– Tehát gyermeket szeretnének – bólintott a tanácsadó
– Igen – bólintott a nő és a férfi egyszerre.
– Biztos ez?
– Ezt hogy érti? – kérdezte a férfi.
– Ahogy kérdezem. Tényleg gyereket akarnak? Meg kell kérdeznem, mert ez a szabály. Utána már nem lehet visszakozni, hogy „jaj, bocsánat, mégsem, inkább jobb lenne egy robot”.
– Tudjuk.
– Sokan nem tudják, aztán jön a „jaj, hol kell ezt lekapcsolni?”, meg a „programozzuk át gyorsan”. Szóval ennek szellemében a következőkről kell még tájékoztatnom önöket – hajolt kissé közelebb a képernyőhöz a tanácsadó – Első pont. Tudják, hogy egy gyerek mindig be van kapcsolva?
– Ne haragudjon, de ennyire azért nem vagyunk ostobák.
– Nem ismerem magukat.
– Második pont. Tisztában vannak azzal, hogy a robot-gyerek bármikor kikapcsolható, szervizelhető, bizonyos anyagi ráfordításokkal frissíthető?
– Igen, ezt is tudjuk – bólintott ingerülten a férfi.
– Azzal is tisztában vannak, hogy a robot-gyerek bármikor módosítható? Ha nem tetszik a feje például, akkor az lecsatolható. Ugye tudják, hogy egy húsvér gyerek esetében nem csavarható le a fej? Ha megpróbálják, akkor baj lesz, és mehetnek a börtönbe.
– Nem akarjuk szétszerelni a gyerekünket.
– Remek. És hogy állnak a betegséggel? Ugye tisztában vannak azzal, hogy egy húsvér gyerek megbetegedhet?
– Mennyire? – kérdezte a nő.
– Meglehetősen. Akár bele is halhat.
– Ne már!
– De, komoly. Simán meghalhat egy fertőzésben, vagy betörik a feje, elüti egy teherautó. Tök véres, és fájdalmas dologok, maguk meg sírni fognak. Sokáig.
– Azt nem akarom – ingatta a fejét a nő.
– Csúcs! És azt tudják, hogy egy robot gyerek nem halhat meg? Ha elég erős aksit vesznek bele, akkor bármeddig kitart. Sőt, minden alkatrész cserélhető bennük.
– A szeme is? – kérdezte a férfi
– Igen. Az is egy alkatrész. Még az agya is. Bármelyik emlék törölhető, kicserélhető. Ha mondjuk mérges volt valamiért, és egy piros lapáttal megverte kicsit, nincs baj, egy frissítés és a kölyök nem is emlékszik semmire. Vagy mondjuk üvöltözik vele. Nem gond, törölni kell az elmúlt órát és kész.
– Hű!
– Jó, mi? Közben egy húsvér gyerekben egyáltalán nem cserélhető le semmi. Maga leordítja a fejét, vagy megveri azzal a piros lapáttal, a kölyök neurotikus lesz, aztán embereket öl nagykorában. Vagy utálni fogja a kutyákat. Vagy pszichológus lesz.
– Az baj?
– Szerintem igen, de ez mindegy. Szóval egy húsvérben nincs reset gomb.
– Kár.
– Na ja, ez van. És azzal tisztában vannak, hogy egy húsvér esetében egyáltalán nem garantált, hogy az felnőtt korában is szeretni fogja magukat?
– De hát a mi gyerekünk – szalad fel a nő szemöldöke.
– Hát ja. De egy húsvér minden hülyeséget megjegyez. Képzelje el, hogy maga egy piros lapáttal néha megveregette. Csak úgy nagyjából.
– Elnézést, magának mi a baja a piros lapátokkal? – vágott közbe a férfi.
– Hát ahhoz magának semmi köze, de azt meg kell mondjam, hogy én speciel nem bírom elviselni a szüleimet. Önző emberek, akik… mindegy. Szóval, ha kiosztotta a kölyköt, aztán negyven év múlva ül a fenekén és hirtelen visszakapja az egészet. Kamatostól. Egy gyerek robot elképesztően önzetlen. Persze pluszköltség a nyugdíjas-applikáció, viszont azt csak egyszer kell kifizetni és a kis Karcsika életük végéig látogatja majd magukat, legyenek akárhol. Még a temetőbe is kijár.
