– Hát nem tudom, hogy sikerül-e. Most komolyan, ez nagyon-nagyon durva.
– Figyelj, akkor is meg kell próbálni. Nem adhatod fel.
– De ez nekem sok. Iszonyat, hogy mennyi lehetőség van és mindegyik külön-külön ezer és ezer felé ágazik. Túl sok a kombináció.
– Akkor is megcsinálod. Turing feladta az engimát?
– Nem.
– És Champollion a hieroglifákat, ő feladta?
– Hagyjál már! Én senki vagyok ezekhez képest.
– De kitartó vagy.
– Jó, ez kedves tőled, de én csak hülye keresztrejtvényekhez szoktam, nem ilyesmihez.
– Én nem vitatkozom veled. Akkor is megcsinálod! Tudom.
– Jó, de akkor mi van, ha az egész félresikerül? Ha nem jól fejtem meg? Azt te is tudod, hogy vannak hamis megfejtések. Az igazi kódkészítők akár több csapdát is állítanak a feladványukban, éppen azért, hogy te beleess. Amikor már azt hiszed, hogy oké, ez megvan, a rejtvény feltörve, akkor bumm, kiderül, hogy csak látszólag van meg a kulcs, hogy félrevezettek, hogy az egészet kezdheted elölről. Na, én ezt pont nem bírnám ki.
– Akkor is neki kell menni. A nagyok itt válnak el a kicsiktől. A zseni az átlagostól. A valódi rejtvényfejtő nekimegy egy olyan feladatnak is, ami lehetetlennek tűnik.
– Nem tűnik lehetetlennek, hanem konkrétan az.
– De nem az.
– De az. Hányan véreztek már el rajta? Hányan? A rejtvények harcmezején hullahegyek tornyosulnak az égig elbukottakból. És mindegyik pont így kezdte: menni fog, megcsinálod, nem őrülsz bele, megfejted, megoldod, ügyes vagy, hajrá. Hajrá, mi? Aztán kiégve, fél aggyal állsz majd ott. Csak nézed a rejtvényt, de meg nem érted soha a büdös életben. Aztán meg elhíresül rólad, hogy na, ez is belebukott, mint a többi. Én nem akarok „belebukott” lenni.
– Szerintem azt máshogy mondják.
– Az most mindegy. A lényegét érted.
– Te viszont azt nem érted, hogy ha neked sikerül, akkor mindenkinek sikerül. Akkor ott lesz a kulcs a kezedben. És nem csak tiédben, hanem mindenki kezében. Ha neked sikerül, akkor a világ egyik legnagyobb rejtvénye oldódik meg. Könyvet írhatsz róla, híres leszel, egy hős, a rejtvényfejtők Zeusza. Hát nem éri meg ezért akár el is bukni?
– Te hülye vagy. Dehogy éri meg.
– De megéri. És csak ne nyávogj itt nekem! Örülj, hogy lehetőséged van rá! Az ilyen alkalmak nem teremnek minden fán. Nem minden rejtvényfejtőnek adatik meg, hogy megkapja a feladatot. Kivételes helyzetben vagy. Lennél inkább büszke magadra!
– Hát nem vagyok. Félek.
– Na és? Ettől jó az egész. Megkapod a feladatot, gyors leszel, átlátod a rendszert, felismered a mintázatot, kulcsot készítesz hozzá, és a nehezével már meg is vagy.
– Ahogy az te hiszed. Egyébként is, az átlátós részek neked jobban mennek. Nem akarnád inkább te…?
– Sajnos azt nem lehet.
– Gyáva.
– Ugye tudod, hogy most hülyeségeket beszélsz? Te mész és kész.
– Na jó, figyi, akkor mi van, ha a rejtvény elején te is ott vagy? Nem kell végigcsinálni velem, de az elején segítesz. Aztán ha megvan a helyes csapásirány, akkor majd én csinálom tovább.
– Hát nem is tudom. Az nem csalás?
– Csalás ám a frászt. Mert Turing egyedül dolgozott, mi?
– Nem.
– Hát akkor? Na, jössz?
– Most komoly?
– Komoly. Gyere már!
– Na jó, de én nem vagyok egy észlény az ilyen komplex feladványokban.
– Mert én az vagyok, mi? Jössz, segítesz és kész.
– Figyelj, akkor is meg kell próbálni. Nem adhatod fel.
