Oldal kiválasztása

Barát karácsonyra

dec 13, 2018 | Írások, Novellák

– Melyik csomagot is választotta?
Halálosan fáradt volt. Nem csoda, ha a kérdés kissé gépiesre sikerült. Nincs az a rutin, amely elfedhetné a karácsony előtti roham idegőrlő napjait. Már majdnem elnézést kért a figyelmetlenségért, de végül meggondolta magát. Ennyi még bőven belefér. A pult mögött álló férfi arcán semmi nem látszott, neheztelés sem, és most ez volt a fő szempont.
– Egy barát kéne.
– Hogyne, közeleg a szeretet ünnepe.
– Igen. Ezért kell a barát. Egy nő.
– Úgy egy kicsit drágább, hiszen különböző neműek esetében ugye a barátság akár másfelé is alakulhat. Ezért számolunk fel eleve némi romantikus felárat. No, nem sokat, de valamennyit mégis kénytelenek vagyunk rátenni. Biztos megérti.
– Megértem, bár nekem csak egy barát kell.
– Hogyne. Barát csomagról van szó, de mivel egy nőt választott, feltéve, hogy nem húz a másik oldalhoz – itt egy halvány mosolyt intézett a vevő felé – a komolyabb kapcsolat kialakulásának van némi lehetősége. Tudja, vannak olyanok, akik az ár miatt nem választják a kapcsolati csomagot, és reménykednek abban, hogy a barát-pack majdcsak alakul valahogy. Persze én megértem őket, és igazuk is van, ahol kiskapu van, ott le kell görnyedni és be kell mászni azon, de azért a szolgáltatót is meg lehet érteni. Szóval ellenkező nem esetén be kell dolgoznunk a felárat.
– És ha egy férfit választok?
– Az a mi lutrink. Kiszámított kockázat. Higgye el, jóval ritkábban választják ezt a megoldást. Olyan ez, mint a moziban a pattogatott kukorica. A középső menü olyan drágára van árazva, hogy soha senki nem választja. Minek válasszon az ember egy férfi barátot, ha közben jöhet egy nő is, akiből aztán akármi is lehet a szilveszterre? Egyébként annyira nem nagy a különbség a kettő között, de a lehetséges nyereség jóval nagyobb, tudja, a pattogatott kukorica.
– Tudom.
– Akkor, nő?
– Nő.
– Remek. Közös barátságról van szó, vagy csak plátói lesz a dolog?
– Mennyivel kerül többe a közös?
– Sokkal. Egy közös barátság-csomag egy nővel tulajdonképpen egyenes út a bitófához, vagyis akarom mondani, a házasságkötő terembe, bocsánat – nevetett fel az eladó. Ma nevetett fel először a boltban.
– Nekem nem kell házasság, csak egy barátság egy nővel.
– Ugye most jár itt első alkalommal?
– Igen.
Az eladó az asztal alatt kotorászott, majd egy prospektust tolt a férfi orra alá.
– Akkor érdemes egy kicsit tájékozódnia, mielőtt rendelne.
– Magyarázza el inkább most!
– Jobb lenne, ha elolvasná. Reklamációt távozás után nem fogadunk…
– Magyarázza el most! – A férfi arcán még mindig nem látszott semmi, ami most egy kicsit ijesztőnek tűnt.
– Rendben – bólintott a boltos. – Tehát. Ha közös barátságot akar, akkor közös emlékeket kell elültetni önökben. Tudja, meghitt pillanatok, közös sítáborok, nagy beszélgetések, színház, sírás, nevetés. Mindkettőjükre szükség van, hiszen semmit nem ér, ha csak maga emlékszik arra, amikor az illető hölggyel jól megáztak a tavalyi kirándulás alatt és mezítláb sétáltak a gőzölgő betonon miközben az élet értelméről beszélgettek. Ha ő nem emlékszik erre, akkor számára ez meg sem történt, és ön egy senki. Persze, ha csak arra van szükség, hogy felidézhessen egy barátot a karácsonyfa előtt állva, aki Ausztráliában vagy a Marson lakik éppen, arra jó egy egyéni csomag, de ha azt akarja, hogy az illető fel is hívja, hát ahhoz közös emlékekre van szükség. Ezért aztán szükség van az illetőről egy beleegyező nyilatkozatra is. Ha nincs ilyen, akkor sajnálom, nem tudok segíteni.
– Beleegyező nyilatkozat?
– Az bizony. Egy aláírt dokumentum a hölgytől, melyben kijelenti, hogy ő is a barátja akar lenni, és mindez nem csak az ön egyéni vágyálma. Ebben elég szigorúak vagyunk.
– Megértem.
– Gondolom, nincs ilyen nyilatkozat önnél.