– Komoly?
– Persze. Pluszpénzért bármi beprogramozható. De egy húsvérnél, hát ott semmi garancia nincs. Vagyis van, de most gondolják meg: megéri évtizedekig rendesnek lenni, eltenni a piros lapátot, óvni, védeni Karcsikát, hogy hátra elvisel majd minket idős korunkra? Közben meg leperkál egy kisebb kupac pénzt, és öt percen belül a kis robot-Karcsi készen áll az önzetlen betegápolásra. A hülyének is megéri. Na? Nem kaptak kedvet?
A nő és a féri egy ideig nem szólalt meg.
– Nekem akkor is kell egy gyerek – bólintott határozottan a nő.
– Hű! Ez aztán az elszántság! – bólintott a tanácsadó. – Persze, a nők meg a hormonjaik. De asszonyom a helyzet az, hogy egy robot kölyköt is meg tud ám szeretni. Még az is elintézhető, hogy egy kis szülési emléket magába tápláljunk. Nem is kerül sokba. Úgy érzi, hogy maga szülte, aztán csak el kell felejteni, hogy elem van benne. Szinte mindenkinek sikerül. Egy kapcsolat lényege a kötődés, nem az, hogy miből van az illető körme.
– Nem, én gyereket akarok – hördült fel a nő.
– Jól van, csak megpróbáltam meggyőzni – mosolyodott el a tanácsadó. – Viszont ha így döntöttek, akkor rá kell térnünk a leendő trónörökös programozására.
– Nem azt mondta, hogy a húsvér nem programozható?
– De azt. Viszont hála a modern kor csodájának, egy csomó mindent elültethetünk benne, és legalább azzal nem lesz gondjuk. Persze nem garantált, hogy minden úgy is marad, mert jönnek maguk a lapáttal.
– Nem jövünk.
– Mindegy. Szóval jönnek majd valamivel és paff, az egész alap-programozás elszáll.
– Akkor meg minek?
– Mert megéri. Legalábbis a statisztika ezt mutatja. Na szóval kezdhetjük? – kérdezte a tanácsadó és néhány mozdulatot végzett a kijelzőn.
– Akkor ez most a húsvér gyerekhez kell? – kérdezte a nő.
– Persze. Elmondom, hogy lesz. Maguk megadnak néhány paramétert, én egy kicsit bütykölök itt a gépen, aztán a hölgy kap egy szurit a szomszéd szobában, aztán amikor majd megtörténik a nagy bumm, a kölyök sejtszinten kap némi segítséget az elkövetkező életéhez. Jó mi?
– De milyen segítséget?
– Na erre térünk most rá. Elsőként mondják meg nekem, hogy mennyire legyen a kölyök érdeklődő!
– Nagyon! – háborodott fel a férfi.
– Jó. Hány százalék?
– 100.
– Aha. Persze beállíthatom 100-ra, de ez bizony annyit tesz, hogy a gyerek naponta, lássuk csak – a képernyőre pislantott – átlag kétszáz alkalommal fog kérdezni mindenféle hülyeséget maguktól. Ez önöknek nagyjából naponta öt óráját veszi el kezdetben, később ez a szám nő, és csak a középiskolában csökken.
– Aha.
– Hát ja. És nem beszélünk még az anyagi dolgokról. Aki érdeklődik, az sajnos mindenféle dolgot ki is akar próbálni. Szörnyű. Ez az önök keresetének nagyjából – ismét e képernyőt nézte – a kétharmadát viszi majd el.
– És miből élünk? – kérdezte a férfi.
– Nem tudom. Maga akart 100%-ot.
– És mennyi lenne a jó?
A tanácsadó ujjával megpöckölt valamit. – Hát úgy 29% férne bele az idejükbe és a pénztárcájukba. Nem lesz nagyon kíváncsi, de azért nem fogja a falat bámulni egész nap. No?
