Hazugság ajándékba

Írta vlorant

Dátum: 2018-12-18
"

TovábB Olvasok!

– Tehát akkor, ha jól értem, én befizetek magának egy összeget, és a feleségem elhiszi, amit mondok? Ajándékba lenne – kérdezte immáron harmadszor a férfi. Arcáról még mindig nem tűnt el a hitetlenkedés.
Az eladó türelmes ember hírében állt, de ez neki is sok volt. Hát igen, vannak hülyék mindenhol, de miért éppen ebbe a fiókba küldik mindet? Persze lehet, hogy ez valami teszt, és éppen azért kapja meg az év dolgozója címet, mert ennyire, de ennyire nagyon türelmes ember.
– Nem, uram. Nem pontosan ezt mondtam. Ha befizeti ezt az összeget, akkor a felesége garantáltan megkapja azt a gondolatot, amit maga ezen az űrlapon megjelöl – koppintott a közöttük lévő pultra, mely azonnal egy még mindig kitöltetlen űrlappá változott.
– De hogy kapja meg?
– Úgy ahogy minden egyéb üzenetet, emailt, smst. Megkapja.
– Belekerül az agyába?
– Bele bizony. Kedves feleségének egyenesen az agyába sugározzuk ez üzenetet.
– Persze el is mondhatnám neki – vigyorodott el ravaszkásan a férfi. – És az nem kerülne semmibe.
– Bizony, uram, el is mondhatná, és tulajdonképpen ezt javasolom magának, ha nem akar fizetni a szolgáltatásunkért.
– De akkor mi a kettő között a különbség? Még mindig nem értem.
Hát persze, hogy nem érted, mert ostoba vagy, sóhajtott az eladó, de ezt széles mosollyal leplezte: – Tehát újra elmondom. A szolgáltatásunk lényege, hogy az ön által kiválasztott gondolatot eljuttatjuk a azokhoz, akiket megjelöl. Tudja, mi az a rádió? Egy nagyon régi eszköz volt. Úgy kétszáz ötven éve találták fel.
– Tudom – háborodott fel a férfi. – Nem vagyok műveletlen.
– Ez eszembe sem jutott, uram. Szóval régen a rádió híreket, zenét, irodalmi műveket sugárzott. Aki bekapcsolta a készüléket, az hallotta az adást.
– A fülükkel.
– Hát, jobb híján a fülükkel. Namármost. Képzelje el a mi szolgáltatásunkat úgy, mintha egy kis rádióadót telepítenénk magába. Valójában ezt is tesszük, a személyes kommunikációs eszközére telepítünk egy applikációt, mely automatikusan sugároz mindenki felé, aki a közelben van, és akit megjelöl. Ezért azán az illetők meghallják ezt az üzenetet. De nem a fülükkel, hiszen nem élünk a kőkorban, hanem… – kivárt.
– Az agyukkal?
– Ördöge van.
– De ha a számmal mondom?
– Mondhatja, de akkor a kedves felesége a fülével hallja.
– És az baj?
– Nekem nem az. De ha a szolgáltatásunkra kíváncsi, akkor a kettő között nagy különbség van. Mert ha a fülével hallja a dolgokat, akkor az üzenet már torzul, információs torzulás, biztos hallotta ezt a kifejezést. – A férfi bizonytalanul bólintott. – Azért tisztázom. Egy alma.
– Ezt most miért mondta? – kérdezte a féri.
– Mert szeretném, ha felidézné, hogy mi jutott eszébe.
– Egy alma.
– Remek, és milyen volt?
– Piros.
Az eladó megpöccintett valamit a konzolon. – És most?
– Tyűha.
– Tyűha, de mit látott?
– Egy kosár sárga almát.
– Így van. Ez a különbség a maga szája és kedves felesége füle illetve a szolgáltatásunk és kedves felesége agya között. Ahogy az alma gondolata most magába került, a gondolat, melyet közölni akar egyenesen, szűrés nélkül kerül át a befogadóba.
– A feleségem agyába?
– Hát ez már csak pénz kérdés.
– Mert?
– Mert ha nagyon sok pénze van, akkor az alkalmazás képes több ezer, százezer, akár millió agyba eljuttatni az üzenetet.
– Tyűha.
– De még milyen tyűha. Megkérdezhetem, hogy mi az ön foglalkozása?
– Liftes vagyok.
– Olyan még van?
– Van. A politikus negyedben.
– Ja, ott? Aha. Szóval, képzelje el, hogy minden magához beszálló embernek az jutna eszébe, hogy adjon magának egy kis borravalót. Csak úgy eszébe jutna. Hiszen ne feledje, ők nem hallották, hanem egyenesen az agyuknak jelent meg a gondolat.
– Hű! És adnának?
– Hát, ha eszükbe jutott?
– Aszta.
– Aszta. De tovább megyek. Mi lenne, ha mindenkinek ezen a kontinensen hirtelen eszébe jutna, hogy holnap itt a világvége, vagy az, hogy a kopaszok impotensek, vagy az, hogy a cukor okossá tesz, vagy az, hogy a minden férfi hazug, vagy az, hogy a nők másodrendűek, vagy az, hogy ez a világrend a lehető legjobb mind közül, vagy az, hogy a marslakók már beszivárogtak minden kormányhivatalba, vagy az, hogy a hatszög az ördögtől való, vagy az, hogy minden politikus gazember, vagy az, hogy minden politikus a népért él, vagy az, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha van kocsid, nyaralód, orrszőrvágód, hat gyereked, és e legújabb kommunikációs egységed? Mi lenne, ha mindez megjelenne mindenki fejében?