– De ez nekem sok. Iszonyat, hogy mennyi lehetőség van és mindegyik külön-külön ezer és ezer felé ágazik. Túl sok a kombináció.
– Akkor is megcsinálod. Turing feladta az engimát?
– Nem.
– És Champollion a hieroglifákat, ő feladta?
– Hagyjál már! Én senki vagyok ezekhez képest.
– De kitartó vagy.
– Jó, ez kedves tőled, de én csak hülye keresztrejtvényekhez szoktam, nem ilyesmihez.
– Én nem vitatkozom veled. Akkor is megcsinálod! Tudom.
– Jó, de akkor mi van, ha az egész félresikerül? Ha nem jól fejtem meg? Azt te is tudod, hogy vannak hamis megfejtések. Az igazi kódkészítők akár több csapdát is állítanak a feladványukban, éppen azért, hogy te beleess. Amikor már azt hiszed, hogy oké, ez megvan, a rejtvény feltörve, akkor bumm, kiderül, hogy csak látszólag van meg a kulcs, hogy félrevezettek, hogy az egészet kezdheted elölről. Na, én ezt pont nem bírnám ki.
– Akkor is neki kell menni. A nagyok itt válnak el a kicsiktől. A zseni az átlagostól. A valódi rejtvényfejtő nekimegy egy olyan feladatnak is, ami lehetetlennek tűnik.
– Nem tűnik lehetetlennek, hanem konkrétan az.
– De nem az.
– De az. Hányan véreztek már el rajta? Hányan? A rejtvények harcmezején hullahegyek tornyosulnak az égig elbukottakból. És mindegyik pont így kezdte: menni fog, megcsinálod, nem őrülsz bele, megfejted, megoldod, ügyes vagy, hajrá. Hajrá, mi? Aztán kiégve, fél aggyal állsz majd ott. Csak nézed a rejtvényt, de meg nem érted soha a büdös életben. Aztán meg elhíresül rólad, hogy na, ez is belebukott, mint a többi. Én nem akarok „belebukott” lenni.
– Szerintem azt máshogy mondják.
– Az most mindegy. A lényegét érted.
– Te viszont azt nem érted, hogy ha neked sikerül, akkor mindenkinek sikerül. Akkor ott lesz a kulcs a kezedben. És nem csak tiédben, hanem mindenki kezében. Ha neked sikerül, akkor a világ egyik legnagyobb rejtvénye oldódik meg. Könyvet írhatsz róla, híres leszel, egy hős, a rejtvényfejtők Zeusza. Hát nem éri meg ezért akár el is bukni?
– Te hülye vagy. Dehogy éri meg.
– De megéri. És csak ne nyávogj itt nekem! Örülj, hogy lehetőséged van rá! Az ilyen alkalmak nem teremnek minden fán. Nem minden rejtvényfejtőnek adatik meg, hogy megkapja a feladatot. Kivételes helyzetben vagy. Lennél inkább büszke magadra!
– Hát nem vagyok. Félek.
– Na és? Ettől jó az egész. Megkapod a feladatot, gyors leszel, átlátod a rendszert, felismered a mintázatot, kulcsot készítesz hozzá, és a nehezével már meg is vagy.
– Ahogy az te hiszed. Egyébként is, az átlátós részek neked jobban mennek. Nem akarnád inkább te…?
– Sajnos azt nem lehet.
– Gyáva.
– Ugye tudod, hogy most hülyeségeket beszélsz? Te mész és kész.
– Na jó, figyi, akkor mi van, ha a rejtvény elején te is ott vagy? Nem kell végigcsinálni velem, de az elején segítesz. Aztán ha megvan a helyes csapásirány, akkor majd én csinálom tovább.
– Hát nem is tudom. Az nem csalás?
– Csalás ám a frászt. Mert Turing egyedül dolgozott, mi?
– Nem.
– Hát akkor? Na, jössz?
– Most komoly?
– Komoly. Gyere már!
– Na jó, de én nem vagyok egy észlény az ilyen komplex feladványokban.
– Mert én az vagyok, mi? Jössz, segítesz és kész.
*
– Szia – lépett oda két srác a lányhoz. – Eljössz este moziba? – kérdezte a magasabb.
– Hát, ez attól függ.
A fiú némán bámult a lányra, majd kissé vöröslő képpel fordult a mögötte álló felé.
– Na? Valami ötlet? Bármi?