– Nem tudom.
– Jó, de akkor nem tudunk tovább menni.
– Legyen 31 – sóhajtott a férfi.
– Legyen – bólintott a tanácsadó. – A következő kérdés: mennyire legyen a kiskrapek izgága?
– Ne legyen az – ingatta a fejét a nő.
– Szóval nem sportolót akarnak kinevelni belőle? – kuncogott fel a tanácsadó.
– Nem. De azért sportoljon, ha lehet.
– Ahhoz körülbelül 70% kell.
– Akkor legyen annyi.
– Jó, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem érik utol. Lehajolnak hozzá, ő huss, már ott sem lesz. A kiskölykök eléggé fárasztó lények.
– Akkor legyen hatvan.
– Az 30%-os jövedelemcsökkenést jelent. Edzés, sportfelszerelés, szállítási költség, tagdíjak, ilyesmi.
– Jó, mennyit javasol? – kérdezte a férfi.
– Hát úgy 25%-ot. Nem hányja el magát, ha futni kell, bármikor elkapható, imádja a tv-t, és inkább a sakkot szereti majd. De apropó, sakk: ide tartozik a következő kérdés is. Mennyire legyen okos?
– Iszonyú nagyon – horkant fel a férfi.
– Aha. Iszonyú nagyon. Azért gondoljuk át kicsit ezt is.
– Mert? Az nem kerül pénzbe.
– Az ész? Hihetetlen, tudom, de annál nincs költségesebb dolog a világon. Most képzeljék el: van egy gyerekük, aki okos. Eleve nem lesz elég neki a tv-ben a rajzfilm-csomag. Mindenféle ismeretterjesztő csatornát akar majd, pluszköltség. Ha rájön, hogy okos, akkor olvasni is akar, pluszköltség, és nem viszi ki a szemetet, ha arra kérjük. Bezzeg egy robot. De, ami a legszörnyűbb, mindenből több kell majd neki. Többet akar tudni, többet kérdez, többet kritizál. Bajt okoz a közösségben, az iskolában, otthon. És mindig jobban tud majd mindent. Eleinte csak azt hiszi, hogy jobban tudja, aztán meg tényleg. Meglátja a hibáikat, megkérdőjelezi a tetteiket, kineveti magukat, pláne, ha a lapátot mégiscsak használták. Kell ez maguknak? Egyébként pedig most támogatás van az 50%-nál alacsonyabb beállításokra. Az átlag mindenki számára olcsóbb.
– De az eredmények…
– Hát igen, azok jönnek majd. Vagy nem. Mert persze, ha nem küldik jó iskolába, ha nem veszik meg neki a legújabb programokat, extra csatornákat, könyveket, tanfolyamokat, akkor persze le fog maradni. Ettől nyilván csalódott lesz, később pedig dühös, és majd magukat hibáztatja az egészért. Kell ez maguknak? Már elnézést a példáért, de lábatlan kölyök ritkán kíván bicajt karácsonyra a Jézuskától.
A férfi és a nő egymásra nézett.
Egy ideig nem történt semmit.
– 90%? – kérdezte végül a férfi.
A tanácsadó alig láthatóan megrázta a fejét.
– 80?
Fej.
– 70?
– …
– 60?
– …
– 50?
– Hát körülbelül. Még így is sok. Ahogy a keresetüket és az egyéb mutatóikat nézem, talán ennyit kibírnak.
– Talán?
– Hát ja. A húsvérekkel az a baj, hogy képesek a fejlődésre. Én már láttam 20%-ról elindulni valakit, és a végén 80 lett. Észbontó. Persze ez jó is lehet, ha bírják erővel meg pénzzel. De én nem akarom rábeszélni magukat semmire. Az nem az én dolgom. Még azt kéne, aztán jönnek majd hozzám, hogy elrontottam az életüket.
– Akkor mit is javasol?
A tanácsadó nagyot sóhajtott, majd bizalmas arckifejezéssel kissé előre hajolt.
