– Jó napot! Üdvözlöm a jövőben. – Jó napot! Én nem is tudom, hogy hol vagyok. – Már mondtam: a jövőben. Vagyis csak magának jövő, nekem jelen, de persze most már magának is jelen. Hagyjuk inkább, nem vagyok én filozófus. Itt se kéne lennem, csak beugrottam Jolika...
A metró kocsi lassított, ahogy szokott, majd megállt a peronnál. A lent várakozók és a kiszállni igyekvők közelebb léptek az őket sorompóként elválasztó ajtóhoz, de semmi nem történt. – Mi van már? – hördült fel valaki a kocsiban. A peronon várakozók közül néhányan...
– Jó, most találd ki a legkegyetlenebb, legdurvább dolgot, amit egy ember elkövethet egy ember ellen! – Megvan. – Nem hiszem. Ne csak olyan sima kegyetlenkedés legyen. Durva. Olyan, hogy ha a neten néznéd, akkor is elfordulnál. – A netről nem fordulok el. – Tudom, de...
Szeretem az idézeteket. Kis gondolati lövedékek, melyek hol betalálnak, hol besülnek, néha célt tévesztenek, vagy simán a képünkbe robbannak, de a legtöbbször csak úgy elfütyülnek a levegőbe céltalanul, mint egy teljesen feleslegesen kilőtt petárda. Remek szórakozás....
– Jó, most találd ki a legkegyetlenebb, legdurvább dolgot, amit egy ember elkövethet egy ember ellen! – Megvan. – Nem hiszem. Ne csak olyan sima kegyetlenkedés legyen. Durva. Olyan, hogy ha a neten néznéd, akkor is elfordulnál. – A netről nem fordulok el. – Tudom, de...
Szeretem az idézeteket. Kis gondolati lövedékek, melyek hol betalálnak, hol besülnek, néha célt tévesztenek, vagy simán a képünkbe robbannak, de a legtöbbször csak úgy elfütyülnek a levegőbe céltalanul, mint egy teljesen feleslegesen kilőtt petárda. Remek szórakozás....
– Tehát beülteti és kész, okos lettem. Mármint okosabb, mint most. Tudja, erre nagy szükségem lenne a munkámhoz. – Hát olyasmi. Már amennyiben okosságnak hívja azt, hogy jóval több adatot tud megjegyezni ezentúl. – Annak hívom. Szóval okos lettem. – A helyzet az, hogy...
