– Szeretnék jelentkezni az állásra.
– Hogyne! Azt ugye tudja, hogy ez egy bizalmi állás? Gyerekekkel érintkezik, oktatja őket. Ez nem egy gépsor vagy kalauz poszt a metrónál, bár manapság ott is érthető, ha egy kicsit megválogatják az alkalmazottakat.
– Igen, tisztában vagyok vele.
– Remek, remek. Akkor kezdhetjük is! Szóval a papírjai rendben vannak, a képzettsége megfelelő, de persze ide sem jöhetett volna, ha ezek nem stimmelnek, nemdebár?
– De. Nem, bár… Szóval igaza van.
– Remélem is! Na… lássuk csak! Akkor kezdjük a lényeggel! Nézzük csak át az elmúlt húsz év böngészési előzményeit.
– Hogyan kérem?
– Hát a böngészési előzményeket. Böngészésről ismerszik meg az ember. Mit képzel, majd felveszünk valakit egy oktatási intézménybe, akiről kiderül, hogy a neten bombák gyártásáról, gyerekek molesztálásáról és egzotikus növényekről böngészget?
– Nem böngésztem ilyesmit.
– Hát… majd meglátjuk!
– Én mondtam, hogy…
– De ahogy látom, azért itt-ott megfordult a neten, sőt, bizonyos helyeket elég rendszeresen látogat.
– Mire gondol?
– Például erre.
– Az… az normális dolog.
– Hát, már akinek normális.
– Most komolyan számít, hogy ilyen témában is nézelődtem? Egyébként is, csak néhány alkalommal, és teljesen legális dolgokat.
– Igen-igen. Mondjuk itt-ott véletlenül azért félrekattintott, nemdebár? De ahogy látom, tényleg semmi kirívó, maga kis malac. Mondjuk, ha tudom, hogy a tanár ilyesmikkel foglalkozik a fejében, miközben a gyerekemet oktatja… nem is tudom.
– De hát nem foglalkozom ilyesmivel, vagyis mindenki foglalkozik ilyesmivel!
– Hát azért nem mindenki.
– Jó, de a legtöbben. És tanítás közben soha.
– Azt én honnan tudjam? A fejébe nem látok, de az előzményibe annál inkább. Szóval miért nem gondol ilyesmire?
– Mert nem.
– Ez nem túl acélos indok, még alsóban sem. De jó, erre majd visszatérünk, ha nem találunk egyéb kirívó dolgot.
– Miről beszél?
– Hát a többi előzményről. Tudja, manapság mindennek van előzménye: a vásárlásnak, a keresésnek, az e-maileknek, a tévéműsoroknak, az előfizetéseknek, az előfizetések lemondásának. Mindennek. Olyan szép ez, nemdebár? Itt van az élete előttem, és én végre hatékonyan dönthetek, hogy ki legyen a munkatársunk. Nincs zsákbamacska.
– Hát, az elég nagy baj.
– Magának talán. De nekem, aki fel akarja venni, nem annyira. No de, ne filozofáljunk itt! Nézzük csak tovább…. Hát igen. Azért az ön világnézete, hát hogy is mondjam… nem biztos, hogy illik hozzánk.
– Most miről beszél?
– Nézze! Itt van az online híroldalak és fórumok listája, ahová elég gyakran fellátogat. A közösségiben is ilyesmire kattint rá… És azokon a helyeken, várjunk csak… átlagban több, mint tíz percet tölt el, és bizony véleményt is posztol, sőt még… Ejnye!
– Ejnye, mi?
– Ejnye-bejnye! Mi nem nagyon szeretjük ezt!
– Mit?
– Azt hogy ilyeneket olvas. Elég szépen látszik az előzményekből, hogy ön kedveli a fügét.
– Igen, a füge jó dolog. Ez miért baj?
– Mert mi nem szíveljük azokat, akik kedvelik a fügét. Tudja, a füge ártalmas. Tönkreteszi a gyerekek fogát, az idegrendszerét és a társadalmi értékeit.
– Miről beszél?
– A fügéről. Nem egy és nem két órát töltött azzal, hogy fügés recepteket olvasgatott és fügés blogokat bújt. Hát ez bizony nem néz ki valami jól!