– Nincs. – Lehajtotta a fejét. A férfin most először látszott érzelem.
– Sajnálom – ingatta fejét az eladó. Tényleg sajnálta.
– Nem tehet kivételt? – kérdezte a férfi. Szemében mintha könny csillogott volna.
– Sajnos nem. Az illető beperelhet minket és elveszthetjük az engedélyünket. Ha közös barátságot akar valakivel, akkor engedély kell.
– És ha szerzek tőle engedélyt?
– Akkor minden rendben. Lesz egy új legjobb barátja. Onnantól már csak pénz kérdése az egész.
– Pénzem van. Az nem gond.
– Remek. Ha megfelelő összeget szán rá, akkor akár harmincéves barátságot is össze tudunk hozni. Hetekig anekdotázhatnak majd a közös élményekről. Lesz benne minden. Még szex is, egy kis felárért, de ezt már említettem. Nyilatkozat hiányában mindez csak egyoldalú, plátói kapcsolat lesz, a viszonosság nem jöhet létre, de ha van nyilatkozat, akkor csak a pénz számít.
– Csak a pénz?
– Úgy ám.
– Ez, hogy is mondjam, elég hidegen hangzik.
– Hideg, nem hideg, ez van. A barátság nem több, mint közös emlékek halmaza. A szerelem is emlékekből áll össze.
– De a szeretet?
– Szeretet nem létezik tárgy nélkül. Ezt érdemes felismerni minél hamarabb. Szerethet bármit, vagy bárkit, de ha nincs mit vagy kit szeretnie, akkor szeretet sincs. Márpedig csak akkor van mit és kit szeretni, ha azt már valamikor megismerte. Öt perce, vagy hatvan éve, mindegy, az már emlék. Márpedig az emlék egy adat. Éppen ezt adjuk el. Adatot. Vagyis emléket. Vagyis szeretetet. Mert a szeretet is az adatoktól függ. Uram, a szeretet érzés, de adatokon alapuló érzés. Ha nem emlékszik valakire, akkor nem szereti. És persze nem is gyűlöli. Tudja, hogy milyen jól megy a felejtő üzletágunk? Többen jönnek ide felejteni, mint barátkozni. Mert a gyűlölet és a bosszú is emlékeken, vagyis adatokon alapul. Márpedig az adatokat ki lehet törölni. Volt ellenség, nincs ellenség. És oda nem is kell beleegyező nyilatkozat a másik féltől. Jó, mi? A gyűlöletet, vagy bánatot jóval olcsóbban el lehet intézni, mint a szerelmet, vagy a bartásgot. Sajnos ez van. Valamit betenni, mindig többe kerül, mint kivenni. Ez az élet. Azt hiszem. Legalábbis a kereskedelmi oldala biztos.
– Én ennek a nőnek akarok a barátja lenni. – A féri láthatatlan mozdulattal kapcsolta be a telefonját. Szelíd arcú, középkorú nő képe jelent meg a falon. Szép volt, ezt a véleményt nem csak az eladó, de a folytatásos net-regények milliárdnyi nézője is osztotta. M. Ilka a net egyik legnagyobb sztárjának számított manapság. Az eladó felnyihogott.
– Megértem. Én is beállok a sorba. Tudja, uram, pont ez a baj. Mit szólna, ha híres lenne és hirtelen kilencmilliárd új barát jelenne meg a fejében az emlékei között.
– Én örülnék neki.
– Hát ezzel a hírességek másként vannak.
– De én ismerem Ilkát.
– Én is. Tegnap láttam tőle egy részt.
– Én személyesen ismerem.
Az eladó összehúzta a szemöldökét. – Ugyan már.
– De ismerem. A közvetlen szomszédom.
– Ó – bólintott jelentőségteljesen az eladó. – Maga mázlista.
– Gondolja?
– Gondolom. Tényleg a szomszédja?
– Esküszöm.
– Elhiszem én, de akkor mi a baj?
– Ezt hogy érti?
– Hát szerezzen tőle engedélyt!
– De hogyan?
Ez eladó elmosolyodott. Ezt a mondatot ma már több tucatszor mondta ki. Ezt már csak a formális üdvözlés követi és a vásárlásnak itt vége szakad. Nehéz ez az üzlet, de megéri, ha sikerül. Ez most nem jött össze. Sajnos.
– Azt hiszem, ennek csak egy módja van manapság.
– Mi lenne az?
– Hát barátkozzon meg vele!
Egy kis csönd ereszkedett közéjük.
– Köszönöm! – válaszolta a férfi. Arcán felhőtlen mosoly ragyogott. – Ez még eszembe sem jutott – mondta, sarkon fordult és kiviharzott az üzletből.
– Szívesen. Örülök, hogy segíthettem – válaszolta az eladó az üres pultnak.
Ma először mosolyodott el őszintén.

Megosztás

Ossza meg, ha tetszett! Köszönöm!