– Kedves kollegák! Hát igen, nagyra becsült igazgatónk engem kért fel a karácsonyi értékelő beszéd megtartására. Gyorsan el is mondom, hogy ne vegyem el az időt a rántott hústól, amit hamarosan Jolika és kis csapata az asztalunkra varázsol. Nem, mégsem. Jolika integet, hogy még egy kicsit várni kell, mert… mert… na, hát ti is halljátok, mert még készül a krumplipüré. Na, akkor legalább van egy kis időm.
– Amint tudjátok, kedves kollegák, szeptemberben elkezdődött a tanév. Vagyis augusztus közepén kezdődött, de ki emlékszik már arra, amikor Imrének a nyitóértekezleten hőgutája lett a tanáriban. Úgy látom, hogy Imre sem emlékszik rá. Viszont örömmel jelenthetem, hogy a légkondi javítása tegnap végre befejeződött. Ha gondoljátok, be is lehet kapcsolni. Mondjuk csak hűteni tud, de Imre kedvéért, talán… jó… Imre, figyelj, csak vicceltem.
– Az első két hónap a szokásos menetben folyt. Rendkívül sajnáljuk Csabát, aki otthon lábadozik, de a műtétje miatt az órarendet újra kellett írni. Így köszönettel tartozunk a nyelvi munkaközösségnek, akik azóta nulladik és hetedik órában kénytelenek megtartani az óráikat. Itt szeretném elejét venni a pletykáknak, miszerint Mizsei tanárúr öngyilkos akart lenni. A tanárúr egyszerűen csak leesett a lépcsőn, amikor a folyosó-ügyeletbe sietett. Sajnos a felújítást végző munkások elfelejtették visszatenni a létrát az ideiglenesen a padlásra költöztetett nyelvi labor elé, és mivel a tanár úr nem lát jól, hát kicsit mellélépett. De mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a tanár úr jól van. Agyrázkódást szenvedett és nem emlékszik semmire, szóval hamarosan ismét munkába állhat.
– Ezzel el is érkeztünk a sokak által várt iskolafelújítás témaköréhez. Megosztok veletek néhány új információt. Elsőként Mizsei tanár úr esetéből tanulva a munkások odaszögezték az létrát a padlásfeljáróhoz, ezért arra kértek mindenkit, hogy a második emeleti mellékhelyiségeket a másik lépcsőház felől közelítsék meg. Úgy tervezzétek, hogy Sanyival lemértük, ez körülbelül öt perc kitérő mindenkinek, aki a biológiai teremtől jobbra tanít. Tehát a sürgős dolgotok van, akkor érdemes szaporán szedni a lábatokat. Nagyra becsült igazgatónkkal egy újítást is bevezettünk. Mivel a WC-papír ellátás akadozik, ezért úgy döntöttünk – elnézést, de a beleegyezésetek nélkül –, hogy az egészségügyi papír problémáját az időközben a felújítás során felgyűlt és egyébként kidobásra szánt szigetelőanyaggal oldjuk meg. Kipróbáltuk, működik. Aki túl érzékeny az idegen anyagokra, az a szokásos módon otthonról hozza el saját tekercsét.
– Viszont örömmel jelentem, hogy a tornaterem felújítása befejeződött. Új parkettát kapott a helyiség, és az öltöző is csillog-villog. Kaptunk öt új tornaszekrényt, és mivel a második C-s Karcsika az első tanítási héten fejjel betörte az egyiknek az oldalát, Spíler tanár úr – aki esetleg nem tudja, hogy kiről beszélek, ő a tornatanárunk – tehát Spíler tanár úr felajánlotta, hogy a szekrényt felviteti a tanári elé. Akiknek a tanári északi falán van, vagyis csak volt a fogasa, azok ott tárolhatják a kabátjukat. A tanári északi falán lévő lyukak az ígéretek szerint legkésőbb április végére betömésre kerülnek.
– Az őszi tanulmányi versenyek nagy sikerrel zajlottak le. Kerületi első helyezést ért el biológiából Magdika a 8E.-ből. Felkészítő tanára Gyuri bá’, aki januártól elhagyja a tantestületet, mivel úgy döntött, hogy Pomázon zsiráfokat fog tenyészteni… jaj, elnézést, Gyuri, nem zsiráfokat, hanem lámákat. Természetesen ez új órarendet jelen, és lehet, hogy a német órák hajnal kettőre csúsznak, ezért elnézéseteket kérjük. Vagyis Entschuldigen!
– A szalagavatóra való felkészülés lassan a finisébe érkezeik. A 4.C. osztályfőnöke, Magdika, aki a táncot is betanítja, mindenkinek üdvözletét küldi, de most nem tud köztünk lenni, mert a tegnapi próba alatt sajnos idegösszeroppanást kapott. Azt üzeni, hogy jól van, de nem hiszi, hogy többet rá tud nézni végzősökre. A helyét ideiglenesen a 4.A osztályfőnöke, Ákos tanár úr veszi át, aki elővigyázati okokból már október elseje óta Xanax kúrát tart, így teljes nyugalommal várja a szalagavató színes forgatagát. Bármilyen kérdéssel fordulhattok hozzá nyugodtan, nem lesz ideges. Tanácsként mondom a kollegáknak, hogy ne csak mondják, de írják is le neki a kéréseiket. A szalagavató helyszíne egyébként még kétséges. Vagy a San Markó kertjében lesz, Jégvarázs fantázianévvel, vagy az amfiteátrumban lesz megtartva. Ha az utóbbi, akkor nem tánc lesz, hanem a tanárok végzős diákokat kergetnek majd a nézők előtt. Ezt a műsorszámot én találtam ki, és sajnálattal közlöm, hogy a létszám már betelt, több tanár nem jelentkezhet a produkcióra.