A férfi nem válaszolt. Agya látványosan emésztette az elhangzottakat.
– De akkor ez átverés, nem?
– Miért lenne az?
– Mert a cukor nem tesz okossá. Vagy tényleg? Én elég sok cukrot eszem.
– Nem tesz okossá. Ez biztos.
– Akkor átverés.
– Nem feltétlenül. Attól függ, hogy az elküldött gondolat igaz-e vagy sem. Persze attól még nem igaz, hogy az előfizető azt hiszi, hogy az. Képzelje el, bár biztos tudja, de régen azt hitték, hogy a Föld bolygó áll a világegyetem közepében és körülötte forognak a bolygók, és minden egyéb.
A férfi felkuncogott.
– Na, ha elképzelte, akkor képzelje el ezt is, hogy ezt ők el is hitték. Ha úgy vesszük, akkor ezt sugározták minden agyba. Sőt, olyan nagyon elhitték, hogy képesek voltak megölni és bebörtönözni bárkit, aki mást gondolt erről. Szóval az, hogy valamit sokan gondolnak, még nem biztos, hogy igaz, mert lehet, hogy az is téved, aki sugározza az üzenetet. Ezt értette?
– Aha.
– Akkor egyszerűsítem: Kit érdekel, hogy igaz-e egy gondolat, ha mindenki borravalót ad magának a liftben, mert az gondolja magáról, hogy egy kedves fickó?
– Én kedves vagyok.
– Azt látom. De érti ugye, amit mondok? Egy gondolat nem biztos, hogy átverés, de hogy igaz-e, hát az
már más kérdés.
– De ha mindenki azt hiszi, mert az jelenik meg az agyába’?
– Agyában. De egyébként okos kérdés volt, tényleg lehet ebben a cukorban valami. Így van, ha mindenkinek egy dolog jut az eszébe, akkor tulajdonképpen mindegy is, hogy igaz-e vagy sem.
– Fú! És mennyibe kerül, ha azt akarom, hogy a munkahelyemen mindenki kedvesnek tartson?
– Hány főről is van szó?
– Hát a gazdáim, meg a többi lakó. Körülbelül négyszáz.
Az eladó mosolyogva pöccintett meg egy gombot. A kijelzőn megjelent az összeg. A férfi felhorkantott.
– Hát igen – bólintott az eladó. – A gondolatok drágák, ha sok emberhez akarjuk eljuttatni, meg akarjuk osztani azt.
– Ez nem drága, ez rablás.
– Nem az. Képzelje el, mennyibe kerül, ha milliókról van szó.
– Képzelem.
– Dehogy képzeli. Maga azt nem tudja elképzelni, de addig jó.
– És van, akik ezt kifizetik?
– Maga most viccel. A nagybani vásárlóink tartank el minket. Szóval térjünk át magára, mert már többen is várnak. Miről lenne szó?
– Azt akarom, hogy a feleségem azt gondolja, hogy hűséges vagyok.
– Aha. Szokványos kérés, de sajnos ez egy kicsit drágább lesz, mint gondolja.
– Mert?
– Mert nem elég, ha csak a kedves felesége hiszi azt, ugye? Mi van a szomszédokkal, a kollegákkal, a családtagokkal. Ha tényleg ezt a gondolatot akarja küldeni, akkor egy minimum egy tizenötös csomag kell.
– Tizenötös csomag?
– Minimum. Ennyi kommunikációs egység felé sugároz majd az alkalmazás.
– Szóval ennyi…
– Ennyi agyba kerül be a gondolat. Persze, megoldható, hogy a felesége dupla üzenetet kapjon, ha magának megfelel, hogy mindenki más egy kujonnak tartja, kivéve az asszonyt. Nos?
– Nem is tudom. Ez tényleg drága így.
– Igaz. De így biztonságos.
– De drága.
– Kedves uram, ha nem spórol és bőkezűen hazudik, akkor végig szánthatja az összes barázdát a kerületben. Azonban ha csak az asszonyt oltja be egy gondolattal, az még nem fog sokat segíteni. Gondolja el, mi lenne, ha percenként azzal jönnének hozzá, hogy maga máshol is keresi a boldogságot? Ha elég sokat hallja azt, hogy maga félre… jár, akkor, bár a fülén hallotta meg a gondolatot, de mégis az győz majd. Itt minden a mennyiségen múlik. Az igazság mennyiségi kérdés társadalmi szinten. Higgye el, a tizenötös csomag elég lesz, de az minimum kell egy ilyen hazugsághoz.
– Ez nem hazugság.
– Igaz. Elnézést! Egy ilyen gondolathoz.
– Nem tudom.
Az eladó felsóhajtott. A kijelző villogott, öten várakoztak már rá.
– Vagy van egy másik megoldás is. Sokkal olcsóbb. – Úgy mosolygott, mint egy igazi kereskedő. Megkapja azt az év eladója címet, ha addig él is.
– Tényleg? – ragyogott fel a férfi arca. – Mi lenne az?
– Bújjon ágyba a saját feleségével, és vegyen egy gondolatot is az asszonynak.
– Milyen gondolatot?
– Például azt, hogy: „Szép vagy babám.”
Share This