– Figyeljenek ide! Ajánlok egy csomagot. Mindenféle beállítás van benne, az egyik gyengébb, a másik kicsit erősebb, de az átlagra körülbelül 45% jön ki. Ezzel már elég jól elhelyezkedhet az ember. Nem lesz egy Einstein. Tudják ki az az Einstein? … Nem baj. Szóval nem lesz túl okos, de alig okoz majd bajt maguknak. Képzeljék csak el, egy kis trónörökös, aki simán beilleszkedik a társadalomba. Szépen halad majd előre, és nem tesz fel sem fiatalon se idősen idegesítő kérdéseket senkinek. Kész szerencse, hogy manapság vannak ilyen lehetőségek. Néhány gombnyomás és kész is. No, mehet?
– Nem tudom. Ez nekem túl… izé… – hümmögött a férfi.
– Átlagos? Talán az, de úgy is az lenne. Ne izgassa magát. Most legalább tudni fogja előre, nem mint régen. Mindenki azt hitte, hogy az ő járókájában gügyög a Messiás, aztán jött a csalódás, meg a szemrehányás. Mindek ez? Jobb előre tudni, hát nem? Kevesebb a macera maguknak is, és mindenki elégedett. Persze ha egyáltalán nem akarnak kockázatot, akkor a robotot javaslom. Egyébként sincs nagy különbség a két beállítás között.
– Ezt hogy érti? – kapta fel fejét a nő.
– Egy átlagos beállítású 45%-os húsvér, meg egy robot a maguk jövedelmi és egyéb mutatói mellett nem mutat nagy különbséget. Az egyik áramot fogyaszt majd, a másik meg kenyeret. De ha buzog magukban kalandvágy, azt állítok be maguknak, amit csak akarnak. Még nyitva van a bolt.
– Drágám? – kérdezte a férfi.
– Nem tudom, szívem – válaszolta a nő.
– Én sem.
A tanácsadó egy ideig csendben figyelte őket, majd megszólalt: – Akkor legyen inkább robot. 45%-ra az is jó, és legalább ki lehet kapcsolni, ha mégsem jönne be a dolog. De egy húsvérrel… hát bármi megtörténhet. Jobb nem reszkírozni. Hát nem?
– Igen – bólintott a nő és a férfi egyszerre.
– Biztos ez?
– Ezt hogy érti? – kérdezte a férfi.
– Ahogy kérdezem. Tényleg gyereket akarnak? Meg kell kérdeznem, mert ez a szabály. Utána már nem lehet visszakozni, hogy „jaj, bocsánat, mégsem, inkább jobb lenne egy robot”.
– Tudjuk.
– Sokan nem tudják, aztán jön a „jaj, hol kell ezt lekapcsolni?”, meg a „programozzuk át gyorsan”. Szóval ennek szellemében a következőkről kell még tájékoztatnom önöket – hajolt kissé közelebb a képernyőhöz a tanácsadó – Első pont. Tudják, hogy egy gyerek mindig be van kapcsolva?
– Ne haragudjon, de ennyire azért nem vagyunk ostobák.
– Nem ismerem magukat.
– Második pont. Tisztában vannak azzal, hogy a robot-gyerek bármikor kikapcsolható, szervizelhető, bizonyos anyagi ráfordításokkal frissíthető?
– Igen, ezt is tudjuk – bólintott ingerülten a férfi.
– Azzal is tisztában vannak, hogy a robot-gyerek bármikor módosítható? Ha nem tetszik a feje például, akkor az lecsatolható. Ugye tudják, hogy egy húsvér gyerek esetében nem csavarható le a fej? Ha megpróbálják, akkor baj lesz, és mehetnek a börtönbe.
– Nem akarjuk szétszerelni a gyerekünket.
– Remek. És hogy állnak a betegséggel? Ugye tisztában vannak azzal, hogy egy húsvér gyerek megbetegedhet?
– Mennyire? – kérdezte a nő.
– Meglehetősen. Akár bele is halhat.
– Ne már!
– De, komoly. Simán meghalhat egy fertőzésben, vagy betörik a feje, elüti egy teherautó. Tök véres, és fájdalmas dologok, maguk meg sírni fognak. Sokáig.
– Azt nem akarom – ingatta a fejét a nő.
