos kevesen.