– Hello, kollega!
– … (alig látható mosoly)
– Szóval arról lenne szó, hogy… nem is tudom, hogy mondjam…
– … (semleges mosoly)
– Na, tehát… Nusi, Pöcök meg még néhányan, az osztály java, munka után lemegyünk a szemközti kávéházba.
– … (rémült mosoly)
– És arra gondoltunk, hogy… érted… szóval, ha lenne kedved…
– … (elkeseredett mosoly)
– Persze, ha nincs… megértjük…
– … (reménykedő mosoly)
– De mi örülnénk, tényleg. Mindig csak a munka, és te meg különösen sokat dolgozol. Hát legalábbis többet, mint mi… hihi… érted…
– … (leereszkedő mosoly)
– Szóval innánk egy kávét, beszélgetnénk, Nusinak holnap úgyis szülinapja van….
– … (plafont néző mosoly)
– Persze tudom, hogy te nem szoktál szülinapozni… meg is értem… mert hát ki az a hülye, aki a saját szülinapjára maga veszi tortát, hogy mások megegyék…
– … (fejbiccentős mosoly)
– De most nem lesz ilyen. Csak dumálunk, hülyeségekről, pletykálunk a főnökről… olyan irodásdi ereszd el a hajam parti, de szigorúan az SZMSZ szerint.
– … (félmosoly)
– Na, ez a terv. Persze nem kell… de örülnénk.
– … (hitetlenkedő mosoly)
– De… tényleg. A srácok szerint te egy jó fej vagy…
– … (csodálkozó mosoly)
– Komolyan. Azt mondják, hogy valószínűleg nem eszel embert vacsorára… hihi… na, jól hízelgek mi?
– … (hitetlenkedő mosoly)
– Egyébként szerintem te tényleg jó fej vagy, csak olyan kemény dió, amit fel kell törni. Persze nem kalapáccsal. Az durva lenne. Talán légkalapáccsal… jaj, már, viccelek.
– … (még hitetlenkedőbb mosoly)
– Na, ebből hogy a fenébe farolok ki?
– … (őszinte mosoly)
– Na jó, dolgozz! Ne zavarlak! De ha este van kedved, mi tényleg… komolyan…
– … (kíváncsi mosoly)
– És nem igaz, hogy egy kiállhatatlan alak vagy, ne higgy a pénzügyeseknek… látod, most is tök jó fej voltál.
– … (megrökönyödött mosoly)
– Na, szevasz! Esetleg beharangozhatom, hogy sikerült?... Eljössz?
– … (talán mosoly)
– Ja és van sör, mármint a kávéházban.
– … (széles mosoly)
– Ez klassz! Na, mennem kell, lefőtt a kávé és délig még meg kéne találnom az asztalom.
– … (alig látható mosoly)
– Szóval arról lenne szó, hogy… nem is tudom, hogy mondjam…
– … (semleges mosoly)
– Na, tehát… Nusi, Pöcök meg még néhányan, az osztály java, munka után lemegyünk a szemközti kávéházba.
– … (rémült mosoly)
– És arra gondoltunk, hogy… érted… szóval, ha lenne kedved…
– … (elkeseredett mosoly)
– Persze, ha nincs… megértjük…
– … (reménykedő mosoly)
– De mi örülnénk, tényleg. Mindig csak a munka, és te meg különösen sokat dolgozol. Hát legalábbis többet, mint mi… hihi… érted…
– … (leereszkedő mosoly)
– Szóval innánk egy kávét, beszélgetnénk, Nusinak holnap úgyis szülinapja van….
– … (plafont néző mosoly)
– Persze tudom, hogy te nem szoktál szülinapozni… meg is értem… mert hát ki az a hülye, aki a saját szülinapjára maga veszi tortát, hogy mások megegyék…
– … (fejbiccentős mosoly)
– De most nem lesz ilyen. Csak dumálunk, hülyeségekről, pletykálunk a főnökről… olyan irodásdi ereszd el a hajam parti, de szigorúan az SZMSZ szerint.
– … (félmosoly)
– Na, ez a terv. Persze nem kell… de örülnénk.
– … (hitetlenkedő mosoly)
– De… tényleg. A srácok szerint te egy jó fej vagy…
– … (csodálkozó mosoly)
– Komolyan. Azt mondják, hogy valószínűleg nem eszel embert vacsorára… hihi… na, jól hízelgek mi?
– … (hitetlenkedő mosoly)
– Egyébként szerintem te tényleg jó fej vagy, csak olyan kemény dió, amit fel kell törni. Persze nem kalapáccsal. Az durva lenne. Talán légkalapáccsal… jaj, már, viccelek.
– … (még hitetlenkedőbb mosoly)
– Na, ebből hogy a fenébe farolok ki?
– … (őszinte mosoly)
– Na jó, dolgozz! Ne zavarlak! De ha este van kedved, mi tényleg… komolyan…
– … (kíváncsi mosoly)
– És nem igaz, hogy egy kiállhatatlan alak vagy, ne higgy a pénzügyeseknek… látod, most is tök jó fej voltál.
– … (megrökönyödött mosoly)
– Na, szevasz! Esetleg beharangozhatom, hogy sikerült?... Eljössz?
– … (talán mosoly)
– Ja és van sör, mármint a kávéházban.
– … (széles mosoly)
– Ez klassz! Na, mennem kell, lefőtt a kávé és délig még meg kéne találnom az asztalom.