– De mi… mi köze van ennek a felvételihez?
– Elég sok. Mert, ugye, mi lesz, ha itt a kollegák zsebébe egy szép napon fügét dugdos? Meg recepteket terjeszt? Istenem, azt nem engedhetjük meg, nemdebár?
– De miért tennék ilyet? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy este mit eszem otthon.
– Na látja, ez nem igaz. Engem kifejezetten érdekel, hogy esténként mivel foglalkozik, mivel tömi magát, mert ugye este, amikor leenged, akkor lesz igazán őszinte az ember, nemdebár? És nekem őszinte, valódi, fügetagadó kollegák kellenek. Olyanok, akik álmukban is kiköpik a fügét, ha éjjel valaki belopta azt a szájukba.
– De én nem csak fügét eszem. Az csak nass.
– Hát ezzel sem győzött meg! Az e-mailjeiben több tucat alkalommal küldött át olyan receptet, amiben alkotóelem a füge. És tessék! A média előfizetései között több fügével is foglalkozó csatorna is van. És persze azokon a csatornákon órákat tölt el, átlagban heti három órát, míg azokról néhány másodperc múlva átkapcsol, ahol főzelékek a sztárok. Nem szégyelli magát egy kicsit?
– De hát ez nem bűn! A füge…
– A füge tönkreteszi a gyerekek fogát, és az egészséges táplálkozásról alkotott világnézetét.
– De ez nem is bizonyított tény.
– De az, és ezzel ne vitatkozzunk, ha kell ez az állás! Aztán itt vannak még a vásárlási előzmények. Ennyi füge? Kisboltban, a váráscsarnokban, lekvárként. A bankszámla tele fan fügével. Ez egyszerűen hihetetlen. Maga fügegyárat üzemeltet otthon? Gondolom, minden barátja szereti a fügét.
– Szeretik.
– Igen, az látszik. Fügeszósz, fügepástétom. Istenem, ez egy kicsit gusztustalan. És… hopp… itt van, tudtam, hogy előkerül.
– Hagyja abba!
– Igen, itt van. Maga gyűlöli a fügeellenzőket.
– Ez nem igaz!
– De-de, az előzmények nem hazudnak. Itt egy cikk, amit megosztott.
– Az ember megoszt dolgokat. Hülyeségeket is.
– Hát igen, főleg azok, akik nem akarnak munkahelyet maguknak. Itt van fehéren feketén. Egy, a füge ártalmas voltáról szóló igencsak értelmes, tudományos cikk ocsmány, tudománytalan cáfolata.
– Nem emlékszem…
– Hát pedig meg is osztotta. Idézem: „Megéri elolvasni!” Szóval megéri elolvasni és még csak nem is emlékszik rá? Hát mégis, hogy akar maga hozzánk jelentkezni? Füge!? A végén még datolyát is etet majd a kölykökkel.
– Az baj?
– Ha tönkre akarja tenni a következő generációt, akkor nem.
– De én nem akarok sem fügét, sem datolyát etetni velük. Egyáltalán semmilyen ételt nem akarok velük megetetni.
– Azt látom. Pedig a főzelék egészséges. Azt etethetné. Sőt, javallott lenne.
– De nekem azt sem kell. Én fizikát oktatnék.
– Hát igen, füge fizikát!
– Olyan nincs.
– De van, és még mielőtt újra feleselne, ne feledje, hogy az előzmények szerint maga hisz a fügében.
– Abban nem kell hinnem. Az van, mint a fizikai törvények. Talán szerethetem, de hinnem nem kell benne.
– Hát nem szeretheti! Aki szereti, az hisz benne, és aki hisz a fügében, az nem hisz a főzelékben. Márpedig az olyan ember nem való ide. Valójában sehova nem való. Ki kéne azokat ebrudalni a társadalomból.
– De a füge csak egy étel.
– Az vagy, amit megeszel. Ismerős? Tudja, elég, ha csak megemlíti a fügét valamelyik törvényben. Mondjuk: minden füge megtartja fügeségét, míg egy másik fügével nem ütközik, vagy ilyesmi.
– Amit mond, az értelmetlen.
– Azt majd én eldöntöm.
– De ön nem fizikatanár.
– De a fügékhez értek, ahogy maga is.