– Csúcs! És azt tudják, hogy egy robot gyerek nem halhat meg? Ha elég erős aksit vesznek bele, akkor bármeddig kitart. Sőt, minden alkatrész cserélhető bennük.
– A szeme is? – kérdezte a férfi
– Igen. Az is egy alkatrész. Még az agya is. Bármelyik emlék törölhető, kicserélhető. Ha mondjuk mérges volt valamiért, és egy piros lapáttal megverte kicsit, nincs baj, egy frissítés és a kölyök nem is emlékszik semmire. Vagy mondjuk üvöltözik vele. Nem gond, törölni kell az elmúlt órát és kész.
– Hű!
– Jó, mi? Közben egy húsvér gyerekben egyáltalán nem cserélhető le semmi. Maga leordítja a fejét, vagy megveri azzal a piros lapáttal, a kölyök neurotikus lesz, aztán embereket öl nagykorában. Vagy utálni fogja a kutyákat. Vagy pszichológus lesz.
– Az baj?
– Szerintem igen, de ez mindegy. Szóval egy húsvérben nincs reset gomb.
– Kár.
– Na ja, ez van. És azzal tisztában vannak, hogy egy húsvér esetében egyáltalán nem garantált, hogy az felnőtt korában is szeretni fogja magukat?
– De hát a mi gyerekünk – szalad fel a nő szemöldöke.
– Hát ja. De egy húsvér minden hülyeséget megjegyez. Képzelje el, hogy maga egy piros lapáttal néha megveregette. Csak úgy nagyjából.
– Elnézést, magának mi a baja a piros lapátokkal? – vágott közbe a férfi.
– Hát ahhoz magának semmi köze, de azt meg kell mondjam, hogy én speciel nem bírom elviselni a szüleimet. Önző emberek, akik… mindegy. Szóval, ha kiosztotta a kölyköt, aztán negyven év múlva ül a fenekén és hirtelen visszakapja az egészet. Kamatostól. Egy gyerek robot elképesztően önzetlen. Persze pluszköltség a nyugdíjas-applikáció, viszont azt csak egyszer kell kifizetni és a kis Karcsika életük végéig látogatja majd magukat, legyenek akárhol. Még a temetőbe is kijár.
– Komoly?
– Persze. Pluszpénzért bármi beprogramozható. De egy húsvérnél, hát ott semmi garancia nincs. Vagyis van, de most gondolják meg: megéri évtizedekig rendesnek lenni, eltenni a piros lapátot, óvni, védeni Karcsikát, hogy hátra elvisel majd minket idős korunkra? Közben meg leperkál egy kisebb kupac pénzt, és öt percen belül a kis robot-Karcsi készen áll az önzetlen betegápolásra. A hülyének is megéri. Na? Nem kaptak kedvet?
A nő és a féri egy ideig nem szólalt meg.
– Nekem akkor is kell egy gyerek – bólintott határozottan a nő.
– Hű! Ez aztán az elszántság! – bólintott a tanácsadó. – Persze, a nők meg a hormonjaik. De asszonyom a helyzet az, hogy egy robot kölyköt is meg tud ám szeretni. Még az is elintézhető, hogy egy kis szülési emléket magába tápláljunk. Nem is kerül sokba. Úgy érzi, hogy maga szülte, aztán csak el kell felejteni, hogy elem van benne. Szinte mindenkinek sikerül. Egy kapcsolat lényege a kötődés, nem az, hogy miből van az illető körme.
– Nem, én gyereket akarok – hördült fel a nő.
– Jól van, csak megpróbáltam meggyőzni – mosolyodott el a tanácsadó. – Viszont ha így döntöttek, akkor rá kell térnünk a leendő trónörökös programozására.
– Nem azt mondta, hogy a húsvér nem programozható?
– De azt. Viszont hála a modern kor csodájának, egy csomó mindent elültethetünk benne, és legalább azzal nem lesz gondjuk. Persze nem garantált, hogy minden úgy is marad, mert jönnek maguk a lapáttal.
– Nem jövünk.