– Essék még szó az új szervezeti változásokról is, hiszen sokan állítottak meg a folyosón ezügyben. A tervek szerint iskolánk jövőre a Meződazdasági és Bányászati Minisztérium égisze alá tartozik majd, így a szintén jövőre tervezett röplabdás osztályt gyeplabdára cseréltük le. Bálint tanár úr már tanulja a szabályokat. Jó hír továbbá a kapzsibb kollegáknak, hogy az új fennhatóság prémiumot helyezett kilátásba. Sajnos pénz helyett vetőmagokat és nyers szenet kapnak majd az arra érdemesek. Ez van.
– A Tanári Továbbképzés program keretén belül jövőre a következő tanfolyamok indulnak. Közelharc kezdőknek, Földharc haladóknak és Utcai harc szintén kezdőknek. Én ezen voltam, és megérte: hihetetlen, hogy egy darab krétával mire képes az ember. Tovább jelentkezni lehet a Meditáció extrém körülmények között kurzusra, indul a jól ismert Indulatkezelés felsőfokon tanfolyam, és az alsós kollegák kérésére ismét lesz Tantermi túlélőtanfolyam. A kurzusok nem ingyenesek, de állítólag lehet búzával vagy szénnel fizetni.
– És most a karácsonyi jutalmak. Előre felhívjom a jutalmazottak figyelmét, hogy a borítékba tett 2000 forintos Erzsébet utalványok holnap estig válthatók be a nyíregyházi Tescóban. Tehát, karácsonyi jutalmat kapnak a következő kollegák. Éva néni, aki megint túlélt egy elsős osztályt. Gratulálunk! Mengyelejev tanár úr az országos kémiai OKTV-n elért eredménye miatt. Menegyelejev tanár úr megígérte, hogy jövőre nem csak ő, de néhány tanítványa is elindul a versenyen. A tanár úr igazgatói jutalomban is részesül a tantestület számára biztosított kedélyjavító tabletták lelkiismeretes gyártásáért. További jutalmat kap Ingrid tanárnő a tizenhatodik hete tartó sérülésmentes folyosói ügyeletért, és az iskolatitkár Zsuzsi néni azért, hogy nem őrült még meg. Sajnos Erzsike, a másik titkár, a tegnapi bérfejtés alatt megőrült, így őt nem tudjuk megjutalmazni. Tapsoljuk meg továbbá új alsós kollegánkat, Ildikót. Ildikó drága, nem kell kijönni. Jutalmad nem anyagi természetű, viszont annál tartalmasabb. Elsőként megnyerted a 7C. tavaszi osztálykirándulását, továbbá a Március 15.-i ünnepség szervezését, és május végéig a tornatermi folyosó ügyeletét. Gratulálunk!
– Az évzáró karácsonyi beszéd végén pedig szeretnék valami személyessel elbúcsúzni. Biztos tudjátok kedves kollegák, hogy januártól sajnos le kell mondanunk Lázár tanár úrról. Tegnap beszéltem vele és azt mondta, hogy soha többé nem jön vissza, mert ezután el sem megy innen. Lázár tanár úr egészségügyi okokra hivatkozva azonnali hatállyal felmondott. A hét eleje óta feleségével, Irénkével a kazánházban lakik és a továbbiakban történelem helyett kazánfűtői és éjjeliőri feladatokat lát majd el nálunk. Sajnos emiatt ismét változtatni kellett az órarenden, így ezúton közlöm az angol szekcióval, hogy az óráik hajnal négy órára kerültek előre, elnézést, vagyis: Sorry!
– Lázár tanár úrral tegnap megittam egy pohár sört a Búfelejtőben. Igen, mielőtt bárki rosszra gondol, Irénke is ott volt velünk, aki egyébként a földrajz helyett januártól az iskola takarításáért felel majd. Szóval beszélgettünk és annyit mondott, hogy bár ő kidőlt, de a harc még nem ért véget és hogy bízik bennünk. A kezembe csúsztatott egy papírlapot. Azt hittem, hogy a számla, de nem az volt, hanem részlet a történelem egy híres beszédéből. Bár a tanár úr nekem szánta, de én úgy döntöttem, hogy felolvasom nektek. Jolika integet, hogy kész lett a krumplipüré. Szóval már csak ez a pár mondat van hátra, tényleg nem hosszú: „… De valójában nem a mi tisztünk, hogy felavassuk, felszenteljük, megáldjuk ezt a földet. A bátrak – élők és holtak –, akik itt harcoltak, felszentelték már helyettünk, s mi ehhez hozzáadni vagy ebből elvenni nem tudunk. A világ aligha fog arról tudomást venni vagy arra emlékezni, amit itt ma elmondunk, de amit ők itt megtettek, az sohasem fog feledésbe merülni. Nekünk, az élőknek ezért az a dolgunk, hogy folytassuk a munkát, amelyet az itt elesettek oly nemes lelkesedéssel vittek előre. Az a dolgunk, hogy véghezvigyük az előttünk álló hatalmas feladatot, hogy az itt nyugvók példája növelje elhivatottságunkat az iránt az ügy iránt, amelyért ők meghozták életük végső, legteljesebb áldozatát, és hogy szentül fogadjuk: a holtak halála nem volt hiábavaló…” *
Boldog karácsony minden kedves kollégának!
*/Lincoln: Gettysburgi beszéd, részlet/