– De a fizika törvényei nem így működnek. Amit az előbb mondott az nem is törvény.
– De füge.
– Az, de ilyet még véletlenül sem oktatnék.
– És azt ki ellenőrzi majd le? Nem állíthatok a maga sarkába egy másik embert, olyat, aki normálisan nézi a világot és tudja, hogy milyen kárt okozhat a fügéjével, meg a receptjeivel, meg a tévés műsoraival.
– De ezeket nem is…
– De-de, ott vannak az előzményekben. Az ember nem tagadhatja le az előzményit, ahogy a DNS-ét sem.
– De én nem akarom letagadni!
– Pedig talán azt kellett volna, mert így…
– …figyeljen! Jó tanár vagyok.
– De szereti a fügét. Hányok magától. Persze csak offline, de akkor is hányok.
– Figyeljen már! Nem tehetek róla, hogy régen… én mostanában nem is néztem fügés receptet.
– Hát ezt könnyen leellenőrizhetjük… igen… hát a mobilon nem túl sokat tényleg, nemrég viszont kinyomtatott egy palacsintareceptet…
– Az baj?
– Abba lehet fügét tenni.
– De csokit tettem. Vendégek jöttek és csokispalacsintát sütöttem nekik.
– Várjon… bankkártya vásárlás… jó, igen, előtte való napon tényleg vett kakaóport, kristálycukrot, volt fahéj, pekán dió, jé, pekán dió csokival, ez érdekes!
– Nagyon finom.
– Füge tényleg nem volt.
– Látja!
– Látom. Mindent látok, maga kis fügeharamia.
– És azt is látja, hogy jó tanár voltam mindig?
– Persze, de nálam ezek az aggasztó előzmények jobban számítanak.
– A fizikánál is jobban?
– Persze. A fizika egyetlen törvénye sem ér egy fabatkát sem, ha fügével van összekenve, de persze ezt ön nem tudja, hiszen ostoba cikkeket olvasgat, és vérlázító videókat néz, ahol a füge nem is káros.
– Nincs rá bizonyíték, hogy…
– Inkább maradjon csendben, persze ha kell még az állás!
– Kell.
– Akkor a következőt javaslom. Tisztítsuk meg azt a mocskos kis előzmény naplót! Megnézi szépen azt a linkgyűjteményt, amit átküldök önnek. Néhány száz bejegyzés, nem sok. Pár tucat videó, cikkek, ilyesmi.
– Értem.
– Remélem is. Mert megnézem a naplót, és ha csak egy perccel korábban feláll a gép mellől, akkor nem leszünk jóban.
– Látni fogja?
– Én mindent látok. Az előzmények. Ez a szép ebben a társadalomban. Szóval elolvassa őket, legalább a felét meg is osztja, hogy jól látszódjon a fügéhez fűzött viszonya, és ha ezeket az akadályokat sikeresen vette, akkor talán felfüggesztjük a próbaidőt.
– Felvesznek próbaidőre?
– Talán. Persze naponta nézzük majd az előzményeket, belekukkantunk a tanítványai előzményibe és ne feledjük a neje gépét és telefonját sem. Egy kicsit átfogóbb felügyelet lesz, de ha viselkedik, ha nincs füge, egy darab sem… akkor talán… talán… akkor talán jöhetnek azok a törvények. Nos?
– Én nem…
– Ugyan már. Csak semmi fügeség! Szépen meg lehet élni anélkül is. Majd írok egy e-mailt, ha véletlenül elhajlana. Eleinte nehéz, de aztán már kifejezetten szeretni fogja a főzeléket, és higgye el, mire szépen kitisztulnak azok az előzmények, szívből gyűlölni fogja a fügét, a datolyát, de ha szerencséje van, akkor még a mangótól is öklendezni fog. Fel a fejjel, menni fog!
– Én nem tudom, hogy sikerülhet-e… szeretem a … fügét.
– Csak szerette. Ismeri a mondást: Az ember nem változtathatja meg az előzményeit, de a jelenben arra keres rá, amire csak akar. Vagy, ha pontosítani akarunk az ön esetében: arra keres rá, amire én akarom. Persze csak akkor, ha kell az állás. Semmi sem kényszer, szabad világban élünk. Nos?