– Mindegy. Szóval jönnek majd valamivel és paff, az egész alap-programozás elszáll.
– Akkor meg minek?
– Mert megéri. Legalábbis a statisztika ezt mutatja. Na szóval kezdhetjük? – kérdezte a tanácsadó és néhány mozdulatot végzett a kijelzőn.
– Akkor ez most a húsvér gyerekhez kell? – kérdezte a nő.
– Persze. Elmondom, hogy lesz. Maguk megadnak néhány paramétert, én egy kicsit bütykölök itt a gépen, aztán a hölgy kap egy szurit a szomszéd szobában, aztán amikor majd megtörténik a nagy bumm, a kölyök sejtszinten kap némi segítséget az elkövetkező életéhez. Jó mi?
– De milyen segítséget?
– Na erre térünk most rá. Elsőként mondják meg nekem, hogy mennyire legyen a kölyök érdeklődő!
– Nagyon! – háborodott fel a férfi.
– Jó. Hány százalék?
– 100.
– Aha. Persze beállíthatom 100-ra, de ez bizony annyit tesz, hogy a gyerek naponta, lássuk csak – a képernyőre pislantott – átlag kétszáz alkalommal fog kérdezni mindenféle hülyeséget maguktól. Ez önöknek nagyjából naponta öt óráját veszi el kezdetben, később ez a szám nő, és csak a középiskolában csökken.
– Aha.
– Hát ja. És nem beszélünk még az anyagi dolgokról. Aki érdeklődik, az sajnos mindenféle dolgot ki is akar próbálni. Szörnyű. Ez az önök keresetének nagyjából – ismét e képernyőt nézte – a kétharmadát viszi majd el.
– És miből élünk? – kérdezte a férfi.
– Nem tudom. Maga akart 100%-ot.
– És mennyi lenne a jó?
A tanácsadó ujjával megpöckölt valamit. – Hát úgy 29% férne bele az idejükbe és a pénztárcájukba. Nem lesz nagyon kíváncsi, de azért nem fogja a falat bámulni egész nap. No?
– Nem tudom.
– Jó, de akkor nem tudunk tovább menni.
– Legyen 31 – sóhajtott a férfi.
– Legyen – bólintott a tanácsadó. – A következő kérdés: mennyire legyen a kiskrapek izgága?
– Ne legyen az – ingatta a fejét a nő.
– Szóval nem sportolót akarnak kinevelni belőle? – kuncogott fel a tanácsadó.
– Nem. De azért sportoljon, ha lehet.
– Ahhoz körülbelül 70% kell.
– Akkor legyen annyi.
– Jó, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem érik utol. Lehajolnak hozzá, ő huss, már ott sem lesz. A kiskölykök eléggé fárasztó lények.
– Akkor legyen hatvan.
– Az 30%-os jövedelemcsökkenést jelent. Edzés, sportfelszerelés, szállítási költség, tagdíjak, ilyesmi.
– Jó, mennyit javasol? – kérdezte a férfi.
– Hát úgy 25%-ot. Nem hányja el magát, ha futni kell, bármikor elkapható, imádja a tv-t, és inkább a sakkot szereti majd. De apropó, sakk: ide tartozik a következő kérdés is. Mennyire legyen okos?
– Iszonyú nagyon – horkant fel a férfi.
– Aha. Iszonyú nagyon. Azért gondoljuk át kicsit ezt is.
– Mert? Az nem kerül pénzbe.
– Az ész? Hihetetlen, tudom, de annál nincs költségesebb dolog a világon. Most képzeljék el: van egy gyerekük, aki okos. Eleve nem lesz elég neki a tv-ben a rajzfilm-csomag. Mindenféle ismeretterjesztő csatornát akar majd, pluszköltség. Ha rájön, hogy okos, akkor olvasni is akar, pluszköltség, és nem viszi ki a szemetet, ha arra kérjük. Bezzeg egy robot. De, ami a legszörnyűbb, mindenből több kell majd neki. Többet akar tudni, többet kérdez, többet kritizál. Bajt okoz a közösségben, az iskolában, otthon. És mindig jobban tud majd mindent. Eleinte csak azt hiszi, hogy jobban tudja, aztán meg tényleg. Meglátja a hibáikat, megkérdőjelezi a tetteiket, kineveti magukat, pláne, ha a lapátot mégiscsak használták. Kell ez maguknak? Egyébként pedig most támogatás van az 50%-nál alacsonyabb beállításokra. Az átlag mindenki számára olcsóbb.