– …
– Hogyne! Azt ugye tudja, hogy ez egy bizalmi állás? Gyerekekkel érintkezik, oktatja őket. Ez nem egy gépsor vagy kalauz poszt a metrónál, bár manapság ott is érthető, ha egy kicsit megválogatják az alkalmazottakat.
– Igen, tisztában vagyok vele.
– Remek, remek. Akkor kezdhetjük is! Szóval a papírjai rendben vannak, a képzettsége megfelelő, de persze ide sem jöhetett volna, ha ezek nem stimmelnek, nemdebár?
– De. Nem, bár… Szóval igaza van.
– Remélem is! Na… lássuk csak! Akkor kezdjük a lényeggel! Nézzük csak át az elmúlt húsz év böngészési előzményeit.
– Hogyan kérem?
– Hát a böngészési előzményeket. Böngészésről ismerszik meg az ember. Mit képzel, majd felveszünk valakit egy oktatási intézménybe, akiről kiderül, hogy a neten bombák gyártásáról, gyerekek molesztálásáról és egzotikus növényekről böngészget?
– Nem böngésztem ilyesmit.
– Hát… majd meglátjuk!
– Én mondtam, hogy…
– De ahogy látom, azért itt-ott megfordult a neten, sőt, bizonyos helyeket elég rendszeresen látogat.
– Mire gondol?
– Például erre.
– Az… az normális dolog.
– Hát, már akinek normális.
– Most komolyan számít, hogy ilyen témában is nézelődtem? Egyébként is, csak néhány alkalommal, és teljesen legális dolgokat.
– Igen-igen. Mondjuk itt-ott véletlenül azért félrekattintott, nemdebár? De ahogy látom, tényleg semmi kirívó, maga kis malac. Mondjuk, ha tudom, hogy a tanár ilyesmikkel foglalkozik a fejében, miközben a gyerekemet oktatja… nem is tudom.
– De hát nem foglalkozom ilyesmivel, vagyis mindenki foglalkozik ilyesmivel!
– Hát azért nem mindenki.
– Jó, de a legtöbben. És tanítás közben soha.
– Azt én honnan tudjam? A fejébe nem látok, de az előzményibe annál inkább. Szóval miért nem gondol ilyesmire?
– Mert nem.
– Ez nem túl acélos indok, még alsóban sem. De jó, erre majd visszatérünk, ha nem találunk egyéb kirívó dolgot.
– Miről beszél?
– Hát a többi előzményről. Tudja, manapság mindennek van előzménye: a vásárlásnak, a keresésnek, az e-maileknek, a tévéműsoroknak, az előfizetéseknek, az előfizetések lemondásának. Mindennek. Olyan szép ez, nemdebár? Itt van az élete előttem, és én végre hatékonyan dönthetek, hogy ki legyen a munkatársunk. Nincs zsákbamacska.
– Hát, az elég nagy baj.
– Magának talán. De nekem, aki fel akarja venni, nem annyira. No de, ne filozofáljunk itt! Nézzük csak tovább…. Hát igen. Azért az ön világnézete, hát hogy is mondjam… nem biztos, hogy illik hozzánk.
– Most miről beszél?
– Nézze! Itt van az online híroldalak és fórumok listája, ahová elég gyakran fellátogat. A közösségiben is ilyesmire kattint rá… És azokon a helyeken, várjunk csak… átlagban több, mint tíz percet tölt el, és bizony véleményt is posztol, sőt még… Ejnye!
– Ejnye, mi?
– Ejnye-bejnye! Mi nem nagyon szeretjük ezt!
– Mit?
– Azt hogy ilyeneket olvas. Elég szépen látszik az előzményekből, hogy ön kedveli a fügét.
– Igen, a füge jó dolog. Ez miért baj?
– Mert mi nem szíveljük azokat, akik kedvelik a fügét. Tudja, a füge ártalmas. Tönkreteszi a gyerekek fogát, az idegrendszerét és a társadalmi értékeit.
– Miről beszél?
– A fügéről. Nem egy és nem két órát töltött azzal, hogy fügés recepteket olvasgatott és fügés blogokat bújt. Hát ez bizony nem néz ki valami jól!
– De mi… mi köze van ennek a felvételihez?
– Elég sok. Mert, ugye, mi lesz, ha itt a kollegák zsebébe egy szép napon fügét dugdos? Meg recepteket terjeszt? Istenem, azt nem engedhetjük meg, nemdebár?
– De miért tennék ilyet? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy este mit eszem otthon.
– Na látja, ez nem igaz. Engem kifejezetten érdekel, hogy esténként mivel foglalkozik, mivel tömi magát, mert ugye este, amikor leenged, akkor lesz igazán őszinte az ember, nemdebár? És nekem őszinte, valódi, fügetagadó kollegák kellenek. Olyanok, akik álmukban is kiköpik a fügét, ha éjjel valaki belopta azt a szájukba.
– De én nem csak fügét eszem. Az csak nass.
– Hát ezzel sem győzött meg! Az e-mailjeiben több tucat alkalommal küldött át olyan receptet, amiben alkotóelem a füge. És tessék! A média előfizetései között több fügével is foglalkozó csatorna is van. És persze azokon a csatornákon órákat tölt el, átlagban heti három órát, míg azokról néhány másodperc múlva átkapcsol, ahol főzelékek a sztárok. Nem szégyelli magát egy kicsit?
– De hát ez nem bűn! A füge…
– A füge tönkreteszi a gyerekek fogát, és az egészséges táplálkozásról alkotott világnézetét.
– De ez nem is bizonyított tény.
– De az, és ezzel ne vitatkozzunk, ha kell ez az állás! Aztán itt vannak még a vásárlási előzmények. Ennyi füge? Kisboltban, a váráscsarnokban, lekvárként. A bankszámla tele fan fügével. Ez egyszerűen hihetetlen. Maga fügegyárat üzemeltet otthon? Gondolom, minden barátja szereti a fügét.
– Szeretik.
– Igen, az látszik. Fügeszósz, fügepástétom. Istenem, ez egy kicsit gusztustalan. És… hopp… itt van, tudtam, hogy előkerül.
– Hagyja abba!
– Igen, itt van. Maga gyűlöli a fügeellenzőket.
– Ez nem igaz!
– De-de, az előzmények nem hazudnak. Itt egy cikk, amit megosztott.
– Az ember megoszt dolgokat. Hülyeségeket is.
– Hát igen, főleg azok, akik nem akarnak munkahelyet maguknak. Itt van fehéren feketén. Egy, a füge ártalmas voltáról szóló igencsak értelmes, tudományos cikk ocsmány, tudománytalan cáfolata.
– Nem emlékszem…
– Hát pedig meg is osztotta. Idézem: „Megéri elolvasni!” Szóval megéri elolvasni és még csak nem is emlékszik rá? Hát mégis, hogy akar maga hozzánk jelentkezni? Füge!? A végén még datolyát is etet majd a kölykökkel.
– Az baj?
– Ha tönkre akarja tenni a következő generációt, akkor nem.
– De én nem akarok sem fügét, sem datolyát etetni velük. Egyáltalán semmilyen ételt nem akarok velük megetetni.
– Azt látom. Pedig a főzelék egészséges. Azt etethetné. Sőt, javallott lenne.
– De nekem azt sem kell. Én fizikát oktatnék.
– Hát igen, füge fizikát!
– Olyan nincs.
– De van, és még mielőtt újra feleselne, ne feledje, hogy az előzmények szerint maga hisz a fügében.
– Abban nem kell hinnem. Az van, mint a fizikai törvények. Talán szerethetem, de hinnem nem kell benne.
– Hát nem szeretheti! Aki szereti, az hisz benne, és aki hisz a fügében, az nem hisz a főzelékben. Márpedig az olyan ember nem való ide. Valójában sehova nem való. Ki kéne azokat ebrudalni a társadalomból.
– De a füge csak egy étel.
– Az vagy, amit megeszel. Ismerős? Tudja, elég, ha csak megemlíti a fügét valamelyik törvényben. Mondjuk: minden füge megtartja fügeségét, míg egy másik fügével nem ütközik, vagy ilyesmi.
– Amit mond, az értelmetlen.
– Azt majd én eldöntöm.
– De ön nem fizikatanár.
– De a fügékhez értek, ahogy maga is.