– De az eredmények…
– Hát igen, azok jönnek majd. Vagy nem. Mert persze, ha nem küldik jó iskolába, ha nem veszik meg neki a legújabb programokat, extra csatornákat, könyveket, tanfolyamokat, akkor persze le fog maradni. Ettől nyilván csalódott lesz, később pedig dühös, és majd magukat hibáztatja az egészért. Kell ez maguknak? Már elnézést a példáért, de lábatlan kölyök ritkán kíván bicajt karácsonyra a Jézuskától.
A férfi és a nő egymásra nézett.
Egy ideig nem történt semmit.
– 90%? – kérdezte végül a férfi.
A tanácsadó alig láthatóan megrázta a fejét.
– 80?
Fej.
– 70?
– …
– 60?
– …
– 50?
– Hát körülbelül. Még így is sok. Ahogy a keresetüket és az egyéb mutatóikat nézem, talán ennyit kibírnak.
– Talán?
– Hát ja. A húsvérekkel az a baj, hogy képesek a fejlődésre. Én már láttam 20%-ról elindulni valakit, és a végén 80 lett. Észbontó. Persze ez jó is lehet, ha bírják erővel meg pénzzel. De én nem akarom rábeszélni magukat semmire. Az nem az én dolgom. Még azt kéne, aztán jönnek majd hozzám, hogy elrontottam az életüket.
– Akkor mit is javasol?
A tanácsadó nagyot sóhajtott, majd bizalmas arckifejezéssel kissé előre hajolt.
– Figyeljenek ide! Ajánlok egy csomagot. Mindenféle beállítás van benne, az egyik gyengébb, a másik kicsit erősebb, de az átlagra körülbelül 45% jön ki. Ezzel már elég jól elhelyezkedhet az ember. Nem lesz egy Einstein. Tudják ki az az Einstein? … Nem baj. Szóval nem lesz túl okos, de alig okoz majd bajt maguknak. Képzeljék csak el, egy kis trónörökös, aki simán beilleszkedik a társadalomba. Szépen halad majd előre, és nem tesz fel sem fiatalon se idősen idegesítő kérdéseket senkinek. Kész szerencse, hogy manapság vannak ilyen lehetőségek. Néhány gombnyomás és kész is. No, mehet?
– Nem tudom. Ez nekem túl… izé… – hümmögött a férfi.
– Átlagos? Talán az, de úgy is az lenne. Ne izgassa magát. Most legalább tudni fogja előre, nem mint régen. Mindenki azt hitte, hogy az ő járókájában gügyög a Messiás, aztán jött a csalódás, meg a szemrehányás. Mindek ez? Jobb előre tudni, hát nem? Kevesebb a macera maguknak is, és mindenki elégedett. Persze ha egyáltalán nem akarnak kockázatot, akkor a robotot javaslom. Egyébként sincs nagy különbség a két beállítás között.
– Ezt hogy érti? – kapta fel fejét a nő.
– Egy átlagos beállítású 45%-os húsvér, meg egy robot a maguk jövedelmi és egyéb mutatói mellett nem mutat nagy különbséget. Az egyik áramot fogyaszt majd, a másik meg kenyeret. De ha buzog magukban kalandvágy, azt állítok be maguknak, amit csak akarnak. Még nyitva van a bolt.
– Drágám? – kérdezte a férfi.
– Nem tudom, szívem – válaszolta a nő.
– Én sem.
A tanácsadó egy ideig csendben figyelte őket, majd megszólalt: – Akkor legyen inkább robot. 45%-ra az is jó, és legalább ki lehet kapcsolni, ha mégsem jönne be a dolog. De egy húsvérrel… hát bármi megtörténhet. Jobb nem reszkírozni. Hát nem?