– De a fizika törvényei nem így működnek. Amit az előbb mondott az nem is törvény.
– De füge.
– Az, de ilyet még véletlenül sem oktatnék.
– És azt ki ellenőrzi majd le? Nem állíthatok a maga sarkába egy másik embert, olyat, aki normálisan nézi a világot és tudja, hogy milyen kárt okozhat a fügéjével, meg a receptjeivel, meg a tévés műsoraival.
– De ezeket nem is…
– De-de, ott vannak az előzményekben. Az ember nem tagadhatja le az előzményit, ahogy a DNS-ét sem.
– De én nem akarom letagadni!
– Pedig talán azt kellett volna, mert így…
– …figyeljen! Jó tanár vagyok.
– De szereti a fügét. Hányok magától. Persze csak offline, de akkor is hányok.
– Figyeljen már! Nem tehetek róla, hogy régen… én mostanában nem is néztem fügés receptet.
– Hát ezt könnyen leellenőrizhetjük… igen… hát a mobilon nem túl sokat tényleg, nemrég viszont kinyomtatott egy palacsintareceptet…
– Az baj?
– Abba lehet fügét tenni.
– De csokit tettem. Vendégek jöttek és csokispalacsintát sütöttem nekik.
– Várjon… bankkártya vásárlás… jó, igen, előtte való napon tényleg vett kakaóport, kristálycukrot, volt fahéj, pekán dió, jé, pekán dió csokival, ez érdekes!
– Nagyon finom.
– Füge tényleg nem volt.
– Látja!
– Látom. Mindent látok, maga kis fügeharamia.
– És azt is látja, hogy jó tanár voltam mindig?
– Persze, de nálam ezek az aggasztó előzmények jobban számítanak.
– A fizikánál is jobban?
– Persze. A fizika egyetlen törvénye sem ér egy fabatkát sem, ha fügével van összekenve, de persze ezt ön nem tudja, hiszen ostoba cikkeket olvasgat, és vérlázító videókat néz, ahol a füge nem is káros.
– Nincs rá bizonyíték, hogy…
– Inkább maradjon csendben, persze ha kell még az állás!
– Kell.
– Akkor a következőt javaslom. Tisztítsuk meg azt a mocskos kis előzmény naplót! Megnézi szépen azt a linkgyűjteményt, amit átküldök önnek. Néhány száz bejegyzés, nem sok. Pár tucat videó, cikkek, ilyesmi.
– Értem.
– Remélem is. Mert megnézem a naplót, és ha csak egy perccel korábban feláll a gép mellől, akkor nem leszünk jóban.
– Látni fogja?
– Én mindent látok. Az előzmények. Ez a szép ebben a társadalomban. Szóval elolvassa őket, legalább a felét meg is osztja, hogy jól látszódjon a fügéhez fűzött viszonya, és ha ezeket az akadályokat sikeresen vette, akkor talán felfüggesztjük a próbaidőt.
– Felvesznek próbaidőre?
– Talán. Persze naponta nézzük majd az előzményeket, belekukkantunk a tanítványai előzményibe és ne feledjük a neje gépét és telefonját sem. Egy kicsit átfogóbb felügyelet lesz, de ha viselkedik, ha nincs füge, egy darab sem… akkor talán… talán… akkor talán jöhetnek azok a törvények. Nos?
– Én nem…
– Ugyan már. Csak semmi fügeség! Szépen meg lehet élni anélkül is. Majd írok egy e-mailt, ha véletlenül elhajlana. Eleinte nehéz, de aztán már kifejezetten szeretni fogja a főzeléket, és higgye el, mire szépen kitisztulnak azok az előzmények, szívből gyűlölni fogja a fügét, a datolyát, de ha szerencséje van, akkor még a mangótól is öklendezni fog. Fel a fejjel, menni fog!
– Én nem tudom, hogy sikerülhet-e… szeretem a … fügét.
– Csak szerette. Ismeri a mondást: Az ember nem változtathatja meg az előzményeit, de a jelenben arra keres rá, amire csak akar. Vagy, ha pontosítani akarunk az ön esetében: arra keres rá, amire én akarom. Persze csak akkor, ha kell az állás. Semmi sem kényszer, szabad világban élünk. Nos?
